II. János Pál az egész emberiséghez szólt, amikor felhívta a figyelmet a porig alázott és elhagyott gyermekek, a kizsákmányolt
és
megerőszakolt nők helyzetére, a menekültek, az elvándorlók népes seregére,
a társadalom peremére szorult fiatalok, felnőttek és öregek sorsára.
"Aggodalommal gondolok a Szentföldre, ahol az erőszak továbbra is vérrel áztatja a békéhez vezető nehéz utat" - mondta a pápa, megemlítve a világ más forrongó tájait is. A pápa szerint ma egyre nagyobb a kísértés arra, hogy egyesek maguk vegyék kezükbe a halál irányítását, mintha ők maguk lennének jogosultak dönteni mások élete felett.
II. János Pál ugyanakkor nem csak ostorozni kívánta az emberiséget. A pápa bátorítónak nevezte azoknak az erőfeszítéseit, akik azért küzdenek, hogy érvényesülhessenek az emberi jogok, s hogy erősödjék a szolidaritás a különböző népek és kultúrák között. Ezek az emberek azért fáradoznak, hogy a szegényebb országok mentesülhessenek nyomasztó mértékű adósságaiktól, s hogy végre békét kössenek az egymással viszálykodó nemzetek.
A pápa a béke üzenetét intézte mindazokhoz a népekhez, amelyek a világ különböző tájain bátran keresik az utat a demokrácia, a szabadság, a kölcsönös tisztelet értékeihez, akárcsak minden jó szándékú emberhez, bármely kultúrához tartozzék is. "Békét a földön az embereknek, akiket szeret az Isten!" - mondta II. János Pál.
