Az amerikai emberek általában nem rendeznek késhegyre menő vitákat az új elnökük választásával kapcsolatos sok hír és felmérés kapcsán. Kíváncsi izgalomban tartja őket az elnökválasztás kimenetele, de a hétköznapok szokásos menetét semmiképp sem befolyásolja olyan erővel, mint ahogy azt például Magyarországon megszoktuk. Nyilván a hagyományos republikánus erények kerülnek előtérbe Bush győzelme esetén, egy más  politikai elit jut hatalomhoz, és máshogy súlypontozódik a gazdaság szerkezete.
Tulajdonképpen minek is kellenek ide változások, kérdezik a bigott demokraták. Hisz Clinton alatt folyamatosan, nyolc éven át felfelé íveltek a gazdasági mutatók, a munkanélküliség soha nem látott mértékben csökkent, a költségvetésnek pedig nincs deficitje. Ez persze nemcsak az elnöknek köszönhető, viszont a 260 millió lakos nagy középosztálya ezt érzékeli. E gondolatmenetet követve a tömeg ismét a demokratákra fog szavazni, még akkor is, ha Amerika-szerte azt zengi mindenki, hogy a republikánusokon a sor.
Magyarországon milyen nagy tragédia következne be abban az esetben, ha például a szocialista párt kerülne hatalomra. Nyilván ezért is éli meg a magyar ember nagyobb katarzissal a választásokat, mint az amerikai. Valóban az élete (a megélhetése, a túlélése) a tét. Erről Amerikában szó sincs. A hagyományos két nagy párt váltásakor természetesen érzékelhetőek változások, de ezek hamar hozzáigazíthatók a mindennapi élethez. A magasabb berkekben való újrastrukturálódást az átlagos emberek nem veszik észre vagy nincs róla tudomásuk. Itt van például az autógyártás fellegvára, Detroit. A polgármestere, amikor a korteskedő Al Gore-t bemutatta városa lakosainak, elítélte Bush-t azért, mert Gore-t "extrém környezetvédőnek" titulálta, aki "Michigan állam autóiparára veszélyt jelent". Clinton hatalomra jutása óta ugyanis az állam autóiparának részesedése nagyon megnőtt a világpiacon, nyilván az ottani lakosok Al Gore-ra fognak szavazni.
A két nagy televíziós vita után bár változott a felmérések eredménye Bush, texasi kormányzó javára. És most ő meg is szerezte a vezetést, de nem jelentősen, ami egyértelműen azt jelenti, hogy a választók általában nem ingadoznak. Azok, akik elmennek választani és érdeklődnek a belpolitikai erők alakulása iránt, pontosan tudják, hogy republikánus vagy demokrata elnököt akarnak-e. Vannak azért "ingó" szavazók (nekik nyilvánosan is oktató, felvilágosító programokat szerveznek) és "ingó" államok, ilyen például Missouri, aminek megszerzéséért kemény harc folyik.
Október 17-én St. Louisban (Missouri) lesz a harmadik, és egyben utolsó televíziós elnöki vitafórum. Ez lesz a legkötetlenebb, ha lehet így nevezni, hiszen minden részlete már-már őrült precizitással van kidolgozva. Most is színpadon lesz a két elnökjelölt, csak két olyan bárszék féleség lesz, amire, ha akarnak, a színpadon való szabad mozgás során felülhetnek. A moderátor, akár az első két televíziós vitán, ismét Jim Lehrer lesz. A kérdések elég általánosak voltak az első két körben: oktatás, egészségügyi biztosítás, adócsökkenés. A "kisebb" témákról részletesebben beszéltek, ilyen volt a fegyverviselés és a homoszexuálisok jogai. A NATO beavatkozásokat illetően Bush sokkal megfontoltabbnak tűnt, de egyértelműen hiszi, hogy Milosevics a NATO beavatkozás miatt bukott meg. Ne feledkezzünk meg a két lehetséges alelnökjelöltekről. Cheney republikánus (idősebb Bush alatt védelmi miniszter) És Lieberman demokrata szenátor is képernyőre került, hogy összemérjék a tudásukat. Mivel a választási eredményt illetően nem nagy az alelnökjelöltek televíziós vitájának a súlya, ezért sok szó nem is szokott róla esni, kivéve erről: két rendkívül értelmes ember magas szintű, intellektuális beszélgetését hallhattuk. Mindenki azt kérdezte az elemző műsorokban és az utcai beszélgetésekben: miért nem ők vetélkednek az elnökségért?

Niemetz Ágnes
New York

Vissza a kezdőlapra