Boldur Gyula szatírája
Mindannyian tudjuk, akik olvassuk a független értelmiségi műhelyek tárgyilagos és független szakértelemmel átitatott tudósításait, hogy baj van Disnyelanden. Nagyon nagy baj. Sokáig nem akartam megszólalni, de azzal, hogy a rendkívüli hóhelyzetben a Dörmögő Dömötör is nyomás alá került, végleg betelt a pohár. Engedve a hívó szónak, miszerint kecskék közt birka, aki béget, szeretném elmagyarázni Disnyeland mai helyzetét, történelmi összefüggésekbe ágyazva, amit sajnos mások általában nem elég felvilágosultan értelmeznek.
Disnyelanden az egereket már ősidők óta üldözik. Azonban a helyzet soha nem volt olyan válságos, mint napjainkban, mert nem elég, hogy Tom és bandája amióta világ a világ egyre csak jobbra tolódik, most bekövetkezett az, amit minden előítélet nélkül mindig is előre sejtettünk, hogy bekövetkezik: Tomék már nyíltan a Gonosszal cimborálnak.
Ahhoz, hogy megakadályozzuk a készülő félben lévő katasztrófát, csak egy út van: az egérút. Ezúton is szeretnék hívni minden jóérzésű és humorérzékkel megáldott európait, akik rajzfilm nézés közben Jerrynek szurkolnak, hogy csatlakozzon hozzánk a Tom és bandája ellen folytatott szent háborúnkban.
Differenciáltan gondolkozunk és nem kívánatosnak tartjuk a két pólusú politikai rend kialakulását, de azt világosan látni kell, hogy az ellenségünk ellensége, a differenciák ellenére is, a barátunk, mivel az ellenségünk a történelem palackjában állandóan ott lebegő Gonosz megtestesülése, amivel szemben a kíméletlenül harcos fellépés az egyedül üdvözítő az emberiség számára.
Azokat a naiv támogatóinkat, akik nem tanultak a történelem viharaiból, nem látják a nyilvánvaló párhuzamokat és ellenérzéseik vannak a tiltakozás eme kedves és játékos formája ellen, szeretném megnyugtatni: hiszen nem nekünk kell mások másságát tolerálni, hanem másoknak kell a mi másságunkat tolerálni.
Habár remélhetőleg a gazdasági fejlődéssel az előbbi mondatban használt mi személyes névmás használata végképp feledésbe merül, és a mi és ők reláció által tagolt premodern társadalmi formákat felváltja a kizárólag az én és ők viszonyrendszerre fűződő korszerű, globális társadalmi berendezkedés, de addig is amíg ez a megállíthatatlanul szép folyamat kiteljesedik, a biztonság kedvéért mi, a megkülönböztetés és kirekesztés elleni harc bajnokai, megkülönböztetjük magunkat azoktól, akik arra se veszik az energiát, hogy akárhonnan is kirekesszenek minket.
A mi szócska eltűnésével végre kiterebélyesedik az egyenlőség. Egyenlő távolságra kerülünk Zambiától és a szomszéd háztól, a vízvezeték hálózat fűz össze minket egy szép, új, toleráns közösséggé. Így egyformán szolidárisak leszünk Mici Mackóval, a nagymamával, Sandokánnal és a pigmeusokkal. Kiteljesedhet majd a Bélát megvalósító Géza, a gondolkodás szabadságot sem korlátozza majd az értelem, felszabadulhat a társadalmi kényszer által erőszakkal elfojtott állati lény.
Lehet, hogy vannak olyanok, akik az előbbi sorok olvasása közben a disneyturában megszokott kétértelmű beszéd és analógiás gondolkodás haladó hagyományát vélik felfedezni. Nincs igazuk. Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy a disneytura és a disneyrácia nem komplementer fogalmak és bármilyen élvezetes is a disneyturában üldözött írók és újságírók műveinek kétértelmű mondataiból kiérezni a bölcs és szellemes politikai mellékzöngéket, a disneyraciában tökéletesen fölösleges a politikai nyelvet huncut irodalmi metaforákkal terhelni. A disneyráciában az a legtisztább, ha egyszerűen kimondjuk az igazságot.
És ha már az igazságnál tartunk, számítva együttérző támogatásotokra, szomorú szívvel kell tudatnom ország-világ nyilvánossága előtt, hogy engem is üldöznek. És ha most nem is üldöznének, ez lenne a legbiztosabb jele, hogy hamarosan üldözni fognak minden halandó gombolkozót. Sőt abban is biztosak lehetünk, hogy bárki, aki nem ért egyet velünk az csak azért lehet, mert ösztönösen a macskákkal szimpatizál, vagy egyenesen ő maga is egy vérszomjas macska. Ugyanis a felvilágosodás óta tudjuk, és mi akik elegánsan navigálunk az absztrakt térben, mélyen hisszük is, hogy az önreflexió tökéletesen fölösleges, ha rólunk van szó, mert mindig mások hibáznak, mégpedig igen súlyosan.
Végül kijelentjük, hogy bárminemű hasonlóság a kolozsvári intellektuel, a volt egyetemi tanár, jelenlegi polgármester nézeteivel csak a véletlen műve lehet. Még ha gyakran olyan azonos veszélyekre is hívjuk fel a figyelmet, mint a macska veszély, a macskáskodás, a Mikulás féle rendszer küszöbön álló restaurációja, a macskák kiolthatatlan hajlama a revizió iránt, a monopol státuszban lévő csoportok szabályozásának igényében megbúvó diktatórikus vonások, az állam és a fegyház kóros összefonódása, vagy a sötét középkor feudális szimbólumainak ultrakonzervatív tisztelete, a hasonlóság csak látszólagos, mert
míg bizonyos mondatok Funar György torkából az avítt nacionalizmus hangjai,Csalóka továbbá az is, hogy a vallási fundamentalisták nyelvét használjuk, mert az egyházakat, ha csak nem fundamentalista vallási csoportról van szó, mint a nép ópiumát, tolerancia ide vagy oda, mélységesen elítéljük.
addig ugyanezek a mi szánkból a felvilágosult liberalizmus demokratikus sajtvirágai.
Harcostársi üdvözlettel:
(a Jerry Kucko szerint Nyugaton is nagyrabecsült)
Ps.
Reméljük nem sértődött meg senki. Addig jó amíg egyáltalán szabad viccelni...
