Az amerikai emigráció legjelesebb magyar újságírója keveset beszél magáról, a 20. század kavargó történelmi eseményeiről azonban részletes és pontos előadásokat tart. A FÉSZEK Klubban érdeklődő hallgatóknak tartott legutóbbi beszámolójában Fercsey János a szociáldemokrata párt történetéről, Gábor Róbert Magyarországon már három kiadást megélt sikeres könyvéről, Az igazi demokráciáról beszélt. Az alábbiakban részleteket közlök az előadásból.
Az Ávó, amit 1944 végén Péter Gábor szervezett meg, 17 alosztályból állt. Mellettük, a Gorkij fasorban működött a szovjet politikai rendőrség, ahol az MVD (a KGB elődje) specialistái dolgoztak, úgy 350-400-an, egy szovjet tábornok parancsnoksága alatt. A fő feladatuk az volt, hogy felfedjék, kik a londoni és az amerikai sajtó informátorai. Nos, ezek az informátorok vakmerő fiatalok voltak, a szociáldemokrata Peyer Károly hűséges munkatársai. (Peyert, amikor a német náci hadsereg megszállta Magyarországot, elfogták és Mauthausenbe vitték, ahonnan 1945 májusában tért haza. Ő tudta, hogy a legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy a szociáldemokrata pártot be akarták olvasztani a kommunista pártba.)
Csaknem két évig nem jöttek rá, kik is voltak azok az informátorok, akik a Herald Tribune-t és a The New York Times-t rendszeresen tájékoztatták a magyarországi eseményekről. Peyer, aki akkor képviselő volt, Párizsba ment. Néhány fiatal munkatársa, Gábor Róbert szakszervezeti szakértő és újságíró, Piski-Schmidt Frigyes, a Pesti Hírlap riportere és báró Kruhina Viktor ezredes férkőzött be az Ávóhoz. A letartóztatásuk előtt Gábor és Piski-Schmidt Párizsba menekültek, Kruhina pedig rálőtt arra a három ávósra, akik a körúton követték őt; felugrott a villamosra, majd taxival az angol nagykövetségre sietett. Egy angol diplomata kocsi csomagtartójában vitték ki nyugatra. Az emigrációban a szociáldemokrata pártnak dolgozott.
Gábor Róbert naplóját John Mc Cormack, a New York Times kelet-európai tudósítója vitte ki nyugatra, aminek alapján jóval később Gábor megírta Az igazi szociáldemokrácia története című, 1998 óta már Magyarországon három kiadást megélt könyvét. A 400 oldalas mű dokumentumok, képek segítségével elemzi az Ávó 17 alosztályának az egész történetét és felsorolja a teljes személyzetét.
A Magyar Szociáldemokrata Párt 1890-ben alakult, a nyugat-európaiakkal egy időben. Ez a párt ellenezte mindkét világháborúba való belépést. A szociáldemokrata pártot 1922-ben Bethlen István akarta beállítani a magyar politikai életbe az akkor erősödő jobb- és szélsőjobboldal ellenében. Magához hívatta Peyer Károlyt, akiről tudta, hogy jó német, osztrák és angol munkáspárti kapcsolatai vannak. Megkötötték a Bethlen-Peyer paktumot, hogy a konszolidáció és a társadalmi megbékélés érdekében a szociáldemokraták együtt dolgozzanak a Bethlen-kormánnyal. A szociáldemokraták minden választáson, 1922-től kezdve jelen voltak (akkor 24 képviselőt vittek a parlamentbe), 1939-ben már csak öt képviselőjük volt.
A hadba lépés után azonban, egy 39-es törvénycikk alapján zsidó munkaszolgálatokat szerveztek, ugyanakkor büntetőszázadokat is alapítottak, amiben zsidók és keresztények is voltak egyaránt. Ezeket a munkaszázadokat a keleti fronton levő katonákkal együtt kiküldték Ukrajnába. A nyilaskeresztes parancsnokok között voltak állatemberek, akik a hatalmukban levő munkaszolgálatosokat kínozták. A szociáldemokraták számítása szerint abban az időben kb. 50 ezer szociáldemokrata és velük szimpatizáló halt meg.
Közben Budapesten megalapult a Magyar Függetlenségi Mozgalom, amelynek feje ifj. Horthy Miklós volt, munkatársai pedig Teleki Pál legjobb barátai. Ők a budatétényi laktanyában felállították a titkos Szabadság Rádiót, amit Makkai János (az Esi Újság volt főszerkesztője) vezetett, és később angol előadásai is voltak.
Az 1945-ös választásokon indult a szociáldemokrata párt, Peyer Károly nem akart egyesülni a kommunista párttal. A régi kisgazdapárt, amelynek a paraszti centruma volt Nagy Ferenc, Varga Béla és Kovács Béla, 47 %-os abszolút többséget szerzett. A második helyre a szociáldemokraták kerültek 17,4 %-kal megelőzve a kommunista pártot, 69 képviselőt vittek a parlamentbe. Ekkor a párt árulói, elsősorban Szakasits és Marosán vezetésével besajtolták a pártot a kommunistákhoz. Sok szociáldemokrata szenvedett akkor az Ávóban. Hiába győzött a kisgazdapárt, Vorosilov, aki élet-halál ura volt Magyarországon, nem engedett kormányt alapítani anélkül, hogy abban kommunisták ne vegyenek részt. Így került Nagy Ferenc kormányába Rákosi.
A magyar szociáldemokrácia másik, nyugaton ismert tagja Kéthly Anna volt, akit 1950-ben letartóztattak és életfogytiglanra ítéltek. 1954-ben kiengedték, házi őrizetben volt. Ötvenhatban a Nagy Imre kormány államminisztere lett, majd nyugatra került. Londonba, majd Belgiumba ment, ő volt az emigráns szociáldemokrata párt elnöke, majd Belgiumban halt meg. A hamvait később hazaszállították.
Peyer Károly New Yorkba ment, ahol bekapcsolódott a Magyar Nemzeti Bizottmány munkájába, aminek Varga Béla volt az elnöke, Washingtonban pedig Nagy Ferenc működött. Idetartozott Barankovics István és dr. Varga László is. Peyert a magyar forradalom híre a rádió mellett találta 1956 novemberében halt meg. Amerikában temették el, szó volt arról, hogy a hamvait hazaszállítják, eddig ez nem történt meg.
