Az angyal közli a "malaszttal teljes" Máriával a Megváltó anyjává választását; s ez az Isten szándékában eleve, öröktől fogva kiválasztott Szűz, noha eredeti bűn nélkül való s épp ezért "teljes" malaszttal, tisztasága és "teljessége" ellenére is megtehetné, hogy megtagadja Jézus befogadását, elzárkózzék a Szentlélek elől, ellene mondjon Isten tervének és a Megváltásnak.

 Hiszen Éva is "teljes" volt malaszttal, eredeti bűn nélkül, mégis hallgatott a kísértőre, mégis föllázadt a teremtés ellen (saját teremtett embersége ellen, olyan akarván lenni, mint Isten). Mária, a második Éva is föllázadhatott volna a teremtésnek e "megújítása", "renovációja", a Megváltás ellen. Nem volna, hogy úgy mondjam érthető, ha kitér ekkora felelősség s ekkora felelősséggel s méltósággal együttjáró szenvedés elől? Ha azt mondja: tisztelem Istent, de hagyd meg nekem a magam egyszerű életét? Ő azonban azt mondja: "Íme az Úr szolgáló lánya" vagyok, engedelmeskedem, átadom magam Istennek s nem kérdezem mi lesz velem; "legyen nekem a te igéd szerint". Éva szabad akaratból vétkezett s adta halálunkat; Mária szabad akaratból egyezett bele az Inkarmációba és szülte életünket. Valóban "életünk anyja" ő, aki a maga módján, a maga hivatásában, mint anya, mint fájdalmas anya, mint a Megváltó anyja, szintén föláldozta magát megváltásunkért.

S mily elgondolkoztató az emberi személynek ez a teremtője, Isten által való elismerése, mondhatnám tisztelete: hogy fölfoghatatlan szeretetének és irgalmának művét, a Megtestesülést, Megváltást, mit öröktől fogva elhatározott, történelmi megvalósulásában mintegy függővé teszi az emberi nem Mária ajkán megnyilatkozó szabadakaratú beleegyezésétől!

Rónay György naplója: 1950. május 7.