Hogyan függ össze vallás, kultúra és civilizáció? Milyen a jobboldali mentalitás? A liberalizmus és a szabadság viszonyulása? Molnár Tamás, világszerte elismert filozófus 51 éve él Amerikában, ahonnan másként látja kontinensünket, mint azt sokan itthon szeretnék. Szerinte a század baja az, hogy a butaság elkezdett gondolkodni. Kiötlötte, hogy Európa például közös lesz. Nos, Európa sohasem lesz közös, hiszen tarka volt és tarka marad. Népei sem utálatban, sem szerelemben, sem pedig alkotásban nem közösködnek a másikkal.
Molnár Tamás fiolozófussal, akit szerdán a Parlamentben Széchenyi- díjjal tüntettek ki, Stifner Gábor beszélgetett.

Stifner Gábor: Aki 1921-ben született, 1946- ban elhagyta Magyarországot, 49. óta az Egyesült Államokban él, angolul és franciául írt, majd félszáz könyve hat nyelven bejárta a világot, annak mit jelent 2000. március 15-én a magyar parlamentben átvenni a Széchenyi díjat? Egy olyan országban tehát, amelyet nemrégiben a világhírű National Geographic például egy laza tollvonással a Balkánhoz sorolt?
Molnár Tamás: Szerencsére semmi befolyása annak, amit maga az előbb elmondott, annak, amit utóbb hozzátesz. Tehát, az egész világnak a fordulása, pálfordulása nem hat arra, hogy miként érez az ember a szívével vagy a lelkével. Én úgy fogadom a Széchenyi-díjat, mint ahogy a Széchenyi-díj azt megérdemli: tisztelettel, respektussal a  magyar történelem iránt, Széchenyi alakja iránt, a mai világ fordulatai iránt, tehát magát a tényt fogadom alázattal és örömmel.
Stifner Gábor: Molnár Tamást olyan filozófusként tartják, tartjuk számon, aki a keresztény polgári értékrend világszerte ismert és elismert képviselője. Azé az értékrendé, amelynek Magyarországon hangadó körökben nincsen becsülete. Mégis úgy gondolom, hogy ennek a keresztény polgári értékrendnek a szemüvegén, vagy ha úgy tetszik a röntgenkészülékén át meglehetősen érdekes, elgondolkodtatóan tiszta képet lehet kapni olyan közszájon forgó fogalmi ellentétpárokról, mint például a liberalizmus, konzervativizmus, vagy a jobboldal-baloldal hagyományos kategóriái. Ön azt mondta nekem a telefonban és azt írta a tavaly megjelent Századvégi mérleg című munkájában is, hogy nem konzervatív. Hanem?
Molnár Tamás: Nem vagyok konzervatív, bár nem fontos, hogy milyen címek alatt működik az ember vagy gondolkodik. Nem vagyok konzervatív azért, mert évtizedek óta olyan körökben forgok, ahol konzervatívak az emberek, és mondhatnám, hogy saját akaratomból is vagyok ezekben a körökben. Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a konzervativizmus maga is fontossá vált, politikai, kulturális körökben én azt hittem Amerikában, hogy ha konzervatívokhoz fordulok és azoknak az eszméibe sorolom be magam, akkor egy nem polgári - régi európai klasszikusnak szeretném inkább nevezni - körben fogok működni. Ez nem így van. A konzervativizmus, legalábbis ma, de szerintem elindulásakor is, tulajdonképpen a liberális értékeket akarta megelőzni. Liberális alatt nem bókolok, hanem éppen, hogy elítélem, tehát a pénz és a praktikum és a pragmatizmus hajszája következik be. Tehát a konzervativizmus szerintem, tisztelet a kivételnek, a kihasználó politikának az álarca. Ma nekem ez egyáltalán nem hízelgő jelző.
Stifner Gábor: Mondja ezt professzor úr mindannak ellenére, hogy ugyanebben a munkában, amelyet már idéztem, Ön azt is mondja, hogy a konzervativizmus, a klasszikus konzervativizmus maradandó és életképes emberi tulajdonság. A néma többség álláspontja és érdeke.
Molnár Tamás: Mert ugyanis többféle konzervativizmus van. Mondjuk, amit úgy lehetne nevezni, hogy a szokás és az általános emberi értékek követése, mondjuk a parasztok konzervatívok, egyszerűen azért, mert ott föld mindig ugyanaz, a klíma mindig ugyanaz, és elfordulnak ettől a konzervativizmustól, amikor látják, hogy tulajdonképpen éppúgy kihasználják a földet és önmagukat, mint a legrosszabb rendszerek. De vannak sokan mások, akik a konzervatizmust már annak idején is úgy tekintették, hogy elsősorban a keresztény konzervativizmus, tehát a konzervativizmus kis k-val és a keresztény nagy k-val íródik, és hogy ez a konzervativizmus nem ugyanaz, mint amivé fejlődött. És akkor jön a harmadik konzervativizmus, amiről azt mondtam, hogy ez tulajdonképpen álarca azoknak az önző emberi érdekekért való harcnak, amely megtisztította már magát, ezt így lehet mondani, mindenféle etikus gondolattól. Tehát ez a konzervativizmus, amelyet el kell vetni, de amely ma tulajdonképpen nyugaton, a nyugati politikusok, politológusok és általában a sajtóban a konzervativizmust leírják. Ezt én elvetem.
Stifner Gábor: Azt is mondja professzor úr, hogy Amerikában egy nagyon halvány konzervativizmus nem hátrány egy fiatalember számára, miközben persze kulturális élete kizárólag a baloldali liberális - úgynevezett - értékek jegyében folyik. És azt is mondja, hogy ez vár az európai fiatalra is, de mivel Európában a közvita élesebb, és az üzleti világ sem semleges, a konzervativizmus talaját veszti. Így aztán politikában és kultúrában egyaránt a liberalizmus nyer teret.
Molnár Tamás: Igen. Azt mondom a mai világot figyelve, hogy a konzervativizmus a liberális és konzervatív álarc alatt megnyerte a játszmát. Ha én azt mondom, az nem jelenti, hogy örökre valóan megnyerte: megnyerte néhány évtizedre, esetleg csak néhány évre. Éppen azzal az ürüggyel, hogy ez kultúrát jelent. Sőt, ez jelenti a kultúrát. Ez egy olyan képtelenség és annyira hamis, hogy bele fog rekedni a holt vízbe és nem fogja az értékes elemét a fiatalságnak befolyásolni. Egyelőre azonban nagy divat, mert hozza a pénzt és azokat az "értékeket", amelyek az emberi értékek és a kereszténység ellen vannak.
Stifner Gábor: Mindenesetre ennek ékes példájaként említi professzor úr, hogy a marxista internacionalizmus helyét a köztudatban és a médiában, nem a nemzeti nívót, a nemzet mibenlétének konzervatív kiértékelése foglalta el, hanem a liberális, az úgynevezett új világrend. Amely gyakorlatilag - ezt én teszem hozzá - eben gubát cserélt csupán és a proletárok egyébként sosem volt internacionalizmusa helyébe a számomra egyébként épp oly undok nemzetköziséget szorgalmazza. A nagyvállalatokét és a planetáris nemzeti kultúráét.
Molnár Tamás: Nézze, volt egy francia költő, Jean Cocteau, aki tökéletes módon jellemezte ezt a századot: ennek a századnak az a baja, hogy a butaság elkezdett gondolkodni. Ez egy tökéletes diagnózis, ennél tovább nem is kell már menni, annyiféle groteszk butaság szaladgál ma a világban, mert ez egy ipar. A buta kultúra vagy a kulturálatlanság, amiből ipar lett és az ipar mechanizálta magát. Akárhová tekint az ember a televíziótól a politikai fórumig, mindenütt butaságokat, vagy pedig érdektelenségeket mondanak, amelyet felöltöztetnek mindenféle szlogennel. Ez nem lehet tartós, mert az emberek nem tudnak butaságban élni. Ha az emberre gondolunk és hát mégis valami tisztelettel akarunk az emberre gondolni, akkor nem tételezhetjük föl, hogy ebben a groteszk cirkuszban tovább tudunk élni.
Stifner Gábor: Professzor úr! Immár 10 esztendőt tudhat maga mögött a rendszerváltásnak vagy rendszerváltoztatásnak a magyarországi kísérlete. Mindaz, amit Ön a könyveiben leírt és mindaz, amiről most beszélgetünk, számunkra nagyon is ismerős. Most a harmadik ciklusban van Magyarországnak egy olyan kormánya, amely egyszerre törekszik a szabadelvűségre és a nemzeti mivolt, a nemzeti mibenlét korszerű értékelésére, morálisan pedig a közélet erkölcseinek terén a keresztény polgári értékrendre. Van-e Ön szerint reális hosszútávú esélye itt, kelet és nyugat határán, vagy pedig két év múlva engedelmesen visszabújunk a már ismert köpönyegbe, csak annak gallérjára mondjuk nem Kádár vagy Horn neve, hanem egy másik régi, új vagy régi-új politikus neve lesz hímezve?
Molnár Tamás: Most tapintatosnak kellene lennem, például ez a kormány adta meg nekem a Széchenyi-díjat, ami egy nagy elismerés, satöbbi, tehát azt kellene mondanom, hogy van remény; de azt mondom, hogy nem csak azt kell mondani, amit az ember kíván vagy kívánna, hanem a tények azok, amelyek meghatározzák a dolgokat. Nem azt mondom, hogy a tények csak materiális tények, sőt azt mondom, hogy a tények elsősorban szellemi tények, inkább a filozófia határozza meg a jövő kormányának mibenlétét, mint mit tudom én, a politikai elgondolás. Tehát a jelen körülmények között azt tanácsolnám a kormánynak, hogy két politikát folytasson egyszerre. Nem tudom, hogy erre képes-e? Tehát folytassa azt a politikát, amely az európai integrációért van, de folytasson ugyanakkor egy politikát, ami az európai integráció ellen van. Mert tulajdonképpen Európa soha nem lesz integrálva, hála isten, nem is lehet, mert Európa éppen azért Európa, vagyis hát volt mostanáig, mert mindig is tarka volt, mindig is különböző dolgokat hozott föl a saját velejéből, a saját lényéből. A jelenlegi közös Európa és minden más szlogen, ami ezzel jár; az mind mese. Az emberek nem fogják szeretni egymást, se a franciák és a németek, se a horvátok és a szerbek, és így tovább, és így tovább. Ez mindig ugyanaz, az alapkérdések és az alapálláspontok le vannak rögzítve, ezeken nem lehet változtatni. Nem lehet változtatni azon sem, hogy nemzetek ne nemzetnek érezzék magukat és úgy cselekedjenek, és hogy ez ellenségekkel is jár, és hogy ez barátokkal, hogy egész szövetségi és ellenszövetségi rendszerrel, ezeket nem lehet megváltoztatni. Tehát az a kormány, aki ezek szerint él, hogy a világ most megváltozott, és most egy nagy mutáció jött elő, és ezentúl az új idők új szavaival, új irodalmával, új erkölcseivel, ez nem igaz. Mindig van változás, minden pillanatban van változás. Én nem a változás ellen beszélek! Amerika azzal indult el, hogy világköztársaság lesz és megjavítja az emberek sorsát, és így tovább, 200. évvel ezelőtt. Ma Amerika egy imperialista ország, ahol ellentmond minden lépten-nyomon annak, amit az ősei, az úgynevezett alapító atyák még csak gondolni is tudtak. Tehát vigyázni kell, noha most a kormány az a napi politikával is kell, hogy foglalkozzék, és azért mondom, hogy igen, úgy kell tenni, mint hogyha ez lenne a végső. Mert hiszen mások diktálják Magyarország helyzetét,  Magyarországnak ebben nagyon-nagyon kis része van, na azt a kis részt, ami viszont van, azt használja arra, hogy a saját érdekeit védje, nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag és minden más vonatkozásban.

Vissza a kezdőlapra