Gondolatok a Fidesz-MPP kongresszusa előtt

A Kongresszus döntései nem okoznak majd meglepetést: alapos megyei előkészítő tanácskozásokon készültek fel a küldöttek. A lehetséges jelöltek közül egységesen egy személy mögé sorakozik fel a párt.

Az MKDSZ országos elnöksége tanácskozási joggal vesz részt ezen a Kongresszuson.

Tanácsunk egyszerű: alapvetőnek tartjuk, hogy a Fidesz ugyanolyan egységes legyen a jövőben is, mint eddig. Azt várjuk ettől az új felállástól, hogy a vezetésnek jusson ideje a helyi, megyei problémák kezelésére. Azt akarjuk, hogy a polgári oldal sikerét ne akadályozzák kicsinyes helyi rivalizálások, eltűnt nyelvvisga papírok, kizárt közgyűlési elnökök. A "főfogalkozású pártelnök" munkájától nem azt reméljük, hogy a jövőben keményen megtorolja az ilyen eseteket, hanem, hogy ilyenek ki sem alakulnak majd.

A Fideszre nagyon nagy felelősség hárul. Egybe kell tartania a kolaíciót, teljesítenie kell programját és meg kell nyernie a következő választásokat. Ennek egyébként az egyik fő akadálya az lehet, hogy 1990 óta már háromszor azzal a gondolattal mentek el az emberek szavazni, hogy új kormányt akarnak. Minden változatot kipróbáltak már, észre veszik-e, hogy a mostani a legjobb? A legjobb szótól sokan félnek. Először talán azt kellene felismerni, hogy ez a vezetés gyökresen más, mint az eddigiek. Egységes. Horn nem merte kiadni a pártot a kezéből, Antall hívei sem tűrtek el efféle próbálkozást. Most nem egy új Csurka féle lázadás zajlik a Fideszben, hanem a szerepek tudatos átgondolása és átalakítása.

Új pártelnök lesz, de az első számú Fidesz vezetőt továbbra is Orbán Viktornak hívják majd.

Az új vezetésnek talán több ideje lesz a pártközi kapcsolatok ápolására is. Ezek egyébként ma elég kuszák, és az MSZP ügyesen próbál helyezkedni, szétválasztani, rombolni. Kovács László ismételt kijelentései egy formálódó kereszténydemokrata erővel való koalíciós készségről, veszedelmes mondatok. Kettős céljuk van: elősegítik, hogy egy ilyen erő létrejőjjön, mert ezáltal megoszlanak a polgári oldal szavazatai, s közben magukat olyannak állítja be, mint akikkel egy kereszténydemokrata erő szóba áll.

Dávid Ibolya nyilatkozata szerencsére világosan cáfolja ezt, ám semmiféle cáfolat nem éri el, hogy Kovács ne szajkózza tovább a betanult mondatait. Ne becsüljük le az ilyen mondatok zavaró hatását. Nekünk is konokul mondanunk kell a magunkét.

Vissza a kezdőlapra