A New York Times cikkének elemzése
(2000. január 08.)
Január 3-án a New York Times terjedelmes cikkben foglalkozott hazánkkal és a magyar Szent Koronával. 
A cikk címe: - "A régi korona az új demokráciáról szóló ádáz csata központjába került"
Szerzője: Donald G. McNeil jr.
Az írás lelkesítően indul. Megtudjuk, hogy a magyarok számára a millennium eltér a világszerte létező ünnepségektől: nemzetté válásuk 1000 éves évfordulóját ünneplik.
Többeknek ugyan az a véleménye, hogy Árpád óta nép, nemzet vagyunk, igaz, nem a nyugaton ismert formák között, de miért kellene ezt a fogalmat Nyugat-Európára szűkíteni? A NYT ugyan ezen a téren is elől járhatna a másság tiszteletével, de ne kötözködjünk. A továbbiakban nagyobb tévedésekre is rá kell mutatnunk.
A szerző megemlékezik történelmünk nehézségeiről, az ottomán, az osztrák és a szovjet elnyomásról, majd hozzá teszi, hogy mindezt egy olyan nyelv birtokában kellett végigélni, amelynek csak egy élő rokona van, a finn.
Ha a mai Oroszország területén élő finn-ugor népek kicsiny csoportjait nem is kérjük számon egy amerikai újságírótól, annyi tájékozottságot el kell várni valakitől, aki veszi a bátorságot és európai dolgokról ír, hogy ismerje Észt országot és az észt nyelvről is tudja,  hogy mind a finnek, mind a magyarnak rokona.
A cikk szerint a puszta tény, hogy a Korona helyet változtatott, megosztotta a nemzetet.
Valóban nehéz - talán nem is lehet - olyan döntést hozni, amelyet egy országban mindenki helyesel. A "megosztotta a nemzetet" (split the nation) kifejezés azonban erős. Az erre vonatkozó ismereteink kissé hevenyészett, telefonos körkérdésekből származnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a Nemzeti Múzeum előtt egy-két száz ember vett részt a liberálisok "korona búcsúztatóján", míg sokezres tömeg várta a Szent Koronát a Kossuth téren.
Figyelemre méltóak, amit a szerző gazdaságunkról ír: "Magyarországnak aránylag jól megy. Az Európai Unióhoz csatlakozni szándékozó országok közül itt a legnagyobb a gazdasági növekedés. 1989 óta a választások rendben zajlanak." Ám a folytatás sajátos: "Mégis, egyes megfigyelők rámutatnak arra, hogy antidemokratikus trendek is léteznek." Majd jön a felsorolás: bőrfejűek tüntetése, anti-szemita és cigány-ellenes jelenségek. Árpád sávos lobogók. Mindez egyeseket a nácik Nagy Németországára vagy Milosevic nagy Szerbiájára emlékezteti. Ezt követően megtudni a cikkből, hogy a MIÉP kormányzó párt.
Ehhez nem kell kommentár. Csupán az objektivitás miatt megemlíthető, hogy gazdasági növekedésünk nemcsak a felvételt kérők között az első, hanem épp a kétszerese az EU átlagának. Az antidemokratikus trend kifejezés pedig ismét olyan túlzás, mint az imént a nemzet kettészakadásáról írottak. Mértéktartást és arányosságot várunk el, különösen, ha a kritika a Klu-Klux-Klan országából érkezik.
A cikk végén találhatók azok a részek, amelyek egymás mellé helyezik az Élet és Irodalom (ÉS) szerkesztőségének közelében történt kézigránát robbanást (a kár kb. 40 dollárnak felel meg) és a Fidesz valamint az ÉS közötti pert. Erről a Magyar-Hon-Lap más részén írtunk.
Egy hamis állításra befejezésképp még ki kell térni. A cikk azt írja, hogy a Korona átszállításának ünnepi szertartásáról az ellenzék távol maradt. 

Ez nem igaz. A televízió révén mindenki láthatta, hogy valamennyi parlamenti pártból voltak résztvevői a rendezvénynek. Egyedül a szabaddemokraták jelentették ki, hogy nem jönnek el, de ez a hanyatló erő még ezt sem tudta biztosítani: Mécs Imre számos gyermeke kíséretében részt vett az ünnepségen. (Neki is kínos lehetett, ezért nem is mert felállni, amikor a miniszterelnök beszédét köszöntötték az ünneplés résztvevői.) A szocialisták nagy számban jelen voltak, igaz a csúcsvezérek nélkül. 


 
 

Vissza a főlapra