(Földvár, románul: Feldioara, Brassó/Braşov megye)

A kegyeletsértő polgármester

Egy Cioacă Ioan névre hallgató barcaföldvári polgármester 2000. június 24-én egy Dieter nevű cégvezető BV-6052 rendszámú traktorával drótkötéllel megköttette és a szovjet katonahalottak sírkeretjének belső teréből tízméternyi távolságra húzatta azt a mintegy héttonnás sziklatömböt, amelyet a hídvégiek minden szükséges engedély birtokában aznap reggel helyeztek el egy vasazott betonalapra. A "nemes cselekedet” előtt valami modern vasvágó szerkentyűvel a szovjet hősök sírkertjének masszív fémkerítéséből is kivágtak egy akkora darabot, hogy Dieter úr traktora nyugodtan térülhessen-fordulhasson. Rögzítsük tehát: nem csak a földvári haláltábor megszámlálhatatlan magyar halottjának emlékét s vélük együtt az élő magyarságot gyalázták meg, hanem a szovjet, illetve orosz foglyok emlékét és azok hozzátartozóit is. 1942—1944 között a földvári haláltáborban szovjet foglyokat őriztek Hitler leghűbbnek hitt szövetségesei. Az Orosz Föderáció bukaresti nagykövetsége az Orosz Művelődési Minisztérium pénzén a huszonegy halottnak modern sírkertet állíttatott. A történet az emberi elvetemültség rémregényébe kívánkozó borzalma, égbekiáltó bűncselekmény, amelyet dirigensként maga a polgármester vezényelt. Egy földvári szász közreműködésével, aki állítólag a választási kampányban egyik nagymestere volt a polgármester újraválasztásának. Szóval ez a traktoros ember a saját fajtája emlékét is megbecstelenítette, hiszen egyes túlélők visszaemlékezései szerint nem csak Szatmár környéki svábokat, hanem német katonákat is tömegesen kapartak a föld alá, jeltelen sírokba. Vérlázító krimibe kívánkozó történetet emlegettünk. A részletek: 1.) A múlt évben, több mint egyesztendős huzavona után a földvári polgármesteri hivatal is engedélyezte az emlékmű felállítását Brassó megye illetékes hatóságainak írásos egyetértése alapján. 2.) A múlt év nyarának derekán, amikor a földvári fogolytábor halottainak emlékművét fel kellett volna avatni, több száz hozzátartozó, érdeklődő és főpap, a börvelyi (Berveni, Szatmár/Satu Mare megye) küldöttség részvételével, a nevezett polgármester a héttonnás sziklatömb szállítását autójával végigkísérte Kovászna megyén, Hídvégen, tehát egy másik megye és település területén a járművet feltartóztatta, és nem engedte be Brassó megyébe. Így került az andezit tömb a földvári bíró jogsértő közbelépésére a hídvégi paplak elé, s ott pihent ez év nyaráig. 3.) A hídvégi templomban 1999. július 17-én a földvári halottakra emlékező istentisztelet már véget ért, amikor átüzent és egy papír fecnit bejuttatott az Isten házába, hogy gépkocsival ne merészelje senki a tábor helyét megközelíteni, mert a rendőrség feltartóztatja. Erre a felháborodott tömeg gyalogosan vágott neki a másfél kilométeres útnak, és elhelyezték az emlékezés koszorúit a kunhalomszerű dombon. A megfélemlítés nem vált be, s természetesen egy fia rendőr sem tartózkodott a térségben. 4.) Az idén, június 24-én, szombaton kora reggel a hídvégiek átszállították a sziklatömböt a rendeltetési helyére, és ráhelyezték a kiöntött betonalapra. A következő munkafázisra a betonalap megszilárdulása után került volna sor. (Az alapzatba egy asztalszerű, nagy teherbírású fémvázat építettek be, hogy a szikla ne süllyedjen a betonba.) A talapzat négy oldalára négynyelvű, magyar, román, német és angol feliratot terveztek. A réztáblák a megfelelő szöveggel már el is készültek. (A szovjet katonákra a sírkertben orosz nyelven emlékeznek.) 5.) Ungvári Barna-András hídvégi református lelkész, az emlékműállítás lelke, videoszalagra rögzítette a munkálatokat, és több tucat fényképet is készített. Miután az andezit tömböt a helyére emelték és hazamentek, a hídvégi templomdombról azt vette észre, hogy a sírkert kőtömbje mellett valami fénylik. Az csak üveg vagy bádog lehet. Gyanút fogott, kocsiba ült, és a helyszínre hajtott. Ekképpen szemtanúja lehetett a barbár emlékműdúlásnak. A tett színhelyén fehér Dacia gépkocsijával megjelent a polgármester is. Ellenőrizte, hogy jó munkát végeztek-e nemes lelkű beosztottjai és barátai. A tiszteletes úr fényképezett. Mikor ezt a polgármester úr észrevette, ráordibált a mellette ülőre: "Tépd ki a kezéből a fényképezőgépet, semmisítsd meg a filmet!" A tiszteletes úr szerencséjére a két kocsi egymás mellett állt, volt ideje beugrani és elindítani az autót, s a nyitott kocsiablakon át hiába nyúlkált utána a bíró poroszlója: a pap s a film megmenekült. A földvári polgármester örök dicsőségére bejárja majd a nagyvilágot, és sokakban megfogan majd a kérdés: mi különbség is van a hírhedt haláltábor egykori parancsnoka és őközötte? Ennek a kérdésnek a tisztázását nem magunkra hagyatottan vállaljuk. A hazai és nemzetközi közvélemény mellett hallatniuk kell szavukat a parlamenti képviselőknek, a parasztpártnak, amelynek a polgármester úr a tagja, a Brassó megyei prefektúrának és a megyei tanácsnak, az RMDSZ-nek, amelynek sírgyalázás, törvényszegés miatt pert kellene kezdeményeznie a földvári delikvensek ellen. És ha a polgármester úr visszaállíttatja a lerombolt sírkertet, az Orosz Föderáció követségének akkor is lehet szava, és állást kell foglalniuk azoknak a katonai intézményeknek is, amelyek a Románia és Magyarország közötti megállapodás értelmében ünnepélyesen vállalták, megállapodásban rögzítették a hadisír-gondozás feltételeit. Bár véleményünk szerint az lenne a legegyszerűbb megoldás, ha Cioaca úr (?) barátjával visszahelyeztetné az andezit tömböt oda, ahol volt, s bocsánatot kérne azoktól, akiktől kell. Ugyanis hiába akar egy új Hérosztratosz szerepében tetszelegni, neve csak egy vidéki nacionalista huligánként kopik ki a köztudatból, mert másoknak van legalább annyi eszük, hogy másokkal végeztessék el a piszkos munkát. Őnagysága pedig még a helyszínen is megjelent. Információink Ungvári Barna-András tiszteletes úrtól származnak.
Sylvester Lajos
 

Vissza a kezdőlapra