(Dienes István: Műhelyek és vásárhelyek a várak tövében – A honfoglaló magyarok)
|
A magyarok legfőbb
harci és vadászfegyvere az íj, készítése gondos szerkesztést, aprólékos,
alapos munkát követelt. Rugalmas fából készült ívére szarvasínt préseltek,
s vékony szarulemezt ragasztottak, végeit és markolatát csonttal vagy keményfával
merevítették. Csontos íj azonban az egyszerűbb közösségeknél legfeljebb
csak egy-egy sírban akadt, míg a rangosabbaknál sorozatosan került elő.
Ugyancsak csont borította a gazdagabbak felszerelésénél a tegez szájának
fedelét, sőt olykor oldalait is, a bőrből való íjtegez végeit; részben
csontból készültek a zablák pofarúdjai, a szablyák markolata, a nyergek
berakásai is. A gazdagok műhelyeiben a fegyverkovácsok, íjasmesterek mellett
csontműves dolgozott.
(Dienes István: Műhelyek és vásárhelyek a várak tövében – A honfoglaló magyarok) |
Vissza
a kezdőlapra
Vissza
a szobrok tartalomjegyzékéhez
Vissza
az elejére