Magyarország első helyen végzett a világon először megrendezett kórusolimpián. Az ausztriai Linzben július 7. és 16. között lezajlott nemes versengésen 60 ország 350 kórusa közül a 18 magyar kórusból álló magyar olimpiai csapat volt a legeredményesebb: öt olimpiai bajnoki címet, tíz aranyat és hat ezüstöt érdemeltek ki a népes nemzetközi mezőnyben. Aranyérmesként abszolút győztes, olimpiai bajnok lett Gyermekkari kategóriában a debreceni Bányai Júlia Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola Gyermekkara (karnagy: Tóth Ágnes), női kari kategóriában a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykara (karnagy: Lédeczi Judit). A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusai 5 aranyat kaptak, és 3 kategóriában lettek olimpiai bajnokok: a Jubilate Leánykar gregorián kategóriában (ez utóbbi az olimpia legmagasabb pontszámával).

A Jubilate és a Cantate karnagyát, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola művészeti vezetőjét, ifj. Sapszon Ferencet a versenyről és a fényes sikerről kérdeztük.

• Öt földrész 60 országából 350 kórus 18 ezer énekessel érkezett Linzbe, a világ első kórusolimpiájára – kezdi beszámolóját ifj. Sapszon Ferenc karnagy. – A versengés szervezője a Musica Mundi Nemzetközi Kórusversenyek Szövetségének részeként működő Interkultur Alapítvány, amelynek egyik művészeti igazgatója Hollerung Gábor karnagy. E szervezet a világon mindenfelé rendez kórusolimpiát, hogy az olimpiai eszmét ne csak a sportban, hanem a kultúrában is népszerűsítse. Huszonnyolc kategóriában folytak a versenyek. A világ bármely kórusa jelentkezhetett a jó egy éve meghirdetett versengésre. Nemzetközi nagydíjas vagy első díjas kórusoknak nem kellett a kvalifikációs elődöntőn szerepelni, csak magán a versenyen mérkőztek meg egymással. A Kodály-kórusiskola két kórusa, a Jubilate Leánykar és a Cantate Ifjúsági Vegyeskar nyert már nemzetközi nagydíjat, így nekünk nem kellett az előválogatón énekelni. A körülbelül hetventagú nemzetközi zsűri munkájában részt vett Petrovics Emil zeneszerző és Baross Gábor karnagy, a Kóta (Kórusok Országos Tanácsa) főtitkára. A rendezvényhez társultak szimpóziumok, bemutatók és eljöttek a világ legnagyobb kottakiadói, így áttekinthettük a kottakiadványok széles spektrumát.

• Összehasonlítható a kulturális olimpia a sportolimpiával?

• Vannak azonosságok és különbözőségek. A sportversenyektől eltérően itt az az elv, hogy lehetőleg mindenki örüljön és a pontszámától függően kapjon valamilyen elismerést. Egy bizonyos sávba bejutott kórusok bronz-, ezüst-, illetve aranyérmet érdemeltek. Száz pont volt a maximum, a nyolcvan pont fölött teljesített együttesek aranydiplomát kaptak. Olimpiai bajnok csak a legelső, a legmagasabb pontot elért aranyérmes kórus lehetett. Volt olyan kategória, amelyben ezüstérmes volt a legjobb eredmény, így ott nem hirdettek bajnokot. A 21 odaítélt bajnoki címből ötöt magyar kórusok, hármat-hármat Kína, Németország és az Egyesült Államok kapott, ez a dicsőségtábla sorrendje.

• Az ön együttesei milyen kategóriában, milyen műsorral nyertek?

• Négy kategóriában, öt felállásban indult a két kórus. A gregorián kategóriában önmagunkkal versengtünk, mert a Jubilate leánykar a Cantate vegyeskar fiúénekeseivel kellett “megküzdjön”. A Cantate második lett aranydiplomával és az aranyérmes Jubilate lett az olimpiai bajnok. A Cantate igen erős mezőnyben, ifjúsági vegyeskar kategóriában aranyérmes, de csak második lett nagyon magas pontszámmal a bajnoki japán kórus mögött. További két aranyérmet és egyben bajnoki címet szereztünk a Cantate vagyeskarral musica sacra a capella (36 fős), valamint musica sacra nagykórus kategóriában. Ez utóbbit az egész olimpia legmagasabb pontszámával (96,13) nyertük meg. Szinte minden előadott műre tíz pontot kaptunk. Nagy fejtörést okozott a műsor-összeállítás. Ügyelni kell arra, hogy szuggesztív darabok legyenek. Szempont a sokszínűség, a nehézségi fok. Az időtartamra is figyelni kell, arányosan kell felépíteni a programot. Tempó, karakter, mind nagyon fontos, hogy a kórus igazán megmutathassa, mi mindenre képes. A darabokat fel kell fűzni egy gondolati vezérfonalra. A musica sacra a capella versenyben először egy tizenkét szólamú Josquin motettát, ezután egy spanyol reneszánsz művet, Victoriától két kórusra írt, felelgetős Ave Maria motettát, majd szabadon választottként elénekeltük Kodály 21 évesen írt, csak egy éve kiadott, szinte ismeretlen, hatásos kétkórusos Misererejét (a zsűrinek is felfedezés volt), végül egy kortárs művet tolmácsoltunk a norvég Trond Kvernotól.

• Mit kaptak a bajnokok?

• Más nemzetközi versenyektől eltérően pénzjutalom nem járt, egy szép oklevelet kaptunk. Csodálatos volt, hogy az egész verseny a magyar Himnusszal ért véget, mert az utolsó eredményhirdetés a mi bajnokságunké volt. Nagyszerű ideának tartom, hogy a művészetben ilyen tisztán megvalósítható az olimpiai eszme. Nem egymás ellen küzdeni, hanem egymásért lelkesedni – ez ma már sok versengésből hiányzik. Lehet, hogy két év múlva is benevezünk, akkor a téli olimpia évében, Dél-Koreában rendezik a viadalt. Persze, ahhoz elő kell teremteni az anyagiakat, hiszen kategóriánként 150 eurót fizettünk nevezési díjként és az ott tartózkodás költségeit is mi álltuk. A fényes győzelmünkkel együtt úgy érzem, a legfontosabb, hogy napról napra fejlődjünk.

Kálmán Gyöngyi
Magyar Nemzet
2000. július 21.

Vissza a kezdőlapra