A Népszabadság mai számában elemzést közöltek a hódmezővásárhelyi helyzetről. Az ügyet az Alkotmánybíróság tárgyalja, s kár volt kívülről belebeszélni, ez akár befolyásolási szándékot is tükröz.

Ám, ha már megtörtént, Kolláth György alkotmányjogász  cikkének néhány részletét közöljük.

Az alapvetően tájékozott emberek sem tudják eldönteni, hogy kinek mit és mennyit higgyenek el a hódmezővásárhelyi polgármester felfüggesztésének ügyében.
Az önkormányzat önálló, külső felettese nincs, tehát döntéseinek a házon belül kell megfelelőeknek lenniük. De a belső döntés sem lehet jogellenes, és az emberi egzisztenciákat érintő elhatározásoknak jogállamban külső, általában bírósági jogorvoslata van. A polgármester fegyelmi hatósága – más alkalmas fórum nem lévén – a saját képviselő-testülete (közgyűlése), természetszerűleg szintén bírósági garanciákkal. Mind a polgármester, mind a közgyűlés ugyanabból az önkormányzati alkotmányos alapjogból képződik, s így mindkettőnek ugyanannyi köze van a népszuverenitáshoz, a népfelség elvéhez.

Egy polgármesterrel szemben a közgyűlés(e) lényeges, vétkes kötelességszegés esetén indíthat fegyelmi eljárást. Az eljárás alá vont személyt – azért, hogy az eljárás lefolytatását ne zavarhassa meg, pl. bizonyítékot ne tüntethessen el – egy ideig, vagyis a szükséges időtartamra távol tarthatják hivatalától. Ez volna a felfüggesztés, ami nem előrehozott büntetés, hanem átmeneti megelőző intézkedés.

Vásárhelyen ellenben összemossák a felfüggesztést az általuk remélt büntetéssel, a polgármester eltávolításával. Ez így sem jogilag, sem gyakorlati, emberi, politikai szempontból nem korrekt.
Persze kikezdhetetlen véleményt mondani erről nem könnyű. A hivatalvezetői poszt(ok) pályáztatásának időszakában a Csongrád megyei hivatalvezető ebben az ügyben éppen azt tekintette perdöntőnek, amihez semmi köze nincs: a polgármester fegyelmijét. Jogállamban fontos szempont, hogy amíg a bíróság nem tesz pontot egy fegyelmi ügy végére, addig nincs bombabiztos válasz arra, hogy ki vétkes vagy vétlen, mikor korrekt az eljárás, s annak időtartama alatt ki dönt a függő helyzetekről. A továbbszolgálni kész megyei hivatalvezető a jövőbe látva megelőlegezte az egyoldalú válaszokat. Típushiba ez: a vásárhelyi testület feltehetően rendeltetésellenes, rosszhiszemű joggyakorlására tehát hibásan reagált maga a kormányzati közigazgatás is. Valószínűleg a hibás reagálás az egyetlen állandó elem ebben a szomorú ügyben.

A cikk gondolatmenetének egyetlen részében sem fedeztük fel a lényeget: Ha az azonos legitimációjú, - azaz egyaránt a nép által választott felek - nem tudnak együttműködni, a leghelyesebb, ha azokra bízzák a döntést, akiktől megbízatásukat kapták. Az alkotmányos alapelvek legfontosabbika a népfelség. Már régen vége lenne az ügynek, ha a képviselőtestület lemond, ezzel a polgármester mandátuma is megszűnik, s a lakosság annak adja a vezetést, akinek akarja.
Mivel ezt az utat a képviselőtestület nem vállalta, a parlamentnek kell döntenie. A polgármester már régen felajánlotta a kölcsönös lemondást. Az érintettek nem fogadták el, magukról állítva ki igen negatív bizonyítványt.
A törvény egyébként nem kiegyensúlyozott: a képviselőtestület lemondása megfosztja mandátumától a polgármestert, a polgármester lemondása viszont nem hat a testület megbízatására. Számomra ez a hódmezővásárhelyi ügy által feltárt egyik orvoslandó visszásság.

Vissza a kezdőlapra