"Mindig azzal vádaskodnak, amit maguk is megcselekednek" -  ezzel a figyelemfelhívással érdemes elolvasni a Magyar Netlapon is megjelent interjút. Jó lenne, ha olvasóink is kifejtenék, mi a véleményük az alábbiakról.

Tavaly ősszel azt mondta a miniszterelnök, a XXI. század nagy kérdése,  hogy kié lesz Magyarország, a polgároké, vagy a szocialistáké. Ez az  üzenet pontosan tükrözi a kormányfő és a Fidesz gondolkodásmódját.  Számukra a politika élethalálharc, melyben a két szemben álló fél közül az  egyik győz, a másik veszít, majd a győztes eltapossa a vesztest. Ez az elv  sok mindent elárul a fideszesek hatalomgyakorlási technikájáról. A  mereven értelmezett többségi demokrácia szellemében működtetik a  rendszert, melyben a győztesnek mindenhez joga van, a vesztesnek pedig  semmihez sincs. A kisebbséget levegőnek nézik, illetve olyan ellenfélnek,  akit mindennap le kell gyűrni, meg kell alázni. Elfelejtik, hogy a kisebbség  nem pusztán 136 szocialista képviselőt jelent a parlamentben, hanem több mint 2 millió választót,  akik ugyanolyan magyar állampolgárok, mint a Fidesz szavazói. Egy neves jogász úgy fogalmazta  meg a két párt közötti különbséget, hogy az MSZP-nek, amikor kormányon volt, nem volt  kifogástalan a jogérzéke, de fejlett volt a szégyenérzete. Ha hibázott, azt szégyellte, igyekezett  korrigálni a tévedéseit. A Fidesznek rendkívül fejlett a jogérzéke, főként abban az értelemben, hogy  pontosan fölméri minden egyes lépése előtt, vannak-e jogi szankciói a terveinek.  Ha azt látja, hogy nincsenek, akkor szégyenérzet nélkül végrehajtja demokráciaellenes  elképzeléseit. Két éve ennek vagyunk a tanúi.
 - Annak idején az MSZP is a maga képére formálta volna az intézményrendszert, a példákat a  kancellária megerősítésétől a parlament üléseinek ritkításáig lehetne sorolni. Nem gondolja, hogy a  Fidesz nem tett mást, mint végrehajtotta az önök elképzeléseit?
 - Kétségkívül sok mindent terveztünk, de semmit nem csináltunk meg erőből. Azt hiszem, nagyon  nagy különbség van aközött, hogy egy párt tervezi az alkotmányt érintő kérdések vagy alkotmányos  szabályok módosítását, és ehhez igyekszik megnyerni az ellenzék támogatását, és aközött, ha  megkerülve a kétharmados elvet, keresztülerőlteti döntéseit a parlamenten. Annak, hogy mi mit  terveztünk, semmi köze ahhoz, amit a Fidesz a hatalomban művel. A jelenlegi vezető kormánypártot  egyáltalán nem érdekelte, hogy mi 20 százalékos nyugdíjemelést ígértünk 1999-re, nem hajtotta  végre a törvényben rögzítetteket, s 52 milliárdot a nyugdíjasokon takarított meg a költségvetésnek.  Ezt sem szégyellte megtenni.
 
 - Az MSZP 1994 és 1998 között felmutatott egy kormányzati mintát, a véletlenen múlott, hogy  elveszítette a választást, erős társadalmi beágyazottság mellett működtetett egy, az élet  legkülönbözőbb szféráit átszövő hálózatot. az elmúlt két esztendő úgy is értelmezhető, hogy az  MSZP-nél sokkal gyengébb Fidesz igyekezett lemásolni a fenti mintát.
 
 - Nem tudom, hogy a Fidesz gyenge-e, vagy sem. Ahhoz mindenesetre elég erős, hogy minden  korábbinál inkább kettészakítsa a társadalmat. Olyan lövészárkokat ástak a politikában, de  nemcsak a politikában, hanem az élet szinte minden területén, melyeket nehéz lesz betemetni.  Abban biztos vagyok, hogy társadalmi beágyazottságot, szimpátiát erővel nem lehet teremteni, ebbe  szoktak a diktatórikus rendszerek belebukni. Az elfogadottságot társadalmi párbeszéddel,  toleranciával, az emberek problémái iránti megértéssel, jó megoldásokkal, és nem nyers erővel lehet  elérni. A Fidesz ezzel szemben csak utálatot keltett maga iránt.
- Ennek ellenére stabilnak tűnik a Fidesz támogatottsága. És az MSZP sem állt soha olyan jól, mint  most. Beleszólhat ön szerint harmadik párt a "nagyok" küzdelmébe?
- Örülök, hogy az MSZP népszerűsége már több mint fél éve 44-48 százalékon áll, de annak nem,  hogy a politikai viszonyok a kétpólusú, sőt gyakorlatilag a kétpártrendszer felé fejlődnek. Épp a  Fidesz magatartása miatt nem örülök ennek. A kétpártrendszer a demokrácia csorbítása nélkül  működik például Nagy-Britanniában, ahol egy sok száz éves politikai kultúra adja az alapját. Ott  eszébe nem jut a választáson győztes pártnak, hogy leszámoljon a vesztessel. Ezzel szemben  itthon a politikai kultúra alacsony színvonala miatt a kétpólusú rendszer szinte kínálja a  négyévenkénti leszámolás és reváns lehetőségét.
 - Az MSZP jó néhány politikusában is él a revánsvágy. Lecsillapíthatók ön szerint az indulatok?
 - Ha az MSZP hatalomra kerül, nem vesz revánsot. Nem állítom, hogy egyetlen politikusunk sincs,  akiben ez ne merülne fel, mondjuk abban, akinek elbocsátották az állásából a feleségét, vagy  akinek a tanár lekommunistázta a gyerekét, de meggyőződésem, hogy az MSZP nemcsak el akar,  de el is tud kerülni kormányváltás esetén egy ilyen visszavágást. Mi abból indulunk ki, hogy  Magyarország mindannyiunké. Számunkra a politika nem élethalál harc, hanem egy verseny, a  különböző kérdésekre adható különböző válaszok versenye, amelyben remélhetőleg a legjobb  megoldás győz. Következésképpen mi nem leszámolásra, politikai tisztogatásra készülünk, hanem  a társadalom nyugalmának helyreállítására. Ha az MSZP győz a választásokon, nem lesz "több,  mint kormányváltás".
 - A Fidesz már két évvel a választások előtt megállapodásokkal köti magához szövetségeseit. A  kisgazdákkal aláírt egyezség a szocialisták mozgásterét is szűkítette, hiszen ezután nehéz lenne  potenciális partnerként megnevezni "egy Torgyán József nélküli FKGP-t". Mely pártokkal készül az  MSZP a választásokra?
 - Több párttal is el tudjuk képzelni a különböző formájú választási együttműködést, amely a  második fordulós kölcsönös visszalépésektől egészen a közös jelöltek indításáig többféle  lehetőséget magában foglalhat. És minden olyan párttal el tudjuk képzelni a koalíciós kormányzást,  amelynek programját összeegyeztethetőnek véljük a mi elképzeléseinkkel. Nem tartjuk viszont ilyen  politikai erőnek a MIÉP-et, és minimális az esélye annak is, hogy esetleg a Fidesszel kössünk  koalíciós szerződést. Nem lehet azt mondani, hogy a többi párttal eleve és végérvényesen kizárt  valamiféle összefogás, annál is inkább nem, mert a politikusok és a pártok az elmúlt tíz évben  meglepő változásokon mentek át. Ami volt koalíciós partnerünket, az SZDSZ-t illeti, mert ez a  kérdés rendre felmerül, korrekt viszonyról számolhatok be.
 - Milyen kapcsolatot kíván kialakítani az MSZP a Békejobbal?
 - A Békejobb megpróbálja oldani a két tábor közötti feszültséget, olyan üzenetet fogalmazott meg,  amellyel mindenki egyetérthet. Ehhez azonban rögtön hozzá kell tennünk, hogy tiszteletben tartjuk:  az MDF a koalíciós kormány tagja. Nem azért méltányoljuk Dávid Ibolya tevékenységét, mert ki  akarjuk csábítani a koalícióból, hanem mert tisztességesnek tartjuk, amit tesz. Szeretném  hangsúlyozni, hogy mindaz, amit most mondok, nem koalíciós ajánlat az MDF-nek. Egyébként sem  teszünk koalíciós ajánlatot senkinek sem, sem a Békejobbnak, sem az SZDSZ-nek, ennek ugyanis  még nincs itt az ideje.
 - Nem tart attól, hogy a Békejobb a konszolidáció meghirdetésével témát vesz el az ellenzéktől?
 - Ha a politikát az ország javának szolgálataként fogjuk fel, akkor nem tartott ettől. Ha a politika  céljának csupán a párt választási győzelmét tekintjük, akkor ez valóban igaz, a Békejobb elvesz  tőlünk egy fontos érvet. De ha ezzel a kormánypárt tudja szolgálni az ország nyugalmát, a  megbékélést, a szükséges mértékű nemzeti összefogást minden nagy kérdésben, akkor örömmel  veszem még azt is, hogy miszegényebbek leszünk egy érvvel, ez a cél ugyanis fontosabb a  pártpolitikai érdekeknél.
 - Az MSZP mindennap elmondja, hogy mennyire fontosnak tartja a megbékélést, egy ellenzéki  pártnak nem éppen a konfrontáció lenne a természetes magatartása?
 - Egy ellenzéki pártnak a kormányénál jobb megoldásokat kell ajánlania az embereket foglalkoztató  problémákra. Ez a fajta konfrontáció azonban nem árt az országnak, a társadalmi nyugalomnak, a  politikai kultúrának. Már említettem, a politika a lehetséges válaszok versenye, de ehhez nem kell  gyűlölni azt, aki más választ ad.
 - A konszolidáció hirdetésén kívül miért nem látszanak azok a témák, amelyekkel az MSZP széles  választói rétegeket tudna megszólítani?
 - A "Magyarország mindannyiunké" megfogalmazás nemcsak politikai tartalmat hordoz, hanem  jelenti a szociális értelemben kettészakadt társadalomban a különbségek mérséklését is. Az MSZP  meg akarja állítani a lecsúszást, az elszegényedést. A fejlett országokat kétharmados  társadalomnak is szokás nevezni, mert polgáraik kétharmada tartozik a nem hivalkodóan gazdag,  de létfenntartási problémákkal sem küszködő középréteghez. Magyarországon az anyagi gondok  nélkül élők aránya csupán egyötöd-egyhatod. Mi ennek a rétegnek a kiszélesítését tekintjük a  gazdasági növekedés egyik legfontosabb céljának. A gazdasági gyarapodás nem önmagáért van,  két dolgot kell szolgálnia: az emberek életkörülményeinek lehetőség szerinti javítását és az ország  modernizációját.
 
 - Milyen csoportokat kívánnak megnyerni ezzel a mondandóval?
 - A bizonytalanok és a nem hagyományosan szocialista szavazók  körében számíthatunk jelenlegi szavazóink mellett további  támogatókra. Szeretnénk megnyerni a fiatalokat, az első  választókat,valamint a politikai értelemben vett középen állókat, így a  fenti általános üzenetet le kívánjuk fordítani a társadalom egyes  csoportjai számára. A saját munkájukból élőknek olyan bérreformot  ajánlunk, amely közelíti a magyarországi kereseteket az EU-átlaghoz -  azt gondoljuk, hogy a gazdasági növekedés kétharmadát lehetne  felhasználni a bérek rendezésére. A közszféra béreit közelíteni kívánjuk a versenyszféráéhoz. A  minimálbért az átlagbérhez közelítenénk, de úgy, hogy közben nem növelnénk a személyi  jövedelemadó- és járulékterheket, mert ha ezt tesszük, akkor az emelés legfőbb nyertese a  költségvetés. A kis- és középvállalkozóknak kiszámítható gazdasági környezetet, kisebb  járulékokat és kedvezőbb beszállítási programokat kínálnánk. A családoknak olyan  családtámogatási rendszert, amelyben a rászorultság elve a jelenleginél nagyobb mértékben  érvényesül. Nem a háromgyermekes politikus, vagy menedzser családokat kívánjuk kiemelten  támogatni, hanem a háromgyermekes munkás- vagy pedagóguscsaládokat. Nem az  adókedvezmény állandó emelését javasoljuk, hanem a családi pótlék jelentős emelését tartjuk  fontosnak. A nyugdíjasokat kormányra kerülésünk esetén kompenzálni kívánjuk az elmúlt években  elszenvedett hátrányos megkülönböztetés miatt.   Tavaly 52 milliárd forintot veszítettek azon, hogy a kormány kisebb mértékben emelte a nyugdíjakat,  mint ahogy azt eredetileg a törvény garantálta. Az idén is jóval kevesebbet kapnak annál, mint  amennyi az infláció várható mértéke. Indokolt lennea 13. havi nyugdíj bevezetése. Ha megnyernénk  a választást, olyan nyugdíjemelést hajtanánk végre, amely figyelembe veszi a munkában eltöltött  időt. Azt gondoljuk, a fiataloknak versenyképes és korszerű tudásra van szükségük. Ehhez jelentős  összegeket kell befektetni az oktatásba. Ma a magyar gazdaság helyzete ezt lehetővé teszi, 1994  és 1998 között erre sajnos nem volt módunk, mert akkor a szakadék széléről kellett a gazdaságot  visszarángatni. A megfelelő oktatás után munkahelyre, folyamatos átképzésre és lakásra van  szükségük a fiataloknak. Mi nem olyan lakáshitel-konstrukción törjük a fejünket, amely a  tehetőseket, hanem ami a kisfizetésű pályakezdőket segíti. Nekik nem hangzatos jelszavakra,  hanem bérlakás-építési programra lenne szükségük, amely finanszírozható abból az összegből,  amit most a kormány a tetszetős, de hozzá nem férhető hitelkonstrukciókra szán.
 - Ez egy kész program. Kik fogják ezt képviselni az MSZP-ben? Lesz új csapat?
 - A program önmagában nem elég, kell hozzáegy olyan vezetőgárda, amely hitelesíteni tudja azt.  Fontosnak tartom, hogy olyan emberek álljanak az MSZP élén, akiknek a szavazók elhiszik, amit  mondanak. A hitelességnek nagyon egyszerű a titka: benne van az egyéni tisztesség, az, hogy a  politikus neve ne legyen összefüggésbe hozható különböző korrupciós ügyekkel, és hogy valóban  higgye mindazt, amit mond.
 - Nemcsak a közvélemény egy része, de jó néhány szocialista politikus attól tart, hogy a novemberi  tisztújító kongresszuson nem lesz valódi megújulás. Néhány ember majd pozíciót cserél, de egyéb  nem történik. A hét végén viszont élesen fogalmazott a választmány elnöke, amikor azt mondta: le  kell cserélni a jelenlegi vezetés nagy részét. Melyik álláspont áll önhöz közelebb?
 - Meggyőződésem, a két évvel ezelőttinél nagyobb mértékű lesz a tisztújítás. már csak a  kvótarendszer miatt is. Tavaly az új alapszabállyal elfogadtuk, hogy az elnökség létszámának  egyötödét fiataloknak, egyötödét nőknek kell betölteniük. Vagyis mondhatjuk, hogy az elnökség egy  része mindenképpen ki fog cserélődni.   Ez még nem jelenti azt, hogy nagy változás lesz, hiszen a jelenlegi tisztségviselők mellett még egy  nő kerülhet be az elnökségbe.
 - A kvótarendszer a minimális számokat rögzíti, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ennél több nő,  vagy fiatal az elnökségben. Tudok mondani legalább négy olyan női politikust, akiknek jó esélyük  van arra, hogy helyet kapjanak a vezetésben: Szili Katalin, Lamperth Mónika, Lendvai Ildikó, Kósáné  Kovács Magda, ők nemcsak a kvóta miatt, hanem "saját jogon is" tagok lehetnek. A fiatalok közül a  Fiatal Baloldal, az Ifjú Szocialisták, a Hálózat 2000 mozgalom, vagy a pártszervezetek jelöltjeire  számítunk. Bizonyos vagyok benne, hogy Németh Miklós bekerül az elnökségbe, amit kifejezetten  örömmel fogadok. Vannak olyan politikusaink, akik különböző parlamenti, vagy önkormányzati  tisztségekben bizonyították alkalmasságukat, közülük is többen bekerülhetnek az elnökségbe. A  kongresszus, azt gondolom, a bőség zavarával küzd majd, amikor a jelölési folyamat végén  szembesül a jelöltlistával, annál is inkább, mert számolni kell a jó teljesítményt nyújtó jelenlegi  vezetőkkel is. Olyan, körülbelül 15 fős testületet tartanék nyerésre esélyes csapatnak, amelyben az  idősebb politikusok tapasztalata és a fiatalok dinamizmusa, újítókészsége jó ötvözetet alkot.
 - Mit gondol, lesz kihívója a pártelnöki posztért?
 - Ezen nem szoktam gondolkodni, 1998-ban Nagy Sándor volt az ellenfelem, jónak tartottam, hogy a  kettős jelölés miatt valódi választás volt. Most is lehet egy, vagy akár több kihívóm.
 - Amikor elnökké választották, azt mondta, hogy csak ideiglenesnek tartja ezt a megbízatást. Miért  változott meg a véleménye?
 - Ezt nem én mondtam, hanem a kritikusaim mondták rólam. Azok, akik úgy fogalmaztak, hogy  nem vagyok "bozótharcos" típus, túlságosan diplomatikus a stílusom. Az elmúlt két év számomra a  tanulás időszaka volt, úgy kerültem a pártelnöki tisztségbe, hogy semmilyen belpolitikai  gyakorlatom nem volt, egészen addig életemben nemzetközi kapcsolatokkal foglalkoztam. Úgy  érzem, most már nagyjából tudom azt, amit egy pártelnöknek tudnia kell, szívesen kamatoztatnám  ezt a tudást a következő években.
 - Ön szerint a novemberi kongresszus lezárhatja ezt a kérdést, hogy ki is vezeti valójában az  MSZP-t.
 - Ez szerintem most is egyértelmű. A kongresszus nyilván pontot tesz az esetleges találgatások  végére.
 - Addig persze zajlik a lobbizás, kormányfőjelöltnek például ketten is bejelentkeztek.
 - Németh Miklós és én sem jelentkeztünk be semmire, csupán annyit mondtunk, hogy felkérés  esetén vállalnánk a jelöltséget.
 - Azt a konstrukciót elképzelhetőnek tartja, hogy más a miniszterelnök-jelölt és más a párt  vezetője?
 - A nemzetközi gyakorlatban egyaránt van példa erre, és arra is, hogy két posztot ugyanaz a  személy tölti be.
 - Az MSZP tíz év elteltével is azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy milyen párt is valójában. Miért nem  sikerült ezt tisztázni az elmúlt években?
 - Ez nem agyengeség, sokkal inkább az igényesség jele. Nem elég ugyanis csupán annyit mondani  egy pártról, hogy jobb- vagy balközép, azt is meg kell határozni, milyen értékek mentén politizál.  Ettől a választott értékrendtől függenek a konkrét megoldások, az,hogy milyen politikai lépéseket  tesz egy párt. Ez a folyamat zajlik most az MSZP-ben.
 - Legalább 4-5 nagyon különböző csoportból áll a párt. Nem emiatt kell tisztázni állandóan, hogy kik  is valójában?
 - Az, hogy egy szociáldemokrata jellegű pártbanplatformok vannak, természetes dolog. Régi  tapasztalatom, hogy igazán jó megoldások a vélemények ütköztetéséből keletkeznek. Nem szabad  azonban összekeverni a platformot a klikkekkel, utóbbiakra valóban nincs szükség.
 - Ha kormányra kerül az MSZP,mi az, amit biztosan másként csinálna, mint 1994 és 1998 között?
 - Azt remélem, hogy a szociálpolitikában, a családok, az oktatás, a tudomány, a kultúra, az  egészségügy támogatásában, az ifjúság számára az esélyteremtésben, szinte mindent másként  tudnánk csinálni. Ugyanis nem egy stabilizációs csomaggal kellene kezdenünk működésünket. A  bírálóink szeretnek elfeledkezni arról a tényről, hogy amikor 1994-ben átvettük a kormányzást, a  költségvetés hiánya a nemzeti össztermék majdnem 10 százalékát tette ki, a külkereskedelmi  mérleg deficitje több mint 4 milliárd dollár volt évente, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya meghaladta  a 3 milliárd dollárt, hogy a külföldi adósság 21 milliárd dollárt tett ki. Az MSZP-SZDSZ kormányzás  négy éve alatt afenti adatok felére-harmadára olvadtak. Végre kellett hajtanunk a Bokros-csomaggal  egy fájdalmas, de életmentő műtétet.  Ezért össze sem lehet hasonlítani a mi kormányzási időszakunkat a Fidesz két évével. A jelenlegi  kormány szereti önmagának tulajdonítani a gazdasági sikereket, az igazság az, hogy egyetlen  érdeme, hogy nem rontotta le az 1998-ra kialakult teljesítményt. az 1997 óta öt százalék körüli  gazdasági növekedés, az egyensúly közeli állapot, az 1996 óta csökkenő infláció a rendszerváltás  előtti reformoknak, a privatizációnak, a szerkezetváltásnak, a Magyarországon működő nemzetközi  vállalatok erőteljes exporttevékenységének és az indokolatlanul, sőt cinikusan bírált 1995-ös  stabilizációnak köszönhető.   (Világgazdaság/Mucsányi Marianna,Tüske Erika)
 Világgazdaság
 

Vissza a kezdőlapra