A magyar kereszténydemokrácia jövője
Kőszeg
1999. március 25-27


Básthy Tamás, Kőszeg polgármesterének
előadása

Básthy Tamás: Nagy öröm számomra egyrészt azt, hogy ez a konferencia létrejött, hiszen a magyar politikai élet Lévai Zoltán úr által említett olyan területével kíván foglalkozni, amely nagyon fontos, és nagyon sok eddigi tapasztalat feldolgozására ad okot, és nagyon sok – általunk elkövetett – hiba kijavítására van szükség. Az ilyen konferencia biztos, hogy ennek egyik lehetőségét adja.

Másik öröm számomra az, hogy pont Kőszegen kerül sor erre a konferenciára, annál is inkább, mert Kőszeg a maga történelmi múltjával, társadalmi rétegeződésével ma is olyan konzervatív, olyan polgári értékek letéteményese, és ez országszerte ismert is a városról, amelyek talán egyedülálló értéket tesznek bemutathatóvá.

Magamról először annyit szeretnék elmondani, hogy 1990 óta vagyok a város polgármestere, kereszténydemokrata politikusként lettem polgármester, majd a 1997-1998-as, kereszténydemokráciát ért tragikus események kapcsán a kizártak közé kerültem, ami nem a kereszténydemokráciához való viszonyomat minősíti, hanem az aktuálpolitikát, amely a kereszténydemokráciának a Lévai úr által is említett kifutását, nagyon nehéz időszakát jellemezte.

Nagyon értékes bevezetést hallottunk a kereszténydemokrácia lényegéről, egy dologban szeretném kiegészíteni. Az Európai Unióba való törekvésünk feltételezi azt, hogy Magyarországon is ez az Európában általánossá lett hármas (vagy legalábbis kettes) tagozódás létrejöjjön, tehát egy harmonikus váltópolitikának a lehetőségét megteremtő erős kereszténydemokrácia alakuljon ki, amely Európában mindenütt versenyképes a szocialista vagy más liberális politikai irányzatokkal is. Nálunk a tömegbázisát tekintve, a kereszténydemokráciának megvan a lehetősége, megvan a jövője, és itt a fiatalokat látva, azok is megvannak, akik ezt a lehetőséget tovább fogják bővíteni, tovább fogják erősíteni, és élni fognak az alkalommal, amely egy történelmi cselekedet lesz.

A magyarországi politikai palettát ha nézzük, csak a választások eredményéből kiindulva, több választás, szabad választás is van már mögöttünk, én azt gondolom, sőt a politológusok megállapításai is ezt egyértelműen tükrözi, hogy itt, amikor a kereszténydemokrácia nem volt elég sikeres az elmúlt három választásban, az csak annak köszönhető, hogy nem tudott összefogni. Ha össze tudott volna fogni a kereszténydemokrácia, akkor nyugodtan merem azt mondani, és a számok ezt bizonyítják, hogy a legerősebb támogatásnak örvendő [...]. Magyarországon ma is. Annak ellenére is mondom ezt, hogy továbbra is a Kereszténydemokrata Néppárton belül tart a meghasonlott állapot. Tudjuk azt, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak is milyen nehéz időszaka volt, és azt is tudjuk, hogy végül is a parlamentben a mai koalíciós pártok eszmerendszere, kormánykoalíciós eszmerendszerét tekintve bizony nagyon-nagyon közel állnak egymáshoz, és sokkal több minden van, ami akár világnézeti, akár eszmeiségét tekintve egybe kéne, hogy tartsa őket, mint az, ami szétválaszt.

Ebben a vezető politikusoknak a nagyon nagy mértékű felelőssége is visszaköszön. Ezekkel el kell számolni valamikor, hiszen minden olyan törekvés, ami ezt az irányzatot, ezt a konzervatív hagyományok megőrzésére is figyelmet fordító irányzatot szétszakítja, az tulajdonképpen a másik oldalt támogatja, a másik oldalnak ad sanszokat, lehetőségeket. Tehát nagyon nagy szükség van arra, hogy a kereszténydemokrácia tudjon működni. Ennek jó példája, és meggyőződésem, hogy az elmúlt év választási sikere ennek volt köszönhető az, hogy a Fidesz Magyar Polgári Párt körül létre tudott jönni az az együttműködés, amelynek az MDF és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség megfogalmazója és résztvevője; e nélkül nem lehetett volna legyőzni a szocialista kormányt.

Ha meg lehet fogalmazni feladatot, akkor én elsőként azt fogalmaznám meg, hogy hogyan lehetne még inkább tömöríteni az ezen a térfélen állókat, még inkább egy közös cél érdekében az önmegtartóztatással is egy kicsit rávezetni őket. Itt elhangzott a nagyon fontos lényegi különbség az egyenlőség-testvériség-szabadság elvéből, ha kiindulunk, a szabadság mindenek fölöttisége a liberális pártoknak a fő célkitűzése. ők ebből a három célkitűzésből talán ezt emelik ki legjobban. Nagyon fontos, de nem a szabadság rovására kell megvalósítani azt a testvériséget sem, amely egy rendet, egyfajta a másiknak a tiszteletben tartását, a társadalmi felelősséget előtérbe helyező kereszténydemokráciának a lényege kell, hogy legyen. A harmadikat, amely az egyenlőségre törekszik elsősorban, a szociáldemokrácia próbálja meghatározni, vagy magáévá tenni a többiek fölé emelve.

A kereszténydemokrácia alapelve az önkormányzatiságra támaszkodik elsősorban, de az önkormányzatiságot a szubszidiaritás elvével, a segítő elvvel egészíti ki. Tehát olyan mértékben hagyja működni a közösségeket, a társadalom szerveződéseit, amely mértékben ott működőképesek, és csak akkor és ott segít a paternalista állammal szemben, amely 40 éven keresztül mindent próbált magára venni, de nem tudta ellátni ezt a vállalását, ennek ellenében viszont elvárta a gondolatszabadságnak is a megvonását szinte. Ha valaki Orwell 1984-ét nem olvasta, akkor javaslom, hogy jusson hozzá, és olvassa el azt proféciát, amelyet ő leír. A maga módján egy utópiává vált a paternalista állam működése, ezt mi a saját bőrünkön érezzük, érzékeljük, és különlegesen nagy károkat okozott ez olyan településeken (és ideérhető Kőszeg is), ahol a polgári politikának, a polgári életmódnak nagyon hosszú gyökerei voltak. Hála Isten városunk ezek a bezártság ellenére is, holott talán némileg ennek köszönhetően, túlélték az elmúlt négy évet is. Annak ellenére, hogy bizony itt is volt nagyon jelentős lakosságcsere Kőszegen, hiszen ha egy város polgárosodásában, életében nagyon fontos szerepet játszó zsidóságot gyakorlatilag teljes egészében felszámolta a világháború szörnyűsége, mely szintén nagy létszámmal volt és van ma is képviselve a városban, Hála Isten, még mindig. A kitelepítés ritkította meg rendkívül súlyos mértékben, majd 56 volt a következő esemény, amikor a ki nem telepítettek jelentős része elhagyta a várost, és utána a 60-as éveknek volt a városra nézve egy nagyon tragikus, nagyon szomorú, tartós időszaka: amikor a tudatosa leépítés pusztította a várost, amelynek következtében a város elvesztette a tanítóképzőjét, tanárképzőjét, amelynek múltja ismert és nagyon fontos oktatási intézmény. Vagy a különböző szervezetek, amelyek megszűntek ezekben az időkben, példákat mondok: kórházak, fülészetek, aztán az iparszerkezetek egysíkú átalakítása egyszerűen lehetetlenné tette azt, hogy az érettségi után továbbtanulásra vállalkozó fiatalok visszatérjenek a városba.

Szászfalvi képviselő is úr megérkezett, szeretettel köszöntöm, és remélem, hogy az elhangzottak jegyében nagyon hasznos konferencia, nagyon hasznos két nap áll a résztvevők előtt, és még egyszer örülök annak, hogy ezt Kőszegen tartják.

(Taps)

Bíró Zsolt: Köszönöm szépen Básthy Tamás polgármester úrnak, és lenne egy néhány kérdésem. A kereszténydemokráciának ma a magyar politikai palettán, mint harmadik erőnek milyen lehetőségei vannak?

Básthy Tamás:
Gondolom, hogy az, hogy „harmadik erő”, az erőteljesen vitaható. Ez a választási számok alapján jön talán ki, meggyőződésem, hogy amit az előbb mondtam, a kereszténydemokrácia eszmerendszerét vallók össze tudnak fogni, akkor nem a harmadik, hanem az első erővé válik. A másik nagyon fontos, vagy talán még fontosabb: igenis el kell várni, kérem szépen, azt a kereszténydemokrata politikusoktól, hogy ne csak szavakban, hanem cselekedetekben is kereszténydemokraták legyenek. Tehát nem teheti meg a kereszténydemokrata politikus azt, amit megtehet egy liberális, megtehet egy szocialista. A kereszténydemokratának minden cselekedetével igenis kereszténydemokratának kell maradni. Az, hogy valaki kereszténydemokrata az egy olyan erkölcsi többlet-elvárást vállal magára, amelyeknek minden cselekedetében meg kell mutatkozni. Láttuk ezt az előző évek történései, eseményei között, amit szabad egy nem kereszténydemokrata politikusnak, azt nem teheti meg egy kereszténydemokrata. Nekünk igenis a világnézetünk tekintetében is és az erkölcsi cselekedeteink tekintetében is, ha úgy tetszik az Evangélium vagy a Tízparancsolat útján kell maradnunk. Valóban függetlenül attól, hogy az eszmerendszert nagyon sokan követhetik, és remélem, hogy követik olyanok is, akik világnézetileg talán nem a vallásos emberek közé tartoznak, de a világnak, a társadalomnak van nagyon nagy szüksége arra, hogy a Tízparancsolatnak az emberekre vonatkozó nagyon fontos, minden polgári törvénykönyvben megtalálható törvényeit betartsák. Ez a társadalmi együttlétnek az alapfeltétele, és nincsen kiábrándítóbb dolog számomra, mint amikor egy politikusról, aki bármilyen módon korrupció vagy egyéb botrányok kapcsán reflektorfénybe kerül, a mellé azt teszik oda, „ja, kérem, pedig kereszténydemokrata”. Ezt a „pedig”-et nem teszik meg a szocialistával, sem pedig a liberálissal, tehát nekünk tudomásul kell venni, hogy nagyobb a felelősségünk, és egy percre sem szabad elfelejtenünk. Ha ezt meg tudjuk tenni, és a politikusaink valóban kereszténydemokrata életet is próbálnak élni, akkor nyugodtan mondhatják azt társadalomnak, hogy[...]

Meggyőződésem, a kérdésre röviden mondva, hogy nem csak hogy jövője van, hanem fejlett európai országok a kereszténydemokrácia eszmerendszerét nem nélkülözeti, még akkor sem nélkülözheti, hogy ha nem ilyen vezetők vannak mindig pozícióban, mint amilyeneket én szerettem volna, vagy szeretnék, vagy amilyenekről beszéltem. Az eszmerendszert még sem járathatja le, hogy vannak hamis próféták és valahol – nem kell elfelejteni - emberek vagyunk.

Bíró Zsolt:
A Vas Megyei Közgyűlésen az MDF-es [...].

Básthy Tamás:
Az előbb erre nem is tértem ki erre, pedig a kérdés adta a válasz szükségességét. Kicsit beskatulyázzuk mi, nagyon leegyszerűsítjük az egész politikai palettát, pedig ez a hármas (egyenlőség testvériség-szabadság) jelszóból indulunk ki, valamilyen szinten minden pártnak ad politikai célkitűzései között szerepel, csak a hangsúlyok tolódnak el.
Az, hogy a Fidesz liberális párt, én ezt bizonyos fokig most már belülről (nem belülről, inkább oldalról) látva, nem vagyok erről egyáltalán meggyőződve. A mai Fidesz egy kicsit a magyar társadalom keresztmetszetét is adja. Az, hogy 10 évvel ezelőtt, amikor ez a szerveződés létrejött és elkezdett tevékenykedni, akkor én azt mondtam, és azóta is sokszor mondtam, hogy aki haragszik a Fideszre és kifogásolja a Fidesznek főként a stílusát, és főként a kezdeti stílusát, amit teljesen még levetkőzni nyilván nem tudott, az azért haragszik, mert olyan a Fidesz, mint a fiaink, meg a lányaink: fiatal. Amikor itt volt Orbán Viktor Kőszegen (lassan egy évvel ezelőtt), akkor még nem sejthettük, hogy miniszterelnökként üdvözölhetjük majd egyszer, akkor azt mondta, hogy a fiatalságnak van egy óriási előnye (a mai jelenlévőkre is vonatkozik ez): a fiatalok mindent tudnak, amit meg tudnak, amit meg lehet tanulni. Mert hozzáférhetnek, Hála Isten, és azon vagyunk, hogy ez ne pénzügyi kérdés legyen, hanem valóban mindenki hozzáférhessen minden tudáshoz, ami elérhető. Az életnek azonban van egy igazságossága, az, hogy a fiatal csak azt tudhatja, amit meg lehet tanulni. Azt jobban tudhatja, mint az idősek, de a tapasztalatot azt nem adják senkinek. Egy húszéves nem lehet olyan tapasztalt, mint egy harminc, egy harminc nem lehet olyan tapasztalt mint egy negyven, és egy ötven nem lehet olyan tapasztalt, mint egy hetven. És még van egy borzasztó fontos egymásrautaltság, ezért nagyon fontos az, hogy a fiatal, erős nemzedék figyeljen oda a fáradtabb, de tapasztalt, sokszor már halkabb szavú társainak véleményére, mert rendkívül sok hátrányos, rossz intézkedéstől, rossz lépéstől tudja ezzel megkímélni önmagát.

Visszatérve az eredeti kérdésre, mi 13-14-en vagyunk MKDSZ-es képviselők a Fidesz frakcióban, hála isten, nem kerültünk eddig olyan helyzetbe, amikor a lelkiismeretünk problémát okozott volna a kormányprogramban bármelyik kérdésnek a megszavazása. Ha ilyenre sor kerül, akkor természetesen a kereszténydemokrata eszmeiségét képviseljük elsősorban. De tekintettel arra, hogy elég nagy mértékben tudtam nyomon követni a Fidesz politikai mozgását a 10 év alatt, rendkívül sokat változott, rendkívül sokat fejlődött, rendkívül sok tapasztalatra tett szert a Fidesz is. Egyrészt, amikor kiterjesztette a korhatárral kapcsolatos, megszűntette a korlátokat. Másrészt, amikor középpontjába tudott kerülni annak az együttműködésnek, amely az MDF számára is kölcsönös előnyöket jelentett, a kereszténydemokrácia számára is kölcsönös előnyöket jelentett. Akkor a magyar politikai életben egy nagyon újszerű és üdvözlendő cselekedetet hajtott végre. Mert meg tudta valósítani azt, amit nem tudott megvalósítani – önkritikusan meg kell mondanom – a kereszténydemokrácia, nem tudott megvalósítani a Magyar Demokrata Fórum sem. Nem szabad viszont azt sem elfelejteni, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt egy rendkívül nehéz időszakban… amit Antall József tulajdonképpen megjósolt, megjövendölt (nem is jósolt, ő tudta azt), hogy ez így be fog következni. A nagy politikusok bölcs előrelátásával borítékolta és ki is mondta, hogy ez egy kamikaze-kormány, és ennek ebbe a feladatba bele kell rokkannia. Én ezt úgy szoktam a magam módján mondani, hogy egy olyan helyzetbe került az ország a rendszerváltás kapcsán, hogy mindenkit a hajó fedélzetéről bele kellett lökni a tengerbe, és nagy része nem tanult meg úszni.

És utána, amikor jött az 1994-es választás, arra meg azt szoktam mondani, hogy kérem, ha valaki fuldoklik, valakitől elvették a mentőövet, akkor nem lehet elmarasztalni azért, mert éppen egy kalózhajóra, vagy egy akármilyen hajóra kapaszkodik fel. Mert reménytelen, kilátástalan, nem tanították meg a paternalizmus nélküli életre. Nekünk ez egy óriási felelősségünk, és ilyen értelemben meggyőződésem, hogy ma sokkal közelebb van a Fidesz Magyar Polgári Párt nemcsak nevében a konzervatív jobbközép eszmerendszerhez politikájában is, mint 10 évvel ezelőtt, és én nem látok olyan akadályokat, amelyek a még szorosabb együttműködést lehetetlenné tennék. Tükröződik a Fidesz Magyar Polgári Pártban az egész második…..

Azt gondolom, hogy az uniós csatlakozás kapcsán Magyarországnak van egy óriási lehetősége és egy óriási veszélye is. Annyira maradhat Magyarország magyar, amennyire magyar akar maradni. Tehát nem veheti el senki a mi magyarságunkat, identitásunkat, nemzeti tudatunkat, egészen addig, amíg ez valóban az európai szinten jelentkezik, tehát nem a sovinizmusban, nem a [...] tapasztalható, környezetünkben sajnos tapasztalható formákban nyilvánul meg, addig a magyarságot nem lehet hamisítani. A magyarság ezer éven keresztül bizonyította be, hogy minden történelmi vihar ellenére képes volt. Mindig azt mondom, hogy azért mi vagyunk itt a Kárpát-medencében, mert előttünk senki nem volt képes elviselni azt, ami a Kárpát-medencével együtt jár. Magyart nyelvi sajátságaiban, nyelvi eredetében nem lehet hamisítani. Asszimiláló-képes a magyar, de ez – meggyőződésem -, hogy nem egy tudatos asszimiláció, hanem egy befogadóképesség. Mert a magyarrá válás nem úgy történt az előző évszázadokban sem, [...] mint a nem magyar anyanyelvűeket. Lehet, hogy erről valaki máshogyan vélekedik, de abban az értelemben semmiképpen nem, mint amit tapasztalhatunk most, a modern huszadik századi ilyen törekvésekben. De asszimiláló-képes: nem lehet hamisítani, ha valaki anyanyelvi szinten nem magyarnak születetett, akkor nagyon nehezen, idővel a gyerekei talán azzá válnak. És ezt szerintem az Európai Unióban is meg tudja tartani. Meggyőződésem, hogy nem is várja el az Európai Unió. Kicsit vazallus magatartást tapasztalok: a kereskedelmünkben, az integrálódásunkban. Most úgy akarjuk sokszor behozni a lemaradást (a 40-50 év lemaradását), hogy olyan ajánlatokat, olyan gesztusokat is teszünk, amiket nem várhatnak el tőlünk. Itt a nyelvi kérdésekre is lehet gondolni, de más vonatkozásban is. Nézzük meg az egész privatizációs folyamatot!

Én ettől nem féltem, külföldtől nem féltem az identitásunkat, a magyar jövőt. Ha lesznek jó magyarok, akik képesek magyarok maradni, és képesek európai módon a magyarságukat bemutatni, és ezzel Európát színesíteni, akkor a magyarság nem lesz veszélyben az Európai Unióban, hanem értékes szála lesz ennek a "virágcsokornak".



Básthy Tamás az MKDSZ országos elnökségének  és a Fidesz Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportjának tagja

Vissza a kezdőlapra