A cigányságról, több tételben

A magyar társadalom nem ismeri eléggé és csak sémákban gondolkodik a cigányságról. Bizony több olyan dolog van, amelyben tanulhatni tőlük. Többedik gyermekével várandós cigányasszonynak - minden jóérzést és általános emberi és orvosi etikai normát megsértve - abortuszt ajánlott a nőgyógyász. Az asszony csípőre tette a kezét és megvetően mondta: "Pusztítsa csak a maga fajtáját!"
Vajon nem állítható-e ez az asszony példaképül sokak elé?
S vajon hányan reagálnának e sorok olvasásakor úgy, hogy igen, a többet szülés cigány dolog?
Remélem, hogy akik tényleges olvasóink, értik a fentieket.

Érdemes belegondolni az alábbiakba is.

Szentandrássy István, a nagybeteg roma festő világnézetéről, művészetfelfogásáról vallott az MT1 Théma című sorozatában augusztus 3-án. Keserű vallomásban szólt a cigányságról, a kisebbségi lét küzdelmeiről és komplexusairól, illetve a többségi társadalom viselkedéséről.
Egy eredeti gondolatát megosztjuk olvasóinkkal: A nők a fájdalommal együtt megkapták az alkotás lehetőségét, a teremtést - mondta. Senki más nem képes arra, amire ők, szülni. Elgondolom, milyen nagy fájdalom, milyen végtelen szeretet kellett ahhoz, hogy az Isten megalkossa ezt a világot, megszülje ezt, amiben élünk…

Az éremnek van másik oldala is. A napokban egy levelező listán két Argentínából érkezett levél is foglalkozott az ott megjelenő cigány koldusokkal.

"Nem tudom, hogyan és mikor érkeztek ide, de mar kb. 2-3 éve Buenos Aires északi negyedeiben minden utcasarkon romániai cigányok koldulnak. Személyesen legalább kétszázat számoltam meg csak a mi környékünkön (Olivos és Martinez külvárosokban). Végigmennek a forgalmi lámpára várakozó autók mellett, alamizsnát kérnek. Mások csak úgy a járdán üldögélnek, nők és férfiak egyaránt. A nők fiatalok, és többnyire feltűnően szépek, mint a fiatal cigánylányok általában. Mindegyiknél van egy kartonlap, amire nagy betűkkel fel van írva spanyolul: ROMÁNIÁBÓL JÖVÖK. XX GYEREKEM VAN. NINCS MUNKAM... stb. Úgy latszik, a Románia nem volt sikeres, most a szöveg avval kezdődik: EURÓPÁBÓL JÖVÖK (!!!!) Egyik honfitársunk, aki szinten arról a vidékről származik, megszólította az egyiket románul, az válaszolt is neki először, aztán megijedt, hogy lebukik, és elhallgatott. Cigányok azelőtt is voltak ebben a varosban, de azok rendszerint jómódúak. Uraljak a fémpiacot, főleg a fémhulladékot vásároljak fel, ill. gyűjtik, és azután értékesítik. A papírkereskedelemben is érdekeltek. Szinten sokan foglalkoznak használt autó-kereskedelemmel. Ezek újonnan jöttek, és semmi közük azokhoz. Érdekes lenne megtudni, miért vándoroltak pont Argentínába. Az én elméletem az, hogy ez volt az egyetlen ország, ahova minden további nélkül letelepedési vízumot kaptak (mert Argentinabban a bevándorlás ALKOTMANYJOG) miután Romániában ma akkora a nyomor, hogy mar nincs kin élősködni. Nem örülünk ennek az "exportnak": nem azért, mert cigányok (itt senkit nem zavar az illető származása), hanem azért, mert mi sem szeretjük az élősködőket. Itt a világ minden nációja meglelhető: a koreaiak, kínaiak, japánok, pl. szorgalmasan dolgoznak, rövid időn belül sokra viszik. A lakosság többsége olasz v. spanyol származású, ezek is szorgalmas munkával boldogultak."

Kiss Péter (Buenos Aires)

"Kiss Péter július 31-i közleményéhez hozzátenném, hogy Belgrano kerületben, ahol én lakom (ez a központtól északra fekvő, Olivos előtti városnegyed), a román cigányok mindenfelé láthatók. Három koldulási módszert fedeztem fel. Az első: a közlekedési lámpák egyik oldalán egy asszony áll, majdnem mindig kisgyerekkel és a már említett kartonlappal, ahol a szöveg mondja, hogy Romániából menekült (!), bár utóbbi időben valóban Románia Európára cserélődött, másnapig van pénze a penzióra, öt gyereke van, és segítséget kér. A másik keresztutcában, így a lámpacsere után mind a két oldal ki van használva, egy férfi jár könyöktámaszos bottal sántítva még egy kartonlappal. Az összes kartonlap mérete és írásmódja teljesen egyforma, nyilvánvalóan egy központi szervezet készíti őket, a sántítók és gyerekes nők könyörgő szövege is teljesen ugyanaz. A másik módszer a földalatti vonalakon látható: kb. 8-12 éves gyerekek tangóharmonikát játszanak, kettesben járnak, az egyik viszi a kartont, a másik játszik és síró hangon koldul. Buenos Airesban amíg az utas nem jött ki a föld alól, annyiszor utazhat ill. átszállhat a többi vonalra, amennyiszer akar egy jegy áráért, tehát végigjárhatják reggeltől estig az egész földalatti rendszert és a nagyon hideg július téli napok alatt még kellemesen melegen is tarják magukat. A harmadik mód: egy kis bébivel az utcán ülni és aludni (férfi vagy nő), mellette a kartonlap és egy kalap. Nincsenek rosszul öltözve. Ha valaki nem ad nekik (a legtöbben nem adnak, már nagyon unják őket), egyesek valami átkot morognak. Egy román ismerősömet megkértem, hogy beszéljen velük románul, de nem hajlandók válaszolni, talán félnek, hogy konzulátusi személyről van szó. Nem hiszem, hogy letelepedési vízummal jöttek, inkább turista (90 napos) vízummal és illegálisan itt maradtak. Vajon milyen módon tudták ezek a több személyböl álló cigány családok a drága repülöjegyeket finanszírozni Románia és Argentína között?""

Székásy Miklós (Buenos Aires)

Azzal a kérdéssel adjuk közre - szerzőik beleegyezésével - e leveleket, hogy egy természetes életösztönnel rendelkező és Szentandrássyhoz hasonló mély gondolatokra is képes nép vajon mikor jut el a felemelkedés arra a fokára, hogy nem koldulásból, hanem munkából tartja el magát? Egyházaink megtettek-e mindent, hogy a cigánysághoz is eljusson az Örömhír, s a hiteles kereszténység segítse további felemelkedésüket? Mikor érjük el, hogy nem lesz újsághír egy római roma zarándoklat? Kedves olvasóm, ne vágd rá, hogy soha!

Surján László

Vissza a kezdőlapra