Valami nagy lendületet kell vennünk mindannyiunknak. E lendület célja, hogy a polgári átalakulás folyamata két év múlva ne szakadjon meg - ezekkel a bevezető szavakkal kérte fel Mádl Ferenc Orbán Viktor miniszterelnök urat a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület által rendezett, már hagyományosnak tekinthető évadnyitó beszédére. Mádl elnök úr szavai mindannyiunknak szólnak.

A miniszterelnöki beszédet remélhetően teljes terjedelmében hozza majd a sajtó. Most csak a vezérgondolatokat emeljük ki.

Hol tart hazánk 10 évvel a rendszerváltozatás kezdete után? 1999-ben ez a folyamat véget ért. Gazdasági termelésünk, de még a bérek vásárlóereje is visszatért a kiinduló szintre. Ez a mai gazdaság azonban sokkal jobb állapotban van, mint a tíz évvel ezelőtti. Végbe ment a privatizáció, kivitelünk a legfejlettebb országokba irányul, tetemes működő tőke jött be az országba. Fejlődésünk a szomszéd országok jó részével párhuzamos, nem egyedül, hanem egy régi részeként közeledünk az Európai Unióhoz. Társadalmunkban azonban még nagyok a feszültségek, a lakosság harmada tud csak megtakarítani, a két-harmad fizetéstől-fizetésig él.

Mit tettünk, mit értünk el a múlt évben? NATO tagok vagyunk, megkezdtük a hadsereg átalakítását, becsületének visszaadását. Fejlesztettük a családi ellátásokat. A nyugdíjak vásárlóereje 3,5 százalékkal nőtt, ezt terveztük a bérek esetén is, de itt 4,4 százalék lett az emelkedés. Megszűnt a tankönyvek adóztatása, tandíjmentes az első diploma. Fiataljaink remekeltek a diákolimpiákon.
Ám minden nem sikerült. 60 milliárdot felemésztett az árvíz és a  belvíz. Ezért késik például az autópálya építés. Még csak tervezzük, előkészítjük az új hidak építését, illetve az átépítéseket, bár a bajai híd felújítása befejeződött.
Az egészségügyi rendszer átfogó átalakítása még várat magára, de például 80 új mentőkocsi munkába állt. Az egy éve megfogalmazott 37 feladatból 29 teljesült, három folyamatban van, a többi még várat magára. A sok jó eredmény nem a kormányt, hanem a polgárokat dicséri, őket illeti a köszönet.

Mik a céljaink? Mindössze tíz pont: Minden családnak lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke…
Az államadósság még nagy, többet költünk rá, mint akár az oktatásra, akár az egészségügyre. De, ha az infláció, azaz a kamatok csökkennek, a teher is kisebb lesz.
2000-ben hozzákezdünk a szociális lakásépítéshez, a panelházakban lakók megsegítéséhez, idősotthonok építéséhez. 2002-re remélhetően visszaadjuk a nyugdíjasoknak, amit az 1994-98 közötti idő elvett tőlük. Az élelmiszerek és az energia árát féken tartottuk, ez a gyógyszereknél nem sikerült: a feladat idénre maradt.

A beszéd végén együttes munkára hívott a miniszterelnök mindenkit, polgárt és politikust, kormánypártit és ellenzékit.
Azt kívánta, azt remélte, hogy a bennünk lakozó jóra való és rosszra való hajlamok közül a jóra hajló kerekedjék felül.

A beszéd kiegyensúlyozott volt, pátosztól mentes, kegyes mondatok sem voltak, de mint a fenti sor is jelzi, a dolgok lényege is kimondatott. A kereszténydemokráciáról nem beszélni kell, hanem meg kell valósítani. A magyar kormány ezt tette az elmúlt esztendőben.
 

Vissza a kezdőlapra