Áttörésként értékelte a parlament olajügyeket vizsgáló bizottságának csütörtöki zárt ülésén elhangzottakat testület kisgazda elnöke. Pallag László azt mondta: először rálátása a bizottságnak az olajszőkítés folyamatára, hiszen az önként jelentkező tanú hosszas gondolkodás után úgy döntött, jobb, ha elmondja, mit látott az olajügyek részeseként. A tanú beszélt vámosokról, akik a szállítmányok vámoltatásánál átengedték a mintavételt azoknak, akik a szőkítést végezték. A meghallgatáson az is elhangzott, hogy 1992 és 96 között az országos rendőrfőkapitány nem csak tudott az ügyletekről, de többször pénzt is elfogadott az alvilág vezetőitől, hol 20, hol 50 millió forintot. A tanú, állítása szerint maga számolta meg azt a 750 millió forintot, amit egy Mercedes hozott Budapestre és amit az MSZP pénztárosának adtak át. Miután kevesebb pénz származott az olajból, megindult a borhamisítás, amelynek kapcsán a vallomástevő megemlítette Lezsák Sándort és embereit, és azt állította, hogy az olajügyek egy részéhez Szabó Iván, akkori pénzügyminiszter biztosította a tőkét. Elhangzott a VOLÁN, a BKV, a MALÉV, a MAHART neve. A Honvédség is felmerült, mint a szőkített olaj vásárlója, és a tanú azt állította, hogy a MOL-tól szállították nagy mennyiségben az olajat. Pallag László kifogásolta, hogy az általa vezetett bizottság nem, vagy csak késve kap segítséget, noha a testület munkája a közélet megtisztításának fontos eleme.

Ne ítélj, hogy ne ítéltess, mondja az Írás. Pár napja SGYB jelű olvasónk a Vendégkönyvben teljes joggal kifejtette, hogy most olyan emberekre van szükségünk, akikhez a gyanú árnyéka sem fér. Van azonban a vádaknak egy olyan fajtája, amely rágalom névre hallgat, s jó lélektani érzékkel sokan sikerrel alkalmazzák. A hírekben szereplő vádak - noha nem vagyok a bizottság tagja, így konkrét információim nincsenek, - számomra hiteltelenek. Hiteltelenek, mert a megvádoltak egy részét ismerem, egyesekről jó, másokról kevésbé jó a véleményem, de egyikük sem bűnöző. Ez azonban csak szubjektív szempont. Hiteltelenek azért is, mert aki ilyen ismeretek birtokában van, azt feljelentési kötelezettség terheli, legalább morálisan. Tanúsága csak a bíróság előtt érvényes, a parlamenti bizottság nem tud ugyanis olyan vizsgálatot végezni, amely tisztázhatja, hamis vagy valós, amit a tanú állít. Bizonyítatlan és az adott helyzetben bizonyíthatatlan állításokkal pedig tisztességtelen megvádolni a nyilvánosság előtt másokat. Pallag, mint az igazság bajnoka, konokul halad a maga kijelölte úton. Reméltem, hogy ez a konokság valóban elvezet a szőkítőkhöz, a bűnözőkhöz. Ennek a tanúvallomásnak a komolyan vételével azonban aligha jutunk máshoz, mint egy rozzant szélmalomhoz. Szégyen a kisgazdákra, de most az SZDSZ vetette fel a helyes gondolatot, ilyen vádak az ügyészség kezébe valók. Ám ekkor a hamis tanúzás jogkövetkezményeivel is számolni kell…
Közben vegyük észre, hogy ki maradt ki a vádak sorából. Ki maradtak a kisgazdák, de őket nevetségessé teszi az egész ügy kezelési módja. Károsodik a Fidesz, mert a megvádolt volt főkapitány ma belügyminiszter, Közvetelnül érinti a vád az MSZP-t és az MDF-et is. Ha tehát a régi "Kinek használ?" kérdést tesszük fel, lényegében az SZDSZ lehet a "nyertes". Van azonban egy sokkal reálisabb magyarázat, mint az 5 százalékos parlamenti küszöb iránti olthatatlan szabaddemokrata vágyakozás. Pintér belügyminiszter úrral kapcsolatos vádaskodások korábban már néhányszor ügyetlen alvilági bosszúakciónak bizonyultak. Lehet, hogy most is erről van szó?
Pallagnak körültekintőbbnek kellene lennie.

Vissza a kezdőlapra