Baló György: Honnan kerül végre pénz a magyar egészségügybe? Az államtól, a társadalombiztosítástól? Ezenkívül  külön tőlünk, a biztosítottaktól is? Minden szereplőtől? Nem föltétlenül az igazság, de egyre többek véleménye, hogy a rendszerváltás egyik konok vesztese, az egészségügy szereplői talán nem is annyira a biztosítottak, mint inkább az egyre megalázóbb helyzetbe kerülő ápolónők és orvosok. Egyre több kórház. Szóval a főszereplők nem fogják tudni kivárni, ameddig az egészségügyre – ki tudja mikor – sor kerül. A napi válságjelenségek hovatovább elsodorják a távlatokat. Magyarul: azt, hogy reform továbbra sincs, van viszont érezhetően növekvő feszültség, van krónikussá váló ápolónőhiány, van gyógyszerár-háború, kormány és versenyhivatali beavatkozás, vannak sokkoló bér- és jövedelemadatok, és továbbra sincs érdemi, új pénz a rendszer egészében. Márpedig abban egyetértés van, hogy a hatékonyság még oly kívánatos javítása sem pótolja a hiányzó pénzt, sok-sok pénzt. És azt már nem lehet mondani, hogy nincs gazdasági növekedés, hogy nincsenek új források. Vannak. Lennének.
Jó estét kívánok. Baló György vagyok, jó vagy nem, az Aktuális visszatért eredeti helyére az EURO 2000 meccseinek több, mint kétharmad részét lejátszották. A magyar egészségügy nagy meccsei mintha mostanában kezdődnének.
Az Aktuális vendége Gógl Árpád miniszter. Jó estét kívánok.

Gógl Árpád: Jó estét kívánok.
Baló György: Miniszter úr! Hová helyezi magát a kormányban, vagy a kabinetben az érdekérvényesítési sorrendben. Rangsorban, mondjuk így.
Gógl Árpád: Én azt hiszem, hogy valahol a középmezőnyben vagyok, mert az elismertetése az igényeknek az mindig jól megy. Csak az a pénz, ami fölosztható, az valahol mindig elfogy, mire oda kerül a sor. Bár ez sem egészen igaz. Tudniillik, ha elfogadjuk azt, hogy a XXI. évszázadnak a nagy gondja az elöregedés és a nagyon szűk család, akkor egy családi programra és egy lakásprogramba juttatott pénz valahol az egészség kiterjesztett értékrendjéhez tartozik, és a képzés-oktatottság is. A mai egyik újságban olvastam, abortusz vonatkozásában, ugye konkrét összefüggést találtak a képzettség és az abortusz száma között.
Baló György: Na jó, de mennél tovább élünk, annál többe kerülünk az egészségügynek.
Gógl Árpád: Ez igaz, sőt az utolsó szakaszban költik ránk a legtöbbet.
Baló György: Hát ezt mutatják az összes források, amikhez én hozzájutottam, csak nagyon – hogy mondjam – fölkészülés szerűen. Két ténnyel szeretném önt szembesíteni. Az egyik az, hogy a választás körül ön többszáz százalékos béremelést ígért az egészségügyben.
Gógl Árpád: Nem. Kilencvennegyedszer mondom el, kilencvennegyedszer, mert számolom, hogy hányszor kell elmondani…
Baló György: …hát tudja hogy van ez, újszülöttnek minden…
Gógl Árpád: … azt, hogy én mit mondtam…
Baló György: … mit mondott?
Gógl Árpád: Engem megkérdeztek akkor, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásban, a bérviszonyokban, a relatív elosztásban milyen nagyságrendű változás kellene ahhoz, hogy az egészségügy tényleg olyan megbecsültségnek örvendjen, mint az Unióban, és azt mondtam, hogy kétszáz százalékkal már elégedett lennék, négyszáz százalékkal kellene megemelni ahhoz, hogy az Uniós arányok legyenek, mert az Unióban egy ország kivételével az első három megfizetett csoportban van az egészségügy.
Baló György: Jó, hát vélhetően, ha legközelebb erről kérdezik, majd óvatosabban fog kommunikálni, mert ez így rögződött.
Gógl Árpád: Már kilencvenötöt fogok mondani.
Baló György: Még olvasói leveleket, főorvosok írnak újságoknak, tegnapelőtt például volt a Magyar Hírlapban.
Gógl Árpád: Igen. Én azt is el tudom önnek mondani, hogy Tinnyei Mária, a Népszava jelenleg azt hiszem egyik vezetője volt az, aki címoldalon hozta ezt a Népszavában.
Baló György: Jó. A miniszterelnök tavaly, 1999-ben, ebben a Vigadó-beli beszédében azt mondta, hogy már a tavalyi év az egészségügy éve lesz. Hát nem lett.
Gógl Árpád: Én azt gondolom, hogy ezt az évet ígérte a miniszterelnök úr és most év közben vagyunk. Az előbb a meccsekről volt szó. Félidő van. Kormányzati ciklusban félidő van ebben az évben. Túl vagyunk az árvízen, hála Istennek és tisztázta a héten a kormány azt, hogy mibe került ez nekünk. Azt is tisztáztuk nagyjából, hogy hogy áll a gazdaság és a miniszterelnök úr kért tőlem egy jelentést, hogy hogy áll az egészségügy. És én ezt a jelentést a miniszterelnök úrnak átadtam. Átadtam azt, hogy hogyan teljesült, illetve mennyire rossz helyzetben van az egészségügy bér vonatkozásában, mert hiába…
Baló György: … nagyon rossz helyzetben van…
Gógl Árpád: … igen, rossz helyzetben vagyunk és én azt gondolom, hogy miniszterelnök úr mindezen adatokat meg fogja fontolni és meghozza a döntést. Jövő héten Semmelweis nap van. Ki tudja. Hátha olyan döntést tud hozni a miniszterelnök úr, ami kedvező lesz az egészségügynek. Hiszen kétségtelenül van elosztható forrás…
Baló György: … tett számszerű javaslatot miniszter úr?
Gógl Árpád: Én azt gondolom, hogy számszerűségében mindig megfogalmazok egy értéket, de úgy gondolom, hogy az egészségügyben…
Baló György: … de azt most nem fogja megmondani, hogy milyen azonnali béremelést kért, vagy javasolt…
Gógl Árpád: … én nem béremelést, én bérrovatra kérek pénzt…
Baló György: … de nem mondja meg, hogy mennyit kért?
Gógl Árpád: Hadd mondjam, hogy a nagyságrend az nyilván annyi, hogy az 5,5 – 6 százalék, amire most becsülik az átlagos ezévi realizált bérnövekedést, az mindenképpen a tízet meghaladja.
Baló György: De ezt most nem tudom kiszámítani, mert annyira nem vagyok fölkészülve, hogy tudjam, hogy mekkora bértömeg a teljes magyar egészségügyben. Mindegy. Essünk túl a konkrétumokon. Legújabb ügy. Tervezett gyógyszeráremelés. És ennek legújabb fejleményei. Íme.
Bejátszás:
Tudósító: Inkább most, mint az Uniós csatlakozáskor. Röviden így értelmezhető az a nyilatkozat, amely megelőzte a gyógyszergyártók áremelési terveit. Május végén az Innovatív Gyógyszergyártók Szövetségének elnöke közölte, hogy a hazai patikaszerek ára jóval elmarad az Unióban ismert árakhoz képest. A gyártók három szövetsége tagjainak végül azt ajánlotta, hogy július elsejétől emeljék egységesen 8,5 százalékkal a gyógyszerárakat. A Gazdasági Versenyhivatal viszont azonnal kartell-gyanúsnak nevezte, hogy 69 gyógyszeripari cég egyszerre és ugyanolyan mértékben kívánja emelni készítményeinek árát. Így mindjárt vizsgálatot is indított. Az egészségügyi miniszter rendkívüli sajtótájékoztatón közölte, hogy az összehangolt áremelés megakadályozására a Versenyhivatal akár be is fagyaszthatja a gyógyszerárakat. A vizsgálódás gyorsan véget ért, a Gazdasági Versenyhivatal pedig az áremelések azonnali visszavonására kötelezte a gyártók három szövetségét azzal az indokkal, hogy együtt, egy időben, ugyanakkora mértékben nem emelhetnek árat. Ettől még a készítményeket előállító cégek maguk drágábban adhatnák a gyógyszereket, ezt a lehetőséget viszont a kormány akadályozta meg, amikor e héten kedden úgy döntött, hat hónapra befagyasztja az árakat. Erre a versenytörvény ad felhatalmazást a kabinetnek. A gyógyszerárak a határozat értelmében egészen addig nem emelkedhetnek, amíg a kormány és a gyógyszergyártók nem végeznek az ártárgyalásokkal.
Bejátszás vége.
Baló György: Ez ön. Már mint az ártárgyalások és a kormány.
Gógl Árpád: Igen. Hát ugye legyen világos, hogy folyamatosan tárgyaltunk a gyógyszergyártókkal, valamikor február végén tisztáztuk azt, hogy egy bizottság, amelyiknek tagja volt a mind a három említett szövetség, gyógyszerész kamara és még egészségpénztár és minden két hétben leültünk, május végére, ahogy ígértük, ki is alakítottuk az elveket. Mert hiszen a tárgyalásokhoz elvek kellenek. Számomra kicsit magyarázhatatlan volt ez az árváltozás és egy ilyen kartellár bejelentése pedig – elnézést – megfontolatlanság bölcs vezetőktől.
Baló György: Jó, hát valószínűleg elkövettek egy – hogy mondjam csak,  - valószínűleg, hát ezt szemtelenség itt mondani, hogy jogi tévedést, de ez nem jelenti azt, hogy nem emelhetnek árat, amint azt mindannyian tudjuk.
Gógl Árpád: Hát most ugye, a kormánynak joga van és ezzel élt, mert szeretnénk tárgyalni. Mert kétségtelen, a gyártóknak, forgalmazóknak van jogosan megjeleníthető igénye. De hát februárban rögzítettünk két dolgot. Az egyik, hogy a várható inflációnak megfelelő nyugdíjemeléseknél nagyobb nem lehet a lakossági teher. Azért a nyugdíjemelés mértékét írtuk le, mert kétharmadban a nyugdíjasok fogyasztják a gyógyszereket. És még egyet elmondtunk, hogy a 135 milliárd, ami 135 ezer millió forint, ennél többet nem tudunk támogatásra fordítani. Ennyi. Ez volt a sarokszám. Hát kérem…
Baló György: Jó, most akkor december 21-ig van önnek ideje, hogy itten…
Gógl Árpád: … hát nem hiszem, hogy ennyire…
Baló György: … befejezze… mikorra fejezik be ön szerint?
Gógl Árpád: Én ugye ma megírtam, illetve már tegnap megírtam a levelet, meg fogják kapni a tárgyalófelek, le fogunk ülni. Június másodikán megkapták azt a csomagot, amik az alapelveket rögzítik, amire még nem érkezett semmilyen megjegyzés. Elindulunk és végig tárgyaljuk az összes fejezetet.
Baló György: Mikorra fejezik be – ön szerint?
Gógl Árpád: Hát attól függ, milyen lesz az ajánlat.
Baló György: Tegyük fel, hogy maximális kooperációs készség…
Gógl Árpád: … én azt hiszem, hogy kora őszre befejezzük.
Baló György: … kora őszre?
Gógl Árpád: Hát szeptember a koraősz.
Baló György: Anélkül, hogy ennek a tényleg nagyon bonyolult és ……….. egyáltalán nem akarom, hogy valaki is azt higgye, hogy ez egy egyszerű dolog. Az összes részletébe belemennék, vagy bármilyen részletbe, egy dolgot szeretnék itt tisztázni. Azt miért nem lehet megcsinálni Magyarországon, hogy egy orvos azt mondja a betegnek, hogy: kérem szépen, ez, meg ez, meg ez a gyógyszer egyforma hatóanyaggal, más áron áll rendelkezésre, ebből lehet választani.
Gógl Árpád: Ezt nem hogy megteheti az orvos, ezt köteles megtenni.
Baló György: És megteszi?
Gógl Árpád: Hát én azt hiszem, hogy az orvosok jó része megteszi. Ezért is adtunk ki olyan számítógépes lemezeket, ahol ki tudja iratni az orvos…
Baló György: … nem azt mondják erre az orvosok, mert én ezt hallottam, hogy nem vagyunk könyvelők, meg nem vagyunk…
Gógl Árpád: … nem. Én azt hiszem, hogy, mindenki mond mindent. Hát ez olyan, mint a futball, ahhoz is mindenki ért, mindenkinek van megjegyzése. Egy gyógyszerhez is van különböző hozzáállása a kollégának, gyógyszerésznek, betegnek is. Nagyon gyakran ragaszkodnak a betegek a megszokott gyógyszerhez, ami drágább. Tavaly négyszáz olyan szert hoztunk be, gyógyszert, amelyik már nem volt védett és 20 százalékkal olcsóbban került az azonos hatóanyagú szerrel a piacra, mégsem történt meg gyorsan az átállás, mert valahol az emberek ragaszkodnak a régi szerükhöz.
Baló György: Jó. Nézzük a másik ügyet. Már érdemben korlátozza, de még nem teszi lehetetlenné több kórház működését is az ápolónők hiánya. Íme.
Bejátszás:
Tudósító: Most nem, de jövőre lehet béremelés az egészségügyben. Egyelőre ezzel az ígérettel kénytelenek beérni a kórházak és az egészségügyi intézmények dolgozói, miközben egyre növekszik a betöltetlen álláshelyek száma. A helyzet nyáron, a szabadságolások ideje alatt lehet igazán kritikus, mert – legalábbis a Kórházszövetség felmérése szerint – a 35 ezer ápolói állásból 7,5 ezer vár munkavállalóra. Az egészségügyben dolgozók demokratikus szakszervezetének becslése szerint viszont robbanásszerű változás állt be a közelmúltba. Egyre több a pályaelhagyó, és a munkaerőhiány néhol 30-40 százalékosra is tehető. A helyzet a fővárosban és a megyeszékhelyeken odáig fajult, hogy hivatalosan ugyan nem állítanak le egész osztályokat, de részlegeket és néhány kórtermet mégis csak kénytelenek bezárni a kórházak. Az érdekképviseletek katasztrofálisnak nevezik a szakszemélyzet hiányát azokon a területeken, ahol a szokásosnál jóval nagyobb a fizikai és a lelki megterhelést. Noha a szakiskolákban és felsőfokú oktatási intézményekben sok ápoló és szakalkalmazott végez, az állapotokat ez sem orvosolja. Egyelőre csak tavalyi adat van arról, hogy a frissen végzettek alig fele helyezkedik el az egészségügyben. A szakszervezetek azt mondják, ezen nincs mit csodálkozni. A Statisztikai Hivatal adatai szerint ugyanis az egészségügyben foglalkoztatott szellemi dolgozók átlagosan 70 ezer, míg a fizikai dolgozók 44 ezer forintot keresnek havonta.
Bejátszás vége.
Baló György: Most fogunk akkor visszatérni erre a bérdologra, amiről ön az előbb beszélt. Egyáltalán nem ment el a fülem mellett. Hogyha jól értettem, akkor ön azt mondja, anélkül, hogy számokat mondana, de összességében mintha olyasmit mondott volna ugye, hogy a 6 százalék helyett meg fogja közelíteni a 10 százalékot a béremelés. Tehát az eddigi béremelésnek ugye az egyharmada hozzájön ehhez? Jól értettem? Vagy hozzá jöhet, ha elfogadja a miniszterelnök az ön javaslatát?
Gógl Árpád: Én azt hiszem, hogyha talál forrást a kormányzat és a miniszterelnök úr, akkor ez nyilván hozzátehető. Egy legyen világos, hogy az egészségügyben változó a megvalósult béremelés. Generálisan kevés a pénz. Mert vannak intézmények…
Baló György: … nagyon …
Gógl Árpád: … nagyon. Ezt én, azt hiszem, ez az, amit soha nem vitat senki, sem kormányzat, sem egészségpolitikus. Igen, hozzá kell tenni ebben az évben valamit, mert az elvándorlás nagy. Ha nem is olyan, mint amit a szakszervezet mond…
Baló György: … gondoltam, hogy ön a számokat nem fogja elfogadni, de…
Gógl Árpád: … hát, bocsánat, én azért nem, mert mi is fölmértük és ugye azért nekünk tényleg van, kétségkívül, Szombathelyen például több, mint 30 százaléka hiányzik a nővéreknek. Miért? Nyugat-Magyarországon van szakképzett munkaerőnek Ausztriában lehetősége dolgozni, a megyeszékhelyek munkaerő-igénye nagyon magas. De azért a magyar kórházak nem mind megyeszékhelyen vannak.
Baló György: De miniszter úr. Ez a nagyon kevés, abszolút értelemben konvertálható szakma egyike. Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, az ápolónők elképzelhető – gondolná az ember, vagy gondolják néhányan – tömegesen fognak elmenni.
Gógl Árpád: Én azt hiszem, hogy az a veszély van, nem az orvosok elvándorlása a nagy veszély, bár a kvalifikált…
Baló György: … nem is az orvosokat mondtam, …
Gógl Árpád: … a nővérek …
Baló György: … de több közülük is el fog menni, természetesen.
Gógl Árpád: Én azt hiszem, hogy aztán visszajönnek. Mert már most…
Baló György: … kérem, ez legyen függő…
Gógl Árpád: … igen, tegyük függővé. Kétségtelenül, hogy a röntgenasszisztensek, laborasszisztensek, műtősnők…
Baló György: … intenzív osztályon dolgozó ápolók…
Gógl Árpád:… altatónővérek, igen, ők könnyen konvertálják a szaktudásukat, és ugye az orvosok is, mert  a változások ugye, itt a bevezetőben mondta, hogy nincs reform, mert nem tudom, miket mondanak. Szóval a magyar 37 szakma és a képzettség az EU kompatíbilis, tehát a most rendszerbe került kollégáinknak már csak honosítani sem kell a szakképesítésüket.
Baló György: Tehát?
Gógl Árpád: Tehát, igen. Meg kell őket becsülni. Hátha nem fogjuk megbecsülni, elvándorolnak.
Baló György: Jó. Na most…
Gógl Árpád: … persze nem ez a cél, de ez benne van ebben a játékban.
Baló György: Én próbáltam elolvasni azt, ami a kezem ügyébe kerülhetett, meg egy kicsit utána nézni, itt a beszélgetésünk előtt. Elolvastam egy egészségügyi közgazdásznak, akit én speciel nagyon nagyra becsülök, Orosz Évának egy eléggé nagy ívű tanulmányát a magyar egészségügyről, aki ugye azt mondja egyszer, hogy körülbelül a GDP, tehát a nemzeti összterméknek 6,5 százalékát fordítja Magyarország egészségügyre. Ugye ’97-es a legutolsó adat, ha jól emlékszem, amit publikál és  ez nemzetközi összehasonlításban is nagyon kevés.
Gógl Árpád: Igaz.
Baló György: Több lesz?
Gógl Árpád: Igen. Én azt gondolom, hogy az Uniós átlagot el kell érni. Többek között ez az, amit mi a kiegészítő programjainkban megjelölünk, hogy a 7,5 – 8 százalékot az elsődleges  pénzelosztásból biztosítani kell.
Baló György: Tehát effektíve sokkal több pénzt kell beletenni ebbe a rendszerbe.
Gógl Árpád: Hát többet kell beletenni, de ugye az Egyesült Államokban ahol 13,5 százalékot fordítanak erre, nem jó az egészségügy, most került nyilvánosságra, valahol negyvenedikek a világban, azzal a horribilis pénzzel.
Baló György: Na jó, de hát ott nagyon szór.
Gógl Árpád: Igen, de ott, szeretném csak mondani, hogy ott a nemzheti összterméknek csak 4,3 százaléka kerül a költségvetésbe. De a privatizáció, ami nekünk nincsen. Hát nálunk ’49-ben ugye államosították a biztosítási rendszert és azóta van egy homogén állami biztosítás. A kiegészítő biztosítások, amelyek megjelenhetnek foglalkozási csoportokban, térségekben, egyebekben, azt most kell elindítani.
Baló György: Na jó, de bocsásson meg, ugyanebben a tanulmányban Orosz Éva azt is írja, illetve kiszámította, mert hát nemcsak használ forrásokat, hanem számításokat is végez, ha jól emlékszem azt írja, hogy ha 1991-et vesszük, akkor a nettó közráfordítás aránya reálértékben, 1997-ben 100,1, a magánköltések aránya kb. 298-ra ment 100-ról. (itt nem érteni valamit)
Gógl Árpád: Én azt hiszem, hogy nyilván minden számítás sántít, Magyarországon a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz az, ahol a magánszféra ráfordít. Kétségtelenül a magyar ráfordítás hozzáfizetés, az nagyobb, mint, kétszerese az Uniónak. Ez kétségtelenül igaz. De ez nagyságrendben nem akkora, hát az egész kasszánk, amivel dolgozunk, az valahol 600 milliárd fölött van.
Baló György: Ha jól értem önt, akkor ön ugye az Orvos Kamara elnöke volt, mielőtt miniszter lett. Akkor harcolt természetesen az egészségügyért, most ugyanezt teszi magasabb szinten. De mind elismeri, ami itt eddig elhangzott?
Gógl Árpád: Bocsánat. Persze. Hát azt kell világosan látni, hogy az egészségügyre való ráfordítás a többletértékből lehetséges.
Baló György: (nem érteni amit mond)
Gógl Árpád: Hát ezért mondtam azt, hogy a miniszterelnök úr elé terjesztett anyag éppen erre hivatkozik és nyilván a miniszterelnök úrnak ez lesz a megfontolás és a pénzügyminiszternek. A jövő évben pedig, mivel a megjeleníthető 300-350 milliárd forint, ami jövőre rendelkezésre áll újraelosztásban, nyilván harcba szállunk. Hát most már nagyobb eséllyel, mert az egészségügyre is sor kerülhet.
Baló György: Lehet, hogy önnek át kéne igazolni valamelyik koalíciós partnerhez, mondjuk a kisgazdákhoz és akkor eredményesebben tudna harcolni.
Gógl Árpád: Én hadd mondjam, hogy én elégedett vagyok a Fidesszel és nagyon jól megvagyunk és ’93 óta azért az az egészségügyi programunk, amit kidolgoztunk, úgy végigfut, csak kevéssé veszik észre az emberek.
Baló György: Ez egy nagyon veszélyes téma. Én akkor azt szeretném javasolni, én megígérem önnek, hogy nem mondom azt, hogy nincs reform, ön meg nem mondja el, hogy milyen hatalmas reformlépések történtek, hanem…
Gógl Árpád: … pedig jobb lenne, ha egyszer arra is figyelnének, hogy Magyarországon komplett az oltási rendszer. A világon öt ország van, amelyik komplett. Szeretném megkérdezni, volt influenzajárvány Magyarországon úgy mint Izraelben, Skandináviában, Angliában az elmúlt években.
Baló György: nem, nem, nem.
Gógl Árpád: Érdekes, miért? Mert egy millió oltást adtunk. Hát kérem,
Baló György: Nem azt mondom, hogy nincs teljesítmény, azt javasoltam, hogy ne vitatkozzunk azon, hogy van-e igazi egészségügyi reform. Inkább azt kérdezem, hogy a legjobb tudomásom szerint több műhely is van, ahol reformkoncepciók készülnek, illetve készültek. Nem érti az ember, hogy ön melyikkel foglalkozik. Készít a társadalombiztosítás, a Miniszterelnöki Hivatal, utoljára ott tartottam, hogy a Gazdasági Minisztériumban is készült valami. Időközben az egyik államtitkár, aki készítette, már nem is államtitkár. Szóval szeretném érteni, hogy …
Gógl Árpád: … nem tudom, hogy melyik államtitkárra gondol…
Baló György: … miniszterelnökségi államtitkárról beszélek.
Gógl Árpád: Én azt hiszem, hogy egyetlen reformcsomag készült…
Baló György: … az hol?
Gógl Árpád: Amit közösen a Fidesz műhelyében csináltunk, aminek egy vitaeleme volt, hogy a finanszírozási reform legyen-e az első, vagy az ellátás struktúrájának a reformja. Csak ezen folyt vita. Nem magának a rendszer megújításának. És én nagyon örülnék, ha észrevennék azt, hogy a lakosságközeli, biztonságot adó szolgáltatás mellett döntöttünk, ezért épülnek a mentőállomások, ezért van két helikopterbázis helyett hét…
Baló György: … de a reformműhelyben nem ezen gondolkodnak nyilván, hanem tényleg egy nagyobb szabású reformkoncepción.
Gógl Árpád: De min? Tessék már mondani, milyen reform?
Baló György: Nem tudom.
Gógl Árpád: Hát ez a baj, hogy mindenki azt mondja, hogy nincs reform, közben nem veszi észre azt, hogy az egészségügyet át kell alakítani egy piaci, részben piaci szemléletű formává.
Baló György: Igen, én azért mondtam, hogy nem tudom, mert majdnem lejárt a műsoridő, de hát nyilván arról van szó, hogy az egészségügy egész szerkezetét, rendszerét, finanszírozását át kellene alakítani.
Gógl Árpád: Hát de erről szól az a történet, hogy megteremtettük az alapellátás privatizációját. Elindítottuk…
Baló György: … amit meg is támadtak már az Alkotmánybíróságnál…
Gógl Árpád: … hát én azt hiszem, még nem, csak fontolgatják, de …
Baló György: … akkor rosszul vagyok informálva, bocsásson meg…
Gógl Árpád: … én azt hiszem, hogy azt kell erre mondanom, amit Kilényi úr, az alkotmánybíró mondott, …
Baló György: … aki önöknél miniszteri biztosként készít egy reformtervet…
Gógl Árpád: … nem reformtervet, csak a törvénykezési részt csinálja, aki elmondta, bárki fordulhat az Alkotmánybírósághoz, az semmit nem jelent.
Baló György: Jó. Azt megmondja nekem, ez az utolsó kérdés, hogy mikor állnak elő egy reformkoncepcióval, mondjuk azzal, amit ön gondol reformnak.
Gógl Árpád: Elnézést kérek, azt tavaly mi letettük, azt ősszel, december 10-én tárgyalta utoljára a gazdasági kabinet, még Chikán miniszter úr jelenlétében és az egy futó program. A szerint dolgozunk.
Baló György: Tehát rohamléptekkel halad az egészségügy reformja.
Gógl Árpád: Nem rohamléptekkel, mert rohamléptekhez az kellene, hogy a magyar gazdaság is rohamléptekkel száguldjon, de ez az 5-7 százalékos fejlődés ez azt hiszem, megteremti az alapját a tényleges előrelépésnek.
Baló György: Itt fölfüggesztjük.
Gógl Árpád: Jó. Köszönöm szépen.
Baló György: Abban, gondolom egyetértünk azt hiszem, hogy a magyar egészségügy két alapszükséglete a pénz és a reform. Mindkettőhöz kívánunk önnek sok szerencsét és érdekérvényesítést, köszönjük, hogy eljött. Jöjjön máskor is.
 

Vissza a kezdőlapra