Szabad-e még magyarul beszélni?
Gondolatok egy jugoszláviai alkotmánybírósági döntésről
Mély megdöbbenéssel olvastam az új, demokratikus Szerbia régi, milosevici alkotmánybíróságának legfrissebb döntését: ez év január 25-i ülésén -- egyetlen ellenszavazattal -- alkotmányellenesnek minősítette Szabadka, Zenta és Óbecse községek magyar nevének hivatalos használatát! Ezután tehát e három község nevét -- magyar szövegkörnyezetben is! -- Szuboticának, Szentának és Becsejnek kell írnunk és mondanunk...

Annak idején (ha emlékezetem nem csal: úgy tíz évvel ezelőtt) a zentai képviselő-testület foglalta elsőként alapszabályába a község településneveinek magyar írásmódját éppen a sokat vitatott szerbiai nyelvtörvény rendelkezései alapján, amely a kisebbségi nyelv(ek) hivatalos használatának elismerése esetén engedélyezte a födrajzi nevek használatát "a vonatkozkó kisebbségi nyelv helyesírása szerint". A titói rendszer utolsó évtizedében is elfogadottá vált ez a gyakorlat: még hivatalos lapjaink (szövetségi, köztársasági, tartományi) nemzetiségi nyelvű változatai is így tüntették fel településneveinket.

Csakhogy a magyar helyesírás szabályait legfeljebb, ha hírükből ismerő botcsinálta nyelvészeink jónak látták belekontárkodni a Magyar Tudományos Akadémia dolgába, és megfejteni a kérdéses szabályokat. Községünk akkori (egyébként magyar nemzetiségű) jegyzője (vagy ha így jobban tetszik: szekretárja) is ugyancsak iparkodott feljelenteni saját kenyéradóját, a zentai képviselő-testületet, mire a belügyminisztérium dörgelmes ukázban utasított bennünket a helynevek "a magyar helyesírás szerinti haszsnálatára" (már ahogy azt Samuka elképzeli), holott éppen a Szenta, Gornyi Breg stb. írásmód áll szöges ellentétben ezekkel a szabályokkal. Mi persze Szerbia Alkotmánybíróságához fellebbeztünk, és ez a csúcsintézmény a milosevici diktatúra tíz éve alatt szépen el is fektette az ügyet (úgy látszik, kisebb gondja is nagyobb volt annak megoldásánál), mi pedig -- és nyomunkban egyre több, magyarok lakta bácskai község -- írtuk és mondtuk helyneveinket "a magyar helyesírás szabályai szerint".

Csakhogy -- mint látjuk -- az ördög nem alszik! A demokrácia bugyraiban megbújva tovább munkálkodik, hogy megkeserítse a demokrácia beköszöntésével már-már megédesíteni kezdő szánk ízét. Mert, noha remélem, hogy ezt a lehetetlen intézkedést egyetlen vajdasági magyar önkormányzat sem fogja komolyan venni, azért mégis csak elkeserítő, hogy a nemzetközi jogszabályokat ennyire semmibe vegye a bukott rendszer kiszolgálóinak egy maroknyi csoportja! Vagy netán éppen a hatalomra jutott rendszernek véltek szolgálatot tenni a kisebbségi nyelvhasználat részleges korlátozásával? Mert mi lenne ez más, hiszen földrajzi neveink (köztük a településnevek is) szókincsünk szerves része, s ha azok használatát az államhatalom megtilthatja, holnap már bevihet a rendőr, ha predsednik opstine helyett polgármestert, odluka vagy resenje helyzett határozatot, ustavni sud helyett alkotmánybíróságot mondok! Vagy netán kilódítanak a postáról, ha levelezőlapot, borítékot vagy sürgönyblankettát kérek, elkergetnek a vasútállomás pénztárától, ha menettéri jegyet kívánok váltani, vagy kilódítanak a boltból, ha "szok" helyett szörpöt szeretnék vásárolni. Vagy mit tudom én, mi érhet, ha "házon kívül", vagy lakásom bejárati ajtaján túl anyanyelvemen merek megszólalni! Anyám, mi nem ilyen lovat akartunk!

 SZLOBODA J

Levél a listára: kepesifi@egroups.com
 
 
Vissza a kezdőlapra