Bod Péter Ákos, egyetemi tanár, volt MNB elnök
„Bécsben, ahol rengeteg jó bank van, a magyar leánybank ügyfélköre sosem volt tökéletes. Tehát ez elég kockázatos ügylet volt, és ezért is az, hogy időnként veszteségek voltak, aztán nyereségek voltak, hogy ki kellett segíteni a bankot, aztán utána befizette a nyereségét, ez jellemző volt az évtized első felében, de ebből persze nem lehet levezetni az 1998-as nagy veszteséget, ami az új kormány hivatalba lépésekor hirtelen előbukkant."

Surányi György a botrány kirobbanását követően valamennyi hivatalban lévő politikai vezetőt tájékoztatott a CW Bankban történtekről. Információink szerint az MNB elnöke a tényfeltáró parlamenti albizottság egy korábbi ülésén szó szerint azt mondta, „Mindezekről természetesen tájékoztattam az akkori kormányt, az akkori kormány vezetőjét és a pénzügyminisztert is."

Itt meg kell jegyezni, a konkrét személyek esetében a jegybank első embere Horn Gyulára és Bokros Lajosra utalt.

Domokos László, elnök, CW Albizottság
„Magyarország legnagyobb bankjának a feleméretű bank volt, hát ez egy nagyon nagyméretű bank és különösen 90 után nem világos, hogy tulajdonképpen miért volt szüksége Magyarországnak, a Magyar Nemzeti Banknak erre a bankjára, hiszen az akkori vezető a meghallgatáskor elmondta, hogy érdemileg nem kapott semmiféle üzleti terv-kijelölést, hogy mit kell neki csinálnia tulajdonképpen, vagy miért van ez a bank?"

A rendszerváltást követően a CW AG tevékenysége megváltozott. Míg korábban a pénzintézet fő profilja a magyarországi állami tulajdonú gazdasági társaságoknak történő hitelkihelyezés volt, addig 1990 után az oroszul jól beszélő Makai Imre vezérigazgató idejében a bank kereskedelem-finanszírozó tevékenysége erősödött fel a régióban.

Bod Péter Ákos
„A dokumentumok a Magyar Nemzeti Bank mostani vezetésénél vannak és én láttam valóban preparált dokumentumot, tehát ott ki volt festve a név, meg az összeg, amely arra utal, hogy elég sok pontatlanság, trehányság is mondhatom történt, de az is látszik, hogy ezek a pontatlanságok, trehányságok aztán később elkezdtek nőni, kummulálódni és olyan nevek tűnnek fel egyébként a bank környékén a 90-es évtized közepén, most már azt mondják a bolgár titkosszolgálat, én csak annyit tudok mondani, hogy a bolgár szocialista köröknek a vállalkozói, akik nem illenek, nem passzolnak egy szép múltú és patinás bécsi bankhoz, és utána ezen rengeteget vesztett a Magyar Nemzeti Bank leányvállalata a 90-es évek második felében."

Podolák György, országgyűlési képviselő, MSZP
„Titkosszolgálati pénzfelhasználásra dokumentáltan nem jutott információ hozzánk, sőt határozott cáfolat. Valóban van egy jelentés a kezünkben, hogy merre haladt a pénz és hol használták fel, de ez sem azt mutatja, hogy valamiféle titkosszolgálati, hanem inkább csak az, hogy gyanús gazdasági környezetet finanszírozott ez a bank."

Úgy tudjuk, a hitelkihelyezési folyamatban az albizottság az alábbi kulcsszemélyekre helyezi majd a hangsúlyt: az igazgatóságból Makai Imrére, Frank Fürstre és Andreas Pinterre, a hitelezési osztálytól Kurt Sedlmayerre, valamint Langmannra, míg a felügyelőbizottságból Hárshegyi Frigyesre és Mészáros Kálmánra.

Domokos László
„Mindenkinek megvan a saját felelőssége attól kezdve, hogy ki milyen funkcióba és milyen rálátással bírt. Én ebbe most nem szeretnék nyilatkozni, ezt szeptemberre halasszuk el és akkor a bizottság ebben véleményt fog mondani."

Adamecz Péter, helyettes államtitkár, PM
„87-től kezdődően gyakorlatilag akinek köze volt a CW Bankhoz, annak mindnek valamilyen mértékben van felelőssége."

Bod Péter Ákos
„Én nagyon szeretném, hogyha ebben a kérdésben most már egy teljesen világos, szakszerű válasz szülessen, mert nagyon nagy összegről van szó és még egyszer megemlítem, a Nemzeti Bank nem egy bank a sok közül, hanem egy olyan nemzeti intézmény, amelynek magának is őrködni kell a jó üzleti gyakorlat, az erkölcsök, a pénzügyi kultúra tisztasága fölött. Tehát minél hamarabb szabadul meg ettől a kellemetlen tehertételtől, annál könnyebben tudja munkáját végezni."

Császár Attila: - Kíván-e élni a pénzügyminisztérium elővásárlási jogával, ami a bécsi leányvállalatnak a székházát illeti?
Adamecz Péter: - A mai napon értesítette a pénzügyminiszter a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy ezzel az elővásárlási joggal élni kíván a magyar állam.
Cs. A.: - Mekkora összegben?
A. P.: - Abban az összegben, amelyik összegben megnyerték a pályázatot, ez mintegy 300 millió schilling.
Cs. A.: - Ez forintban átszámítva?
A. P.: - Forintban egy 6 milliárd forint körüli összeg ennek az ingatlannak a vételára, amely Bécs egyik talán legértékesebb ingatlana, hiszen a Karntnerstrasse kiemelkedően jó helyén van. Tehát az a kormánydöntés, hogy egy ilyen ingatlant azt nem szabad kiengedni a magyar állam tulajdonából, úgyhogy minden bizonnyal tartósan magyar állami tulajdonban marad ez az épület."

Vissza a kezdőlapra