A hétvégén összevont demonstrációt tartottak a magyar szakszerveztek. Állítólag sokan voltak. Csütörtökön a Bolgár György féle beletefonálósdi egyik témája épp ez volt. Egy óra alatt csak egy-két ember szólt róluk, ők is elitélően. Tudjuk a stuttgarti Kalász kicsinyke írása nem Magyarországról szól.
De lehet, hogy csak a neveket kellene cserélni??

SL

---

Nincs kit fenyegetni?

Amióta a szociáldemokrata kormány Ausztriában elveszítette a választásokat a szakszervezetek sem állnak a helyzet magaslatán. Az SPÖ kormányzati évek alatt az ÖGB (Osztrák Szakszervezeti Szövetség) harsányan beleszólt az államügyekbe; a kormányzó elvtársakra ezzel-azzal „hatást lehetett gyakorolni”; hiszen sok képviselőnek lapult a zsebében a szakszervezeti igazolvány azért, mert pl. az ÖGB segítsége kapóra jött a választási harcokban, bizonyos állások szétosztásában, törvények „átboxolásában”...
Olyan kedélyes manus manum lavat féle felfogásban éldegélt az osztrák kormány a szakszervezettel. Sokan vallották, hogy a ténylegesen a balos szakszervezet kormányozta az országot. Most azonban fordult a kocka. Az ÖVP/FPÖ koalíció nem igazán kíváncsi az ellenséges magatartást tanúsító szakszervezetre. Hiába fenyeget a ÖGB általános sztrájkkal a Schüssel féle kormányzat szociális megszorításai ellen, a hangos óbégatást nem követi tett. Az ok: már a szakszervezeti körökben is dereng, hogy a tagság, a lakosság nem támogatja a központilag elrendelt munkabeszüntetést. Az ÖGB főnöke pedig, Fritz Verzenitsch, aki az SPÖ időkben még az alpesi köztársaság szürke eminenciása volt, most elkeseredetten harcol, hogy valamennyire megőrizze politikai jelentőségét. Mi ebből a tanulság? Az idő halad, a vasfog repül, azaz: aki a nép nevében nyilatkozik, annak a népet nem szabad elfelejtenie.

Kalász István

Vissza a kezdőlapra