A látszatok világa
Gondolatok Györgyi Kálmánról, a médiáról és a virtuális világról

Lehet, hogy Petőfiék elsiették a dolgot?

Megszűnt a cenzúra, meg lehetett írni az igazat, nemcsak azt, amit a hatalom engedett, ami a hatalomnak kedvezett. A hangsúly az igazságon volt: hogy nem kell eltitkolni semmit, hogy szabadon szárnyalhat a gondolat, az igaz szó. Ez a gyökere a sokat idézett Deáki gondolatnak: hazudni pedig nem szabad.

A bal-liberális kormány tudta, hogy bár ígérte, miért nem hozott sajtótörvényt. Nem lehetne belőle kihagyni az igazmondás kötelezettségét. Mi lenne, ha minden hazugságért, minden látszatkeltésért jelentős büntetés járna? Tönkre mennének hamarosan.
Az aktuális látszatkeltések hosszú sorából most egyet elemelünk ki: a Györgyi Kálmán és Dávid Ibolya körüli hírözönt. Kezdetben volt az ujjongás: a legfőbb ügyész szerint nem törvényes a csonka kuratórium. Azután volt a találgatás: lemond, nem mond le, miért mond le. Végül tudatták, nem mond le. Ekkor lemondott. Nem indokolt. Egy sokat sejtető mondata azonban volt: látva a sok találgatást, ha legközelebb lemondok, meg fogom indokolni. (A legújabb találmány: lemondott, mert betörtek hozzá, és nem vittek el semmit.) Azután jött a szavazás, amelyben Dávid Ibolya nem vett részt. Persze, hisz ő az igazságügy miniszter, nem vehet részt ilyen törvénytelenségben - próbálják a fejünkbe verni a mindent tudók. Ráadásul még állást, megbízatást is ad a lemondott Györgyinek. Kálmán és Ibolya így válik a média hőseivé a gaz centralizáló erőszakos kormány ellenében: Emberek az embertelenségben.

Szép történet, bárki is írta. A forgatókönyvét.

Valóság magja is van. Kálmán létezik. Ibolya is. Györgyi valóban lemondott. Dávid tényleg nem szavazott. (Érdekes, ez négy keresztnév: két fiú, két leány.) Abban a bizonyos szavazásban viszont nem az igazságügy miniszter üldögélt a parlamentben anélkül, hogy gombot nyomott volna, hanem az MDF elnöke. Akinek a jelöltjeit a saját frakciója nem fogadta el, az elnökség akaratával szemben. Az ORTT-re sem szavazott, amint azt már régen megnézhették lapunk olvasói. Nem tehette, mert mint elnök, az elnökség döntését nem volt hajlandó semmibe venni. Amint Csapody sem, aki frissen került be ismét a vezetésbe. De nem is mentek szembe a koalíció akaratával, mint az ellenzéki MIÉP, amelynek tagjai nemmel szavaztak a kuratóriumi tagokra. MDF belügy. Nem is verték nagydobra, amint Györgyi Kálmán sem a lemondásának okait. A nyájas olvasó számára viszont valahol szerkesztettek egy szép történetet, amelynek csattanóját csak 2002-ben tudjuk meg. Akkor lesz jó a csattanó, ha a választások eredménye, mint jelképes pofon, a látszatkeltők orcáját pirosítja.
Ennek legfőbb feltétele: ki-ki gondolkodjék a saját fejével. Petőfiék jót tettek, s jól. De később, valahol utat tévesztettünk. A virtuális világ nem az Internettel kezdődött, s nemcsak ott létezik.

Legyen a sajtó szabad, mi meg maradjunk szabadon a befolyásától.

Vissza a kezdőlapra