Sikeres külpolitika, fanyalgó ellenzék

Az Orbán kormány elsõ évének mérlege pozitív. A tervek valóra váltak. Megkezdõdött a Bokros-csomag okozta károk helyreállítása. Az elõre nem látható nehézségek között talán a koszovói konfliktus és a mögötte lévõ délszláv válság volt a legnagyobb. Ebben a magyar kormány megtalálta a helyes középutat a szövetségi hûség és a nemzet-érdek érvényesítése között.

A szocialisták zagyva javaslatokkal álltak elõ. Azt akarták, hogy Magyarország közvetítsen a NATO és a szerbek között. Még nem fogták fel, immár mi is NATO tagok vagyunk. Ahelyett, hogy felhívták volna a lakosság figyelmét a NATO tagságból fakadó biztonságunkra, azzal riogattak, hogy a kormány háborúba sodorja az országot. Miután ez a vád is megdõlt, a kormány teljesítményét kezdték fitymálni.

Az Egyesült Államok szenátusa törvénytervezetet fogadott el a kibontakozásról. A vitában Dodd szenátor rendkívül elismerõen szólt hazánkról, a koszovói konfliktus alatti magyar magatartásról. Ezzel szemben az ellenzék elõszeretettel beszél arról, hogy csökkent Magyarország nemzetközi tekintélye.

Mikor fogunk eljutni a valódi külpolitikai egyetértésig?