A robogó homokvonat
(mese Orsiról, akinek van egy Bambija, a Mókuskának pedig egy kis Macikája)
 

Orsinak rendelésre

  Amikor a Mókuska meglátta Orsi őzikéjét az óvoda udvarán, ahogy ott szögdécselt a padok és a gyerekek között, örömében a fejéhez kapott:
 – Milyen jó, hogy mind a ketten eljöttetek, így most legalább hármasban játszhatunk!
 – Gyere velünk, Mókuska – mondta Orsi –, épp ide indultunk a homokozóba.
 –Elárulnád nekem, Orsi, hogy hívják az őzikédet? – kérdezte a Mókuska.
 – Ő az én Bambim, a Bambikám... Bambi a neve.
 – Mintha hallottam volna már valahol ezt a nevet... – szólt ismét a Mókuska.
 – Az könnyen meglehet – vonogatta a vállát Orsi –, hiszen ez egy nagyon szép név, egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha mások is így neveznék el az őzikéiket!
 – Hát – szólt a Mókuska –, nekem őzikém ugyan nincs, de azért van ám nekem is egy barátom, egy játszótársam, aki mindenhová velem szokott jönni.
 – Ki az? Ki az? Ki az? – ujjongott ugrándozva Bambi.
 Mókuska a zsebébe nyúlt és egy picike, nagyon-nagyon kicsike macikát húzott elő belőle.
 – Ő az én macikám, de nevet még nem adtam neki... Orsi, szerinted lehet egy macikát is Bambinak nevezni?
 Orsi nagyon elgondolkodott, nem igazán tetszett neki az ötlet.
 – Nem tudom, Mókuska – mondta végül –, én úgy tudom, hogy a Bambi név leginkább az őzikékre illik.
 Mókuska óvatosan, nagyon ügyelve arra, hogy be ne piszkítsa a macika ruháját, odaültette kis barátját a homokozó szélére. Orsinak hirtelen felcsillant a szeme és nagy örömmel odaugrott eléjük.
 – Nem is kell, Mókuska! – nevetett. – Miért is adnál neki új nevet? Nem kell elnevezned a kis barátodat... Hiszen a Macika az már magában is egy nagyon szép név.
 – Szép, szép... – tűnődött a Mókuska. – Valóban szép...
 – Macika, figyelj rám – mondta Orsi –, mostantól fogva a te neved: Macika!
 – Jaj, Orsi – ujjongott ezúttal Macika –, köszönöm szépen, hogy ilyen szép nevet találtál nekem!
 – Ugyan már, semmiség – mosolygott Orsi.
 – Bambi, ugye neked is tetszik ez a név? – kérdezte a Mókuska.
 – Igen, igen, igen! Szerintem is nagyon szép nevet kapott a Macika! – mondta Bambi, miközben a lábával már a homokban kaparászott. – Úgy szeretnék most szaladgálni, futkározni egy nagyot – tette még hozzá.
 – Hát rajta, Bambikám – bíztatta Orsi. – Mire vársz? Futkározz, ahogy csak a kedved tartja!
 Bambi egy pillanatra megtorpant:
 – De egyedül? – kérdezte.
 – Hát, én most inkább homokozni szeretnék – mondta Orsi. – De ha te futkározni akarsz, csak menjél nyugodtan.
 – Nem tart velem senki sem? – kérdezte Bambi.
 – Tudod, Bambi – válaszolta Orsi –, az igazán jó játékok olyanok, amelyekben mindenki a kedvét leli...
 Bambi egy pillanatra mintha nem értette volna a dolgot, magasra emelt fejjel és kinyújtott nyakkal töprengett a hallottak értelmén, bár már az első hallásra is érezte, hogy Orsi most valami nagyon okos, bölcs dolgot mondott.
 – És te most nem lelnéd örömed a futkározásban, ugye? – kérdezte később.
 – Homokvárat akarsz építeni? – érdeklődött Mókuska.
 – Talán homokvárat is építhetnénk – kezdte Orsi –, de én inkább egy vonatot szeretnék. Ott a homokozó sarkában lehetne a vasútállomás...
 – Igen, igen, azt majd én megépítem – ujjongott Macika.
 – Én meg ezzel a kis létrával síneket formázok a homokból – kapcsolódott be a tervezésbe Mókuska. – Bambi, te meg csináld meg a mozdonyt és a vagonokat!
 – Egy egész hosszú szerelvényt építek – helyeselt Bambi.
 – Én meg egy egészen nagy pályaudvart – tette hozzá Macika.
 Orsi megdöbbenten állt a homokozó szélén:
 – És én kimaradok ebből a játéból? – kérdezte félig már el is pityeredve.
 – Nem maradsz ki, dehogy is maradhatnál ki – mondta Mókuska –, te fogsz utazni a vonaton!
 – Hurrá! Orsi fog utazni a vonaton, amit majd én építek neki! Hurrá! – kiabált Bambi, aki addigra már nyakig homokos lett.
 – Hova szeretnél utazni, Orsi? – kérdezte Mókuska.
 – Én legszívesebben apához utaznék, de apa most nagyon messze van, olyan hosszú vasútvonalat itt a homokozóban nem építhetünk...
 – Hol van Orsi apája? – kérdezte Macika halkan.
 – Elvitték a csúnya, gonosz katona bácsik – súgta oda neki Mókuska.
 Bambi szomorú képet vágott:
 – Mi lesz most a mi játékunkkal, amelyikben mindannyian a kedvünket leljük?
 Orsi nyelt egy nagyot:
 – Semmi. Ugyanazt játsszuk tovább! Építünk apának egy vonatot, hogy ha a katona bácsik elengedik majd, hazajöhessen hozzám és anyához. Tudom, hogy ő is örülne ennek... És, hogy a kedvét lelné benne...

Szabó Palócz Attila

Vissza a kezdőlapra