Népszava 2000. október 10. - 7. oldal

Búsongó liberálisok

Igyekszem szalonképesen fogalmazni: az SZDSZ szűnjön meg egy saját hímvesszőjén búsongó értelmiségi pártként működni - nagyjából ez az igazi üzenete Demszky Gábor programjának, amellyel pártja élére akar állni. Az üzenet áttételeken érkezett el a legfelsőbb fórumhoz, az országos tanácshoz, mivel maga a feladó, amint az várható volt, nem jelent meg a szombati OT-ülésen. Ezzel pedig eleve méltatlan helyzetbe hozta a liberális pártot, hisz pillanatnyi vezetőinek róla kellett beszélniök - nélküle. A tanács tagjai persze meglehetősen tanácstalanul nézegettek egymásra; miként is lehet vitatkozni valamin és valakin, aki távollétével tüntet. Nem állítom, hogy ez Magyarországon megoldhatatlan feladat lenne, feltételezem, mindenki tud saját szűkebb környezetéből példát hozni arra, miként is lehet bárkiről a háta mögött beszélni, de ez mégiscsak más helyzet. Más, mert Demszky az SZDSZ személyi és tartalmi megújulását hirdette meg, s tette ezt, mint a párt egyetlen (?) tíz esztendeje sikeres politikusa. Pontosan ez a siker hatalmazta föl arra, hogy lépjen egyet, s megpróbálja kirángatni az SZDSZ-t immár krónikusnak tűnő válságából.

A paradox a helyzetben az, hogy a párton belül szinte mindenki egyetért azzal, hogy lépéskényszerbe kerültek, s többnyire azzal is, hogy Demszky lehet a megmentő. Magyar Bálint már másfél-két évvel ezelőtt is Demszky Gáborban látta a jövőt; felvetését, azaz a miniszterelnök-jelöltséget akkor még maga az érintett is elhamarkodottnak minősítette. Mégis, miközben nagyjából egységes az akarat, a főpolgármester megjelenése, majd eltűnése erősen megosztottá tette az országos tanács tagjait s a párt szimpatizánsait is. Azok a diktátumok ugyanis, amelyek a városháza felől érkeztek, merőben ellentétesek a párt hagyományaival, s hadd ne mondjam, elveivel is. Azonnal felmerültek azok a kérdések, amelyek békés körülmények között bizonyára fel sem vetődnek: vajon mitől biztos a választásokon való jobb szereplés Demszkyvel, mint Magyar Bálinttal; vajon a népszerű és ismert Kunczét miért éppen a politikai közvélemény előtt is kevéssé ismert Bőhm Andrással kell felváltani, illetve: egyáltalán tanácsos-e Kunczét a tartaléksorba küldeni?

Nem vitás: a főpolgármester sértő módon viselkedik saját párttársaival, akik viszont nehezen tudják eldönteni, hogy miként reagáljanak erre a sértésre. Netán tehetetlenül búsongjanak - nem ismétlem meg, hogy min - vagy keljenek ki Demszky ellen, vagy tegyék félre sértődöttségüket, s álljanak mellé.

Ma úgy látszik, a liberálisok ebben a kettősségben (hármasságban) vergődnek, ami természetesen ugyanúgy nem használ a pártnak, mint a korábbi tétlenség, tehetetlenség. Demszky Gábor, meggyőződésem, tudatosan sebzett meg egy sor vezetőt, ezért is tartja távol magát az SZDSZ politikai fórumaitól. Helyettük a nyilvánosságot választja: ott magyarázza lépéseit, ott ad válaszokat a kérdésekre. Hogy ezek a válaszok, amúgy, kielégítőek-e a faképnél hagyottak számára, az felettébb kérdőjeles. De ha meg is felelnének számukra, biztos, hogy nem helyettesítik a nyílt szembenézést. Az elnökjelölt (?) azonban ennek lehetőségét határozottan elutasítja. Saját SZDSZ-t akar.

Ezt kellene a régieknek tudomásul venniök. Szerintem, sértődötten bár, de tudomásul is fogják venni.

Németh Péter