Földessy Dénes 2000. február 12.

Szász Anna volt marosvásárhelyi magyar színésznő igazgatja a New York-i Arany János Magyar Iskolát. 1989. december 16-án települt át Magyarországra, amikor megkezdődtek a temesvári tüntetések. Előtte két évig nem léphetett színpadra, hiszen a román kommunista rendszer az áttelepülni szándékozókat állásvesztéssel büntette. Vele beszéltünk az amerikai magyar gyermekek anyanyelvi oktatásáról.

A színész és a tanár egyaránt népnevelő.
Amikor a színművészeti főiskolára felvételiztem Marosvásárhelyt, Csorba rektor úr megkérdezte: „Mit akar maga a színpadról adni a nézőnek? Ételt?” Azt feleltem: ha mást nem, akkor szót. Aztán, amint diplomát szereztem, az áttelepülési kérelem lezárta előttem az utat, csak illegálisan léphettem színpadra. Azért eljátszottam Albee Nem félünk a farkastól című drámájában Honeyt. Magyarországon viszont igazolódott az, amit korábban áttelepült erdélyi színésztársaim a magyar színházi közéletről, a magyar színészsorsról mondtak, s én eleve nem álltam csatasorba, mert nem éreztem magamat elég erősnek ahhoz a kegyetlen harchoz, amelyet ott kellett volna megvívnom. Hét éve szőregi származású orvos férjemmel kijöttem Amerikába, s már a harmadik gyermekünket várjuk. A színészet? Néha, például 56-os ünnepségeken a gyerekekkel közösen műsort adunk, vagy szavalóesten lépek fel. Van itt egy jó kis klub, az Első Magyar Önképzőkör.

Most iskolavezető New Yorkban.
Az Arany János iskola mellett van egy magyar óvoda is, ahol, ha már oda vittem a gyerekeimet, elkezdtem tevékenykedni. Az óvodának nem volt semmije. Könyveket, játékokat vittem be, aztán elvállaltam a vezetését.

Az amerikai hatóságok hiába akartak rendes magyar iskolát építeni, nem volt rá mód, hogy a hatalmas New York területén szétszórtan élő magyar családok gyerekeit iskolabusszal idejében összeszedjék.
Én új amerikás vagyok, a régmúltról csak annyit tudok, hogy a 30-as években, amikor a Szent István-templom megépült, a magyaroknak nem volt elég pénzük a befejezésre, az írek püspöksége segítette ki őket. Ma ott tartunk, hogy a templom mellett lévő szombati magyar iskolát csak hatalmas biztosítási összeg kifizetése ellenében kapjuk meg. Ma Manhattanben, vagyis New York belvárosában mintegy 30-40 ezer magyar él, összesen harminchat gyerek jár ide, az óvodásokon kívül 20 általános iskolás. Van, aki az angol nyelvű rendes iskolája mellett harmadszor járja a szombati első osztályt, mert idő híján még mindig nem tanult meg jól írni-olvasni magyarul.

Azt mondják, a magyar óvoda inkább csak szombati gyermekmegőrőző.
Ez idáig valóban annak tekintették, sőt ez kicsit az iskolára is vonatkozik. Hiszen a szülők így ezen a napon is tudnak dolgozni. Nekem viszont életem legnagyobb sikere, hogy szombatonként óvónéni vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy a kisgyerekeket így magammal tudom ragadni. Pedig csak a saját gyerekeimből indultam ki. Korábban négy-öt kisgyereket őriztek itt, de a módszeres foglalkozás eredményeként tavaly tizenötre nőtt a számuk.

Hogyan hasznosítja színészi képzettségét?
Az iskolában be akartam vezetni a beszédtechnikát, mert a gyerekek igen rosszul beszélnek magyarul. A tantestület azonban ellenállt, mert jobbára Magyarországról érkezett pedagógusok tanítanak, akik az ismeretanyagra összpontosítanak. Én viszont Erdélyből jöttem, ahol érzékeltem az idegen nyelvi közeg hatását, s a minőségre törekszem. A tananyagot rövidebben, lényegre törőbben, de alaposan kellene megismertetni a gyerekekkel, s tökéletesen megtanítani őket magyarul. A harcot nem adtam fel, s az iskolában nekem dolgozik az idő.

Igaz-e, hogy a munkásszülők hűségesebbek az anyanyelvükhöz, mint az értelmiségiek?
Igaz. A mai 20-30 éves értelmiségi szülők, akik pénzt keresni jönnek ki, a kommunizmusban átmosott aggyal érkeznek. Némelyik sosem énekelt el egy szép népdalt, s nem tudja, hogy minden népnek szüksége van az egészséges nemzettudatra. Különösen fáj, hogy mások, például az itteni románok sokkal jobban összefognak a saját kultúrájuk ápolása érdekében.

Mire lenne a legnagyobb szüksége?
Arra, hogy a főkonzulátus részéről érdemi támogatást élvezzek. Érkeznek hazulról tanfelügyelők, más szakemberek, és csak 50 dollárért tudjuk elszállásolni őket. Ezzel szemben a románoknak remek kultúrközpontjuk van, amely vendéglátásra is alkalmas. Nagy szükség van a főkonzulátus menedzselő tevékenységére. Két éve hazamentem Magyarországra, és könyveket gyűjtöttem, majd megkértem a főkonzulátust, hogy segítsen a kiszállításukban. Nem volt hajlandó. Évek óta nem kapunk másfajta állami segítséget sem. Például kisebbségben élő gyerekek számára írott tankönyveket.

Hol jobb magyar nemzetiségűnek lenni, New Yorkban vagy Erdélyben?
Erdélyben szebb. A kommunizmus bukása után már jobb is, hiszen a románok a demokratikus körülmények között nem nyomhatják el olyan nyíltan a magyarságot, mint korábban. Például nincs kötelező színházi műsorpolitika.

Vissza a kezdőlapra