A rendszerváltás után tíz esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Országgyűlés külügyi bizottsága állásfoglalásban rögzítse a fokozottabb kapcsolattartás igényét a nyugaton élő magyarsággal, és figyelemre méltónak találja azt a gondolatot, amely nyugati tanácsosi intézmény létrehozását javasolja a parlamentnek.
Az Országgyűlés külügyi bizottsága március elején hivatalosan is kiadta azt az állásfoglalást, amely a nyugaton élő magyarsággal való fokozottabb kapcsolattartást szorgalmazza. A már tavaly decemberben egyhangúlag elfogadott iratban a testület elismerését fejezi ki a választott hazában élő honfitársainknak a NATO-csatlakozásért kifejtett hatékony erőfeszítéseiért, és biztatja azt a háttérmunkát, amelynek eredményeképp például az Egyesült Államok törvényhozó testületének figyelme a vajdasági magyarok felé fordult. Megemlíti - szó szerint: "figyelemre méltónak találja" - a 24 amerikai magyar szervezet által aláírt közös indítványt, amelyben arra kérik az országgyűlést, hogy kezdeményezzék egy, a parlament mellett működő nyugati tanács felállítását. A fent említett orgánumok a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítványának elnökét, miniszterelnöki tanácsadót kérték fel a kezdeményezés képviseletére. Hámos László a MAG-nak elmondta: december nyolcadikán személyesen is volt alkalma a külügyi bizottság tagjainak vázolni azt az elképzelést, amelynek értelmében egy szavazati joggal nem, de konzultatív szereppel bíró és irodai aparátussal támogatott tanácsos képviselné az emigrációs magyarságot. Hasonló intézményre van példa a világban: Amerikában például a 460 képviselő közül öten (ebből négy - Puerto Rico, Amerikai Virgin-szigetek, Guam és Amerikai Szamoa - társult terület, valamint Kolumbia körzet) hasonló módon jutottak be a törvényhozásba. Az általuk képviselt területek lakói közvetlenül nem szólhatnak bele Amerika ügyeibe, de nyugodtak, mert tudják, van valaki Washingtonban, aki képviseli érdekeiket, és szükség esetén hallatja hangjukat.
Hámos László az új és szokatlan intézményt firtató kérdésünkre azt válaszolta: természetesnek tartja, hogy lényeges ügyekben egyetértenek az amerikai magyar szervezetek. Úgy gondolja, hogy a tanács létrehozása gesztusértékű lenne és első konkrét jele annak, hogy az anyaország komolyan veszi választott hazában élő egykori polgárait. "A nyugati magyarság nem adni, hanem kapni akar többet" - állítja, s hangsúlyozza, nem anyagiakban mérhető befektetést várnak, de anyagiakban is mérhető eredményei lesznek a gesztusnak. A tanácsos kinevezése biztonságérzetet adna a nyugati magyaroknak, hiszen közülük jó néhányban még most is kirekesztettség érzése él. A segíteni akarásra példát is említett: előrehaladott tárgyalások folynak arról, hogy a három amerikai magyar szervezet birtokában levő, 1966-ban alapított New York-i Magyar Ház hogyan válhatna a (jelenleg nem létező) hivatalos magyar kultúrképviseletté. Az ingatlan adott, kapcsolatrendszerének és bejáratottságának köszönhetően hamar eredményeket hozat a hazai értékek tengerentúli közvetítésével.
Érdeklődésünkre, hogy miért kellett a rendszerváltás után ennyi ideig várni a konkért lépésekre, a neves alapítvány elnöke elmondta, hét éve már volt egy hasonló kezdeményezés, de az elbukott a nyugati magyarság szavazati jogáról kialakult politikai vitában. - Mi nem szavazni akarunk, hanem itthon is képviselni magunkat - mondja Hámos László -, együttműködő, kiegyensúlyozott kapcsolatban lenni az anyaországgal, hogy mindkét helyen otthon érezhessük magunkat.
A nyugati magyarság eddig elsősorban a jótékonysági szférában élhette ki magyarságát - ideje hát ennek keretet adni. Surján László országgyűlési képviselő, az állásfoglalás megszövegezője igen fontosnak tartja a javaslat mögötti kettős egységet: egyfelől a nyugati magyarság egyöntetű óhaját, másfelől pedig a külügyi bizottság (amelynek alelnöke) ellenszavazat nélküli egyetértését. Úgy véli azonban, hogy bár a javaslat nem vet fel alkotmányos problémákat és semmilyen extra kívánság nincs benne, még nagyon sok háttérbeszélgetésre, pártegyeztetésre van szükség addig, amíg az első tanácsos megkezdheti munkáját. Surján László elismeri, hogy a környező országokban kisebbségi sorban élő magyarokkal több intézmény is foglalkozik, ezzel szemben a nyugati magyarsággal hatékonyan egy sem. - Talán a millennium évében lesz mód arra, hogy a szétszóródott magyarság ismét egymásra találjon - nyilatkozta lapunknak a politikus -, és végre elláthatja feladatát az a világméretű emberi háló, amelyet az egyének szintjén a közös haza és nyelv szőtt igen erőssé az évtizedek folyamán.
A MAG úgy tudja, hogy az első - ideiglenes - tanácsosi tisztségre már meg is van a konszenzusos jelölt dr. Horváth János személyében. A neves professzor jelenleg tagja a magyar parlamentnek, ám korábban kétszer is közel állt ahhoz, hogy bejusson az amerikai törvényhozásba. Több évtizedre visszanyúló amerikai múltja és ottani tudományos sikerei alkalmassá teszik a konzultatív szerepkör ellátására, személyét az emigráns magyar szervezetek többsége alkalmasnak látja erre a feladatra. A Fidesz színeiben dolgozó képviselőt az amerikai magyar szervezetek már felkérték egy törvényjavaslat elkészítésére és az ügy alkotmányjogi vizsgálatra való felterjesztésére, hogy mihamarabb szavazati jog nélküli, ám tanácsadási, hozzászólási és bizottsági részvételi joggal és felelősséggel bíró képviselő rendezze a magyar szigetek és szórványok ügyeit a budapesti parlamentben.
Évtizedek óta nem teljesül az Észak-Amerikában élő magyar közösség azon vágya, hogy anyanyelvi televíziós műsorokat nézve napi kapcsolatban legyen szülőföldjével. A több mint egymillió magyar származású, de a nyelvet már nem beszélő amerikai számára még égetőbb szükség van testre szabott anyanyelvet oktató, valamint feliratos kulturális és ismertető műsorokra. A NATO-csatlakozás és a küszöbön álló EU-integráció felértékelte a nyugati tapasztalatokkal rendelkező emigrációs magyarokat, az ottani közösségek szerepe döntő lehet sok ilyen jellegű kérdésben, politikai okokból is fontos hát a kötődés. A miniszterelnök 1998-as amerikai útján már erős igény fogalmazódott meg az első magyar műholdas csatorna amerikai sugárzására. Orbán Viktor támogatási szándékáról biztosította az ottani magyarokat, így tavaly nyárra elkészült az a megvalósíthatósági tanulmány is, amelyből a MAG közöl először részleteket.
A tanulmány szerint ahhoz, hogy 2000 végére beindulhasson Amerikában is a Duna TV adása, egyszeri, 125 millió forintos beruházásra van szükség. A karbantartás, a gyártás, a különféle jogdíjak és a terjesztés évi 150 millióba kerül, a műholdas továbbítás és sugárzás díja 345,6 millió forint/év. Ezzel szemben a következő bevételekkel lehet számolni (előzetes internetes felmérés alapján több mint kétezer amerikai magyar jelezte előfizetési hajlandóságát évi 180 USD-ért): első évben 130 millió, 2003-ban pedig már egymilliárd forint fölött (22 500 előfizető és negyvenmilliós reklám- és szponzori bevétel mellett). A koncepció szerint 2003 végére már a teljes beruházás megtérül, sőt 462 millió forint bevételt is hoz a magyar államnak.

Vissza a kezdőlapra