Az olasz balközép tündöklése és bukása

A hidegháború végének és a baloldal rehabilitációjának értékelték annak idején D'Alema miniszterelnökké választását. Szalonképesek lettek a volt kommunisták már ott is - jelent meg az önelégült mosoly a hazai baloldal képviselőinek arcán.
Nos a pünkösdi királyság nem tartott soká, vasárnap a helyhatósági választásokon a jobb-közép komolyan előre tört. Massimo D'Alema olasz miniszterelnök szerdán délelőtt járul a szenátus elé, hogy tájékoztassa a törvényhozókat a balközép koalíció választási kudarca után kialakult helyzetről. A parlamenti pártok megvitatják, mi legyen a következő lépés az ennek nyomán kialakult kormányválság megoldására. A jobbközép ellenzék a tizenöt tartományi elnöki poszt közül nyolcat szerzett meg magának, mégpedig a legjelentősebbeket. Mivel a választási kampány gyakorlatilag a két nagy rivális politikai tömörülés közötti általános nagy erőpróbává, Berlusconi és D’Alema közötti személyes párbajjá vált, a vesztes fél, vagyis maga a miniszterelnök hétfőn este benyújtotta lemondását Ciampi államfőnek. (Képünkön D'Alemával) A Berlusconi vezette Forza Italia és szövetségesei a parlament azonnali feloszlatását és előrehozott választások kiírását tartanák a helyes lépésnek. A balközép koalíció ellenzi az előrehozott választásokat, de szinte minden egyes pártja a miniszterelnök személyének lecserélését tartja szükségesnek. Ezt maga D’Alema is így gondolja. (Berlusconinak a magyar Fidesszel sok szempontból rokonítható pártja nemrégen nyerte el az Európai Néppárt teljes jogú tagságát.)

Vissza a kezdőlapra