Eszmecsere a kivándorlásról

A porló szikláról írottak megmozgatták olvasóink gondolatait. Volt, aki a magyar tőkeáramlást terelné a határon túlra. Németh Endre az alábbi írásban foglalta össze véleményét. Nem ad ugyan megoldást, s nem is feltétlen értek egyet azzal, hogy a magyar kormánynak ne lehetne ezzel kapcsolatban véleménye és esetleg más politikája, mint a "döntsék el az érintettek, mit tesznek" szép elve, de egyben kibúvót is jelentő mentsége. Másrészt az is igaz, hogy innen kintről senkit sincs jogunk elítélni, mi nem éltük át, amit az onnan kijövőknek át kellett élni. Harmadrészt az is igaz, hogy az RMDSZ ma kormánypárt, s ha Funárok s egyebek vannak is, a helyzet mégis gyökeresen más, mint eddig. Témánkra ebből az következik, hogy ma szociális indokból jönnek ki, s ezt nem fogadja szívesen egy ország sem.
Tehát nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, de megindult egy gondolkodás közöttünk, várom a folytatást.

Surján László


Vajon mit tehetünk?

Ahhoz, hogy ez a leírt folyamat legalább lelassuljon, azt gondolom, valóban az a legfontosabb, hogy gondolkozzon el mindenki arról, amit István írása végén írt:

 "Neked az
 > itthonmaradasba vetett hited miben gyokeredzik?
 > Mit tudnank tenni, hogy Mi itt itthon erezzuk magunkat?"

Beszélnünk kell róla, éreznünk kell, hogy feladatunk egymás felemelése. És jobban feladatunk honfitársaink felemelése,  mint a más országban élőké. Ezért mindig idegenül érzem magam, mikor arról olvasok, hogy egy magyar lelkipásztor most (és nem 56-ban) kinn marad. A legutóbb 2 nappal ezelőtt tudtam meg egy ismerősömről pl. ezt.

Pázmány Péter bíboros szívesen kiemelte az környezetéből a tehetséges fiatalokat, de igyekezte őket vissza is küldeni, vagy helyettük más kitanult embereket, hogy felemeljék (talán jutalomból?) azt a területet szellemileg. Én úgy tudom, a mostani püspökeinknek is egy szempont az, hogy oda küldjenek papot, ahonnan származik is valaki. Ahol én vagyok pap, itt is ez a helyzet: sokkal okosabb volna máshol faluban laknom: de onnan nem származott emberemlékezet óta pap, jelenlegi szolgálati helyemről pedig több ! Nem lehet becsapni azt a területet, ahol az Isten valamit kicsíráztat.

Igen, a környezet szeretetére kell nevelni a gyerekeket, ifjakat, hogy érezzenek felelősséget a környezetükben élő emberekért, és ne csak saját magukat tekintsék!

Valóban nagy kísértés jobb környezetben maradni. Nehezebb elfogadni az otthoni nehézségeket, s ezért inkább külföldön "fogok dolgozni". Ismerem ezt a kísértést, mert én is tanultam kicsit nyugaton - de mielőtt kimentem volna: megtanítottak a felelősség-érzetre.

Valóban mit tehetünk ezért??

Varga Péter

Vissza a kezdőlapra