Kedves Laci!
Baráti körnek küldtem ki a következő kis beszámolót. Ha jónak látod használd föl belátásod szerint.
A Republikánus Konvenció Mérlege
Látszólag a négynapos nagyszabású rendezvénynek nem volt tétje: az elnökjelölt és az alelnökjelölt személye már korábban eldőlt. Tehát csupán circenses volt az egész, kenyér, a résztvevőknek nyújtott kézzelfogható kedvezmények és előnyök nélkül? Nem. Túlmenve azon, hogy a Republikánus Párt vezetői és szimpatizánsai több tízezren gyűltek össze, hogy önbizalmuk erősítése mellett hitet tegyenek George W. Bush személye és várt győzelme mellett, az esemény fontos része volt a választási kampánynak. Gondosan kerültek minden meglepetést, belső vitát, kockázatot, megfogadva Reagan tanácsát: "sose mondj rosszat egy másik republikánusról." A számos jelmondat közül a legfontosabb üzenet a magyar társadalom számára is megszívelendő: "Prosperity with a Purpose"
Mára egyértelműen megállapítható, hogy
a gondosan megszervezett és megtervezett konvenció jelentős mértékben
növelte Bush esélyeit. A lapok és csatornák szimpátiájától
függetlenül a négynapos hír-dömping agymosás-szerűen sugallta: a
republikánus tábor egységes, megújult, alapelveinek és hagyományos
értékeinek megváltoztatása nélkül kitárta kapuit a nők, a függetlenek,
a spanyol-ajkúak ("latino"-k) és a feketék (afro-amerikaiak) felé.
Bush kormányzót még sosem láttam ilyen magabiztosnak. Kiállt mellette
Ford volt elnök, Reagan felesége, az Öböl-háború győztes hadvezére,
Schwartzkopf tábornok, a színesbőrűeket mozgósító Colin Powell volt vezérkari
főnök, az egyszerre okos és dekoratív fekete Condoleezza Rice, s a népszerű,
nagy rivális, McCain szenátor. Az utóbbi beszéde hatásosan hazafias hangú
fölhívás volt arra, hogy Amerika hagyományos értékeinek és a világtörténelemben
párját nem ismerő vezető szerepének megőrzése és megújítása érdekében minden
amerikai támogassa "barátját," a "jó családból származó jó embert," a
nemzetet bőrszíntől, származástól, anyagi helyzettől, vallástól függetlenül
egyesíteni képes George W. Bush kormányzót.
A forró hangulatot a képernyőn hitelesen
továbbító tudósítások nyomán az eddig el nem kötelezett nézők jelentős
része a győzelmet és Amerika morális megújulását sugárzó gyűlés hatása
alá került. Mire a demokraták két hét múlva hasonló publicitást kapnak,
addigra viszont a nézőknek - talán - már elege lesz a belpolitikai
show-műsorokból. Ráadásul a demokraták közel sem tudnak annyi nagy
nevet, híres személyiséget fölvonultatni, mint riválisaik, hacsak
a művész-világ sztárjai nem tudják elhomályosítani a politika és
a hadsereg hírességeit.
Az Amerikában szokásos tömeges részvételen és látványos külsőségeken felül a konvenció jelentőségét az adta, hogy a Republikánus Párt félreérthetetlenül és látványosan középre húzódott. Bush kormányzó beszéde nagyban megerősítette az előző napok ilyen tendenciáit. Az elnökjelölt utalt is arra, hogy egy új Republikánus Pártot kíván létrehozni, olyant, amely megőrzi az amerikai hagyományokat, tiszteli a radikális mozgalmak által kétségbevont értékeket és intézményeket, köztük a család és a magzati élet védelmét, vállalja a konzervativizmust, de ehhez hozzáteszi az "együttérző" (compassionate) jelzőt. Az utóbbi lényegében azt jelenti, hogy átvesz (kisajátít?) olyan hagyományosan demokrata programelemeket, mint a hátrányos helyzetben lévők kiemelt támogatása (csak nem segély, hanem munkalehetőség és oktatás révén), az állami iskolarendszer és általában az oktatás megjavítása, az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás kiterjesztése, a nyugdíjasok és idősek segítése. Ehhez jön a republikánusok hagyományos adócsökkentési programja és - a polgárháború, Lincoln örökségéhez visszatérve - a feketék és más kisebbségi etnikai csoportok (kiemelten a spanyolajkúak) megnyerése. Bush - háttere és eddigi működése alapján is - biztonsággal számít a hagyományosan republikánus szavazók támogatására, győzelméhez azonban szüksége van a függetlenek és minél több konzervatív beállítottságú demokrata szavazó megnyerésére. A philadelphiai konvenció és a jelölést elfogadó, a legszélesebb körökben igen jól fogadott beszéd erre jó esélyt kínál. A különféle közvéleménykutatások máris Bush támogatottságának növekedését mutatják ki.
Bush beszédének néhány külpolitikailag fontosabb, illetve tanulságos eleme.
Amerika történelmének különleges pillanatában
vagyunk. A prosperitás - csakúgy mint egy krízis - próbára teszi
az amerikai jellemet. Meg kell ragadni a kedvező alkalmat, most lehet
megvalósítani a nagy célokat. Szembe kell nézni a nehéz kérdésekkel,
mint a nemzet biztonsága, egészsége és a nyugellátás, ha nem akarjuk,
hogy a mai kihívásokkal a felnövő generáció már mint válságokkal
találkozzon. A tanulás, a boldogulás és a jólét esélyét az ország
minden részére, minden társadalmi csoportjára ki kell terjeszteni.
A jelenlegi elnök nagy ígéret volt, nagy
tehetséggel és vonzóerővel, de alelnökével együtt nem élt lehetőségeivel.
A legkisebb ellenállás, a lejtő útját választotta, de Amerikának
emelkedő úton kell haladnia. Reagan és Bush elnökök vezetésével véget
ért a hidegháború és leomlott a fal, de az amerikai vezetés eltékozolta
saját esélyeit, hagyta, hogy Amerika ereje és befolyása vészesen
meggyengüljön. A világnak szüksége van Amerika erejére és vezető
szerepére, ehhez a fegyveres erők eszközeit, kiképzését és javadalmazását
javítani kell, s olyan főparancsnokra [az elnök] van szükség, aki
becsüli az egyenruhát viselőket és akit azok is becsülni tudnak. "Annak
a generációnak, amelyre rányomta bélyegét a vietnami háború, le kell
vonnia Vietnam tanulságait. Ha Amerika bárhol erőt alkalmaz, az ügynek
igazságosnak, a célnak világosnak, a győzelemnek pedig egyértelműnek
kell lennie." Bush ígéretet tett, hogy igyekszik csökkenteni a nukleáris
fegyverek számát és a nukleáris feszültséget, így békés évtizedek
köszönthetnek be. Ennek érdekében a lehető legrövidebb idő alatt
ki fogja építeni a rakétavédelmi rendszert, ami véd a támadás és
a zsarolás ellen. "Ideje, hogy ne túlhaladott szerződéseket védelmezzünk,
hanem az amerikai népet."
Amerika számára új korszakot, új kezdetet ígérve az elnökjelölt végül hitet tett az erkölcsi nevelés, a család, a gyermekvállalás, a jótékonyság, a jobb környezet, a felelősségérzet és a vallás fontossága mellett. "Amikor rá fogom tenni a kezemet a Bibliára, nemcsak arra fogok megesküdni, hogy megtartom országunk törvényeit, hanem arra is, hogy megőrzöm annak a tisztnek a becsületét és méltóságát is, amelyre engem megválasztanak. Isten engem úgy segéljen!"
Külpolitikai téren a konvenció egyéb rendezvényein
a következő fontosabb megnyilatkozások hangzottak el.
A National Republican Institute (NRI,
Országos Republikánus Intézet, elnöke McCain szenátor) júl. 31-i,
népes, meghívott közönség számára tartott fórumának prominens előadói
a Clinton-kormányzat külpolitikáját bírálták.
G. Schultz, Reagan külügyminisztere szerint
Bosznia tanulságait Clinton nem vonta le a koszovói konfliktus kezelésében,
nevezetesen, hogy kizárólag a légierő alkalmazásával nem lehet eredményes
semmilyen beavatkozás. McCain szenátor minden szükséges eszköz bevetését
javasolta, Bush kormányzó pedig helyesen mutatott rá, hogy nem lett
volna szabad eleve kizárni szárazföldi erők bevetését. R. Armitage
(a védelmi miniszteri poszt egyik várományosa) szerint mindenek előtt
erős hadseregre van szükség ahhoz, hogy az Egyesült Államok megőrizhesse
azt a képességét, hogy a világ javára cselekedjen. Fontos azonban
még az arrogancia látszatának is az elkerülése. P. Wolfowitz professzor
szerint Clinton külpolitikáját az önelégültség és a túlzott aktivitás
egyaránt jellemezte. R. Zoelick Amerika erejének titkát gazdasága
nyitottságában és a szabad kereskedelemben jelölte meg. A NAFTA jóval több,
mint egy kereskedelmi egyezmény, de Clintonék elmulasztották a Bush által
megkezdett Latin-Amerika program folytatását. Gore pedig - baloldali
támogatói miatt - nem ad kellő támogatást e politikának. B. Scowcroft
tábornok, Ford és Bush nemzetbiztonsági tanácsadója hibának mondta
a "humanitárius beavatkozás" mint általános elv kimondását, s fölrótta,
hogy Koszovóban is hiányzik a világos cselekvési irányvonal. Eagleburger,
Bush külügyminisztere szintén a következetes stratégia hiányát rótta
föl a Clinton-kormányzatnak. Fontosnak nevezte a világ, kivált pedig
a szövetségesek rokonszenvének a megőrzését.
A közönség kérdéseire válaszolva Schultz
Kuba esetében Schultz az embargó fenntartását nem tartotta indokoltnak,
mert Castro Oroszország aktív támogatása nélkül nem jelent igazi
veszélyt, s Amerikának fel kell készülnie a diktátor eltűnésére.
Oroszország esetében az előadók a szomszédos országok függetlenségének
tiszteletben tartását vízválasztónak, Putyin valódi szándékai tesztjének
nevezték.
A MHL megjegyzése: a két nagy amerikai párt európai "testvérpártjai" nehezen meghatározhatók. A demokraták közelebb állnak a bal-lib vonalhoz, de demokratikus elkötelzettség alapján olykor jobbközép pártokkal is tartanak kapcsolatot.
A republikánusok vegyértékei elsősorban a konzervatív és kereszténydemokrata vonalhoz kapcsolódnak. A fenti üzenet azt jelenti, hogy az új Bush kormányzatban a konzervatív elemek mellett a kereszténydemokrat szolidaritás kap nagyobb hangsúlyt.
Vissza
a kezdőlapra