A katángkóró az út szélén,
                amelyen átgázolt száz szekér és állat,
                lám - kéken virít.
                Minden megalkotta a maga művét.

                Minden.
                A fű is, a fa is, a katángkóró is,
                a palánta is.

                Csak én állok tétován, üres kézzel.
                Csak én, az ember, csak én, csak én...

A teljes vers

Vissza a kezdőlapra