2000. március 20. Országgyűlés - plenáris ülés - napirend utáni felszólalás:

ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti (Sic!) felszólalásra jelentkezett Varga László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, "Március 15-e nemzeti ünnep vagy pártpropaganda napja?" címmel. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Asszony! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nevében szólalok fel. És önnek igaza van, hogy napirend előtt szólalok fel, mert hiszen már nem sokára megkezdődik a mai napirend.

Történelmünk szakadatlanul tele van a függetlenségi harcokkal és a nép szabadságáért folytatott küzdelemmel. Március 15-e is ilyen nap, amikor a nép a Kossuth vezette szabadságharcra, forradalomra emlékezve hálával gondol mindazokra, akik részt vettek ebben, mert a forradalom a bukása ellenére meghozta később a gyümölcsöt, nemcsak 1867-et, de meghozta azt is, hogy ma mi is szabadok vagyunk. Kegyelettel gondolunk mindazokra, akik a '48-49-es harcokban vagy bármikor előtte és utána meghaltak a hazáért. Március 15-e tehát nemzeti ünnep, nagy ünnep, amelyen méltóan kell mindenkinek megemlékezni erről a nagy történelmi eseményről.

Sajnos egyesek, így a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetségének egyes képviselői inkább kampánybeszédet, pontosabban napi politikát folytattak támadásokkal, nem megfelelő megjegyzésekkel, mintha nem március 15-e, hanem napi politikai gyűlés lett volna. Ebben élen járt a Szabad Demokraták Szövetségének főpolgármestere, aki méltán kezet foghat kollegájával, a Romániában lévő kolozsvári Funarral azért, mert a megtévesztésben és indulatok gerjesztésében teljesen azonosak.

Felmerül a kérdés, hogyan létezik az, hogy egy nemzeti ünnepen bárki is politikai csatát vívna vagy politikai megjegyzéseket tesz. Kétségtelen, nemzeti érzés kell ahhoz, hogy valaki átélje a nemzeti ünnepeket. Nem születünk a nemzeti érzéssel, hanem családi és iskolai neveléssel, tanítással, tanulással, a magyar történelem ismeretével, a keresztény értékrendek megbecsülésével, nyelvünk erejével, íróink, költőink varázsával jutunk el addig az érzésig, amit úgy nevezünk, hogy nemzeti érzés, és nemcsak egy országban lakunk, hanem hazánkban is, amely hála istennek, független és szabad.

Mégis mi okozhatta azt, hogy egy ilyen nagy ünnepen - ismétlem - kampánybeszédeket mondanak? Úgy vélem, és talán közel járok az igazsághoz, hogy sem a fasizmusban, sem a kommunizmusban, sem a nihilista liberalizmusban a nemzetérzésnek nincs helye. Szükséges tehát, hogy a fiatalság is tanuljon, a fiatalság is példát vegyen arra, hogy március 15-én csak azok szóljanak és azok beszéljenek, akik előtt a nemzet, az ország, a nép van és nem a napi politika.

Végezetül úgy érzem, hogy úgy a Szabad Demokraták Szövetsége, mint a Magyar Szocialista Párt még mindig nem tudott megújulni, még mindig szenved a választási vereségben, és úgy érzi, hogy ezt csak egy úton lehet jóvátenni: ha görcsösen erőlködve a hatalom visszaszerzésére törekednek. Ezt csinálhatják és csinálják is minden nap - de kérem, ne tegyék soha március 15-én!

Köszönöm.
 

Vissza a kezdőlapra