Változóban van az Európai Unió véleménye a közösségi szintű egészségpolitikáról. Valaha ezt nemzeti keretek között, gyakorlatilag tetszés szerint kezelték. Mára már van közösségi szintű népegészségügy is. Igaz, sok kérdés még tisztázatlan, de ehhez hozzá kell szokni: egy folyamatosan változó, fejlődő unióhoz csatlakozunk.

Tudnunk kell, miként gondolkodnak erről a területről, hogy megóvjuk magunkat egy-két tévedéstől, illetve, hogy elháríthassunk néhány rólunk alkotott téves képzetet. Ha növekszik is a közösség hatása ezeken a területeken, az alapvető döntések nemzeti szintűek. Az Unió nem fog a tagjelöltek esetén sem beavatkozni ott, ahol nincs feladata. A magyar egészségügy fejlesztése érdekében senki nem használhatja a csatlakozást hivatkozási alapnak. Az Európa Parlament illetékes bizottságának elnöke, John Bowis úr nemrég Budapesten kijelentette, nem szólnak bele költségvetési kérdésekbe, akármilyen kicsik is a bérek az egészségügyben vagy másutt.

Az is érdekünk, hogy az Uniónak is pontos ismeretei legyenek rólunk. Gyakran összevontan beszélnek a tagjelöltek népegészségügyi helyzetéről, elmosva az országok között eltéréseket. Az Uniónak fel kell ismernie, hogy például Magyarország felvétele nem jár semmiféle egészségügyi kockázattal. Ezt akkor könnyebb elérni, ha javulnak népegészségügyi mutatóink. Növeli elismertségünket, ha minél több az Unió országaival közös népegészségügyi programban veszünk részt.

A közösségi népegészségügy két okból került előtérbe. Az egységesülés folyamatában az Amszterdami Szerződés növelte az egészségügy jelenlétét a közösségben. A másik ok gyakorlati. A szarvasmarháknak az emberre is átterjedhető szivacsos agysorvadása, vagy a digoxin mérgezés riasztották az Európai Unió szakértőit is.

A hangsúly továbbra sem a közösen kötelező jogszabályokon van. A tagállamok közötti együttműködés elsősorban az emberi egészséget veszélyeztető tényezők elleni küzdelemre terjed ki. A legfontosabb veszélyforrások: daganatos megbetegedések, fertőző betegségek, (különös tekintettel az AIDS-re) kábítószerek, dopping, a lakosság rossz egészségi állapota.

A tagállamokban ma évente 840 ezren halnak meg valamilyen daganatos megbetegedésben. Ezen a téren már a harmadik akció terv van érvényben, amely révén 1996-2000 között 64 millió eurot lehet felhasználni. A program fő elemei: oktatás, korai diagnózis és automatikus szűrés, a kezelés minőségének monitorozása, megelőzés, a daganatok járványtana és regisztrálása. Különös figyelmet fordítanak a dohányzásra, amely negyedmillió ember haláláért felelős az Unióban és a nők emlőrákjára, amely a 35 és 64 évek közötti csoportban a vezető halálok lett.

1994-ben a tagállamokban mintegy 120 000 AIDS esetet észleltek. Úgy becsülik, hogy 500 000 HIV fertőzött emberről lehet szó. Ez a nagy szám is indokolta, hogy a Közösség az AIDS megelőzésére is cselekvési tervet alkosson, amelyre 1996-2000 között 49,6 millió ECU áll rendelkezésre.

A vállalkozás célja a megelőzési politikák és konkrét programok összehangolása, a témával foglalkozó civil szervezetek támogatása, a tagállamok közötti együttműködés fokozása. A program bekapcsolja a fejlődő országokat is, hiszen a világ mintegy 30 millió HIV fertőzött emberének 90 százaléka ilyen területen él.

A közösség a fertőző betegségek járványtanában gyorsabb együttműködésre készteti a tagállamokat és a védőintézkedéseket tekintve is koordinált együttműködést sürget. A fertőző betegségekkel kapcsolatos teendők dolgában az Európai Unió közös projecteket hozott létre az Amerikai Egyesült Államokkal is.

A kilencvenes évek elejét Európát a kemény drogok terjedése jellemezte. A heroin az 1987-es 1.9 tonnáról 5.2-re nőtt 1992-ben. Kokaint 1987-ben még "csak" 3.5 tonnát de 1992-ben már 17 tonnát fogyasztottak, s ennek megfelelően emelkedett a kábítószerrel összefüggésbe hozható halálozás is. Az erre a területre vonatkozó cselekvési tervnek  három fő célja van: megelőzés (a felhasználókkal kapcsolatos lépések), a kábítószer forgalmazás akadályozása,
nemzetközi erőfeszítések egybehangolása.

A dopping kérdéssel a Közösség szintjén 1990-ben kezdtek el foglalkozni. Ezen a területen is a Bécsben tartott Európai Tanácsülés fogalmazta meg egy valódi európai szintű akció szükségességét. Ennek a nemzetközi sportszervezetekkel együttműködve kell elérniük az összehangolt és hatékony fellépést.

A közösség népegészségügy akciói az állampolgárra irányulnak, feléjük áramlik az információ, az ő egészségre vonatkozó ismereteit bővítik az oktató programok. Terjesztik az egészséges életmódra vonatkozó ismereteket, és felmérik a lakosság egészségi állapotát. Foglalkoztak a vérellátás kérdéseivel is, annak érdekében, hogy növeljék a transzfúziók biztonságát. A Közösség jelenleg különös figyelmet fordít a különféle sugárzások okozta károkra, egy környezet---egészségügyi cselekvési terv kialakítására, a ritka betegségekkel kapcsolatos ismeretek növelésére, sérülések megelőzésre, egységes gyógyszerpiacra, a biotechnológiára.

A Közösség egészségpolitikájának három fő területe lesz: a közegészségügyi információk terjesztése, az egészségügyi kihívásokra való gyors felelet (egészségünket kockáztató tényezők bármikor felléphetnek, ezt észlelni és rá megfelelő válaszokat adni kötelességünk) és végül a tágan értelmezett megelőzés: egészséges életmódra oktatás, védőoltások, szűrés.

Az Európai Tanács 1999. június 8-i döntése értelmében a népegészségügyi helyzet az éves országjelentés része. A most novemberben kiadott jelentés Magyarország egészségügyéről mindössze annyit mond, hogy számottevő munka van még hátra a joganyag átvételében, hasonlóképpen a (munkahelyi) biztonság kérdéseiben is, ahol a haladás folyamatos de talán túl lassú. A folyamat a minisztériumi munka javításával felgyorsítható. A közösségi joganyagnak a magyar jogba való beemelése mindannyiunk javát szolgálja majd.

A tagállamok és az Unió között van egy szint, a régiók szintje. Államhatáraink mesterséges volta miatt sok szomszédainknál keletkezett környezeti kár szükségszerűen átkerül hozzánk. Ez is indokolja a térségi gondolkodást, amelynek révén - ha majd szomszédainkkal együtt leszünk az Unió tagjai, - megvalósíthatjuk például a természetes vonzáskörzetek szerinti betegáramlást is.

A csatlakozási folyamat kellő lökést fog adni ahhoz a szemléletváltáshoz, amely valóban a megelőzést álltja az egészségpolitika központjába. Ezt az egészségügyi kormányzat vagy két évtizede tervezi, szervezi, jónak és kívánatosnak tartja. Legfőbb ideje, hogy mindannyiunk egészsége érdekében - egyben uniós felvételünk esélyeit is javítva - meg is valósítsuk azokat.

Surján László dr.

Vissza a kezdőlapra