Gondolatok a gáz árával kapcsolatban

A MHL néhány napja egy rövid megjegyzésben már foglalkozott a gáz árának emelésével és az azokhoz kapcsolódó ellenzéki reakciókkal.

Most azonban egy alaposabb elemzést adunk közre, mert az a véleményünk, hogy nemcsak a kritikai megjegyzések nem indokoltak, hanem a kormány által elfogadott emelés két fontos szempont alapján is túlzottnak látszik.

Nézzük előbb a kritikai észrevételeket. Ezeket a HVG július 1-jén megjelent cikke alapján foglaljuk össze. (Az ellenzéki politikusok is lényegében ezeket az érveket használták, nincs értelme külön is foglalkozni velük.)

Az ellenérvek tételesen cáfolhatók. A kirobbant vita politikai nyertese a kormány. Az ellenzéki, sajtóbeli támadások ugyanis közvetve cáfolják, hogy a kormány csak a gazdagok érdekeit védi, s nem törődik a szegényekkel. Az elmúlt tíz év gázemeléseinek története azt bizonyítja, hogy a lakosságra a legtöbb tehet épp a szocialista kormány rakta.

A Horn-kormány alatti gázáremelések jóval az infláció fölötti bevételt eredményeztek a MOL-nak, a közölt ábrából láthatóan ez a többletjövedelem 2001 elejére szűnik meg. A kormány a most bevezetett 12 %-os emeléssel ismét azon a szinten tartja az inflációhoz képest a gázárat, mint ahogy azt az előző kormánytól átvette. Értehető, hogy esze ágában sincs eladnia a MOL-nak az úgymond veszteséges üzletágat.

A kormány kilátásba helyezte, hogy jövőre 5 %-os gázáremelést engedélyez. 2000 és 2001. január elseje között 12 %-os lesz az emlés, és ha az 5 %-os emelésre is az idei példának megfelelően egy évközepi 10 százalékos emelési formát választják, 2002. január 1-jén két évre visszamenőleg 22 %-os, tehát jóval a halmozott infláció fölötti emeléssel kell számolnunk.

Mindezeket figyelembe véve megfontolandó, sort kell-e egyáltalán keríteni 2001 folyamán bármilyen mértékű emelésre.

Vissza a kezdőlapra