A Romániában megjelenő Népújság  hasábjain a nagyböjti időben sokak figyelmére méltó írás jelent meg, amelyet az alábbiakban ismertetünk:

Hamvazószerdával a nyugati kereszténységben megkezdődik a nagyböjti szent idő. Az egyházi évben ez rendkívüli időszak: az Istenhez, önmagunkhoz és embertársunkhoz fordulás ideje, a bűnbánat szellemében. Az elnevezés: nagyböjt, az időszakra vonatkozik, mely hamvazószerdától húsvét éjszakájáig, a feltámadási szertartásig tart.

Ahhoz, hogy nagyböjtöt megérthessük, szükséges a böjt fogalmát megismernünk. A böjt tágabb értelemben minden erkölcsi indítóokból eredő önmegtagadást, főként érzéki élvezetektől való megtartóztatást jelent; szoros értelemben az étkezésben megnyilvánuló önfenntartási ösztön megfékezését az önuralom gyakorlása céljából. Mint önmegtartóztatás a mérsékletesség erényének körébe tartozik s hármas célt szolgál: a testi vágyak megfékezését, a bűnbánat kifejezését s a lélek felemelkedését.
Azért negyvennapos a nagyböjt, mert az evangéliumok szerint Jézus nyilvános működése előtt 40 napig böjtölt Juda pusztájában.
Mint minden vallásos cselekedet, a böjt sem öncél, hanem csak eszköz, amellyel a böjtölő lelki növekedését és Isten dicsőítését szolgálta. A böjt lényege mindig a lélek megújítása volt, nem pedig bizonyos külső cselekedet lélek nélküli megtartása. Ezt kérték a proféták is "Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg és ne a ruhátokat". (Joel 2,12).

Nem Jézus találta ki a böjtöt. A pogányok is gyakorolták; ma jelentős az iszlámban is (a ramadan hónap a mi nagyböjtünkhöz hasonló). Az ószövetségben is gyakorlatban volt, amellyel a böjtölő testét-lelkét, vagyis egész énjét megfegyelmezte és alkalmassá tette Isten befogadására. Ugyanakkor Isten megbocsátó könyörületét is kiesdette, pl. a niniveiek esetében.
A farizeusok hetente kétszer is böjtöltek. Ezt kérték számon Jézustól is: "Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?" (Mk. 2,18). Jézus nem volt formalista; előírások és parancsok szolgalelkű teljesítője. A böjtölésről a hegyi beszédben tanítja: "Amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz." Egy alkalommal pedig, mikor az apostolok ördögűzési kísérlete kudarcba fulladt, megkérdezték mesterüket, ők miért nem tudták kiűzni? Jézus így válaszolt: "Ezt a fajtát nem lehet másként, csak böjttel és imádsággal" tehát Jézus tanítja és éli a böjtöt. Egyháza sem tehet mást, mint Mestere tett: tanításában és hívő gyakorlatában nagyra értékeli azt ma is, rohanó világunkban. Akkor is, ha sokszor szinte lehetetlennek tűnik külsőleges megtartása, pl. a hústól való önmegtartóztatás.

Hamvazószerdával kezdődik a nagyböjt. Régebb az egyház gyakorlatában a nagyböjti idő olyan szigorú külső keretek között történt, hogy a hívek 40 napon keresztül nem fogyaszthattak húseledelt. Az előző napot ezért is hívták "húshagyó kedd"-nek, amikor úgy elhagyták a húsos eledeleket, hogy csak a "nagyböjt" elmúltával, Urunk feltámadásának ünnepekor, "hús- vétel-kor", húsvétkor vették ismét elő. (Kissé szégyenkeznünk kellene nekünk, magyaroknak, amiért a kereszténység legnagyobb ünnepét, Urunk feltámadását is magunkhoz, hasunkhoz igazítottuk.)

Hamvazószerda a nevét onnan veszi, hogy a szentmisén a pap megáldja az előző év virágvasárnapján szentelt barka (picus, pimpó) elégetéséből nyert hamut, és azt az elmúlás és a bűnbánat jeleként a hívek fejére hinti a következő felhívás kíséretében: "Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel!", vagy "Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban".
Megkezdődött a 2000. év nagyböjtje. Adja Isten, hogy hívők és hitetlenek tudjuk kihasználni lelkünk javára, akár csak ősi hagyományt látva is benne, de azzal a vággyal, hogy mint keresztényben megújuljon bennünk a lélek, és mint magyarban, megújuljon bennünk a szellem.

A kétezredik (keresztény) és ezredik (magyar keresztény) év tény, és ugyanakkor feladat mindannyiunk számára. Vegyük hát komolyan megújulási szent időnket, a nagyböjtöt. Ezt kívánom magamnak és minden jóakaratú embertársamnak.

Vissza a kezdőlapra