Alkalmi beszélgetés dr. Gerold Lászlóval a Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1918-2000) megjelenése kapcsán

A Családi Kör című hetilap cikke
2001. február 15.
Írta: Németh Ferenc

A napokban hagyta el a Forum Nyomdát egy régen hiányolt, több mint 300 oldalas összefoglaló munka, a Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon, amelynek szerzője dr. Gerold László újvidéki egyetemi tanár. A kötet megjelenését igen nagy érdeklődés előzte meg: már néhány héttel a megjelenése előtt több mint 400 előfizető jegyezte elő.

 - Meglepte-e ez a nagy érdeklődés?

 - Valóban nagy az érdeklődés a kötet iránt, annak ellenére, hogy szellemi, irodalmi életünk nagy válságban van – időnként az embernek az az érzése, a mélypontra süllyedt -, hogy irodalmi életünkben hiányzik a szervezettség, s nincs megfelelő könyvterjesztés, könyvkritika sem. Különben már minden határon túli magyar régiónak megvan a lexikona. A romániai készül, három kötete már megjelent. A cseh/szlovákiai is megjelent néhány évvel ezelőtt, és szükség mutatkozott a jugoszláviai irodalmi lexikonra is. Szükséges volt, bár tudjuk, hogy vannak olyan előmunkálatai, amelyek szinte már lexikonszámba mennek vagy mehetnének. Elsősorban dr. Bori Imre többszöri kiadású irodalomtörténetére gondolok. Annak legújabb, 1998-as változata rengeteg irodalomtörténeti adatot tartalmaz, és nagyon sok szempontból hasznosan forgatható.

 El kell mondanom, hogy az alapinformációk hiánya az én munkámat is megnehezítette, mert szinte mindennek személyesen is utána kellett néznem. Vannak bibliográfiai füzeteink, kiadói bibliográfiánk, Üzenet-bibliográfiánk, életrajzi kalauzok jelentek meg, s ezek mind nagyon sokat segítettek. De irodalomtörténetünk igazán, adatszerűen mindeddig nem volt feldolgozva. Nincs Napló-, Reggeli Újság-, Torontál- vagy Új Hírek-bibliográfia, sőt Kilátó-bibliográfia sincs. Ezeknek a hiánya is indokolja, hogy ezt a lexikont el kellett készíteni.

 - Hogyan került sor arra, hogy egymaga felvállaljon egy ilyen nagyszabású munkát?

 - Eléggé különös, hogy egy ember vállalkozik egy ilyen munkának az elkészítésére. Lehet, hogyha újra kellene vállalkozni, most már nem tenném, mert tudom, hogy milyen hatalmas munkát igényel. Nem a megírása, hanem a szükséges adatok begyűjtése. Ehhez egy csapat kellett volna. Úgy kezdtem hozzá, hogy évekkel ezelőtt, az 1990-es évek elején, Péter László felkért, hogy legyek az Új magyar irodalmi lexikon munkatársa, írjam meg a jugoszláviai magyar irodalom címszavait. Ezt örömmel vállaltam.

 Utóbb kellett abban nagyot csalódnom, mert menet közben változott a lexikon koncepciója, s elszomorító volt számomra, hogy olyan embereknek adták lektorálni a jugoszláviai magyar anyagot, akiknek ehhez az irodalomhoz semmi közük nem volt. Borzasztó dolgok, téves adatok kerültek be. Emiatt én, a barátaimmal való beszélgetések során mindig lázadoztam, s végül a Forum Könyvkiadó felajánlotta, hogy készítsem el egymagam a Jugoszláviai magyar irodalmi lexikont. Erre könnyedén ráálltam, még nem tudván, hogy mire vállalkoztam. Be kell vallanom, hogy sajnos, igazán nem is tudtam befejezni, annak ellenére, hogy mintegy 900 címszó van benne: az 1918 és 2000 között itt élő, működő szerzők, intézmények, díjak, folyóiratok, mellékletek, társaságok, antológiák, sorozatok kaptak benne helyet. Nem tudtam igazán úgy befejezni, ahogyan szerettem volna. Ugyanis címe szerint ez irodalmi lexikon. Ebbe szükségszerűen, szórványosan, olyan területek művelőit is fel kellett vennem, amelyek nem kifejezetten irodalmiak, de igen közel állnak az irodalomhoz. Tágabb megfogalmazásban, mondhatnám úgy, hogy társadolomtudományi vonatkozásúak. Vannak történészek, néprajzosok, nyelvészek, publicisták, stb.

 Eredetileg úgy képzeltem el, hogy munkám attól lesz „irodalmibb”, ha az írókról szóló címszavakban az életrajz és a művek felsorolása közé beillesztem az illető úgynevezett irodalmi portréját. Ha csak azokat olvasnánk, akkor egy kis irodalomtörténetté állna össze az egész. Sajnos, ezeket nem tudtam határidőre befejezni. Tehát ebből a kiadásból ezek a portrék hiányoznak. Háromnegyed részét írtam meg eddig. Mivel nem tudtam időre befejezni, úgy döntöttem, hogy az adattárat teszem teljessé. Igyekeztem hiánytalanul felsorolni a műveket, viszonylag bő szekunder irodalmat adni, minden címszónál. Ha tehát valakinek kedve támad, hogy utánanézzen valamelyik írónak, akkor ahhoz igen bőséges szakirodalmat talál – ami általában nem jellemző a lexikonokra. Úgy szelektáltam, hogy amit nem kifejezetten irodalmi méltatásnak találtam, azt nem vettem fel, ugyanakkor igyekeztem felvenni olyan kritikákat, amelyekkel én mélységesen nem értek egyet, de amelyek nélkülözhetetlenek az adott író vagy intézmény megrajzolásához, portréjához. Tehát megpróbáltam objektív lenni. Rengeteg újság- és folyóiratévfolyamot, tartalommutatót néztem át, és találtam néhány olyan kiadványt és szerzőt is, amelyekről eddig nemigen tudott az irodalomtörténet.

 - Hány év munkája ez a kötet, és milyen szempontok alapján állította össze?

 - Az 1990-es évek elején láttam hozzá a munkához, még az ÚMIL bérmunkásaként, azután gyűjtöttem tovább az adatokat. Úgy három-négy évvel ezelőtt merült fel ennek a lexikonnak az elkészítése, s azt folyamatosan csinálgattam. Igazán intenzíven csak az utóbbi másfél évben, amikor a határidő már kissé szorított. Nagyon sokat kutattam az itteni könyvtárakban, használtam a bibliográfiai füzeteket. Magyarországon, az Országos Széchényi Könyvtárban is kutattam, több hónapon keresztól. Nagyon sok érdekes, új adatot találtam. Az anyag időszerűsége miatt igyekeztem a legutolsó pillanatig, a könyv kéziratának lezárásáig minden olyan adatot bevenni, amit fontosnak találtam. Sajnos, közöttük néhány halálesetet is.

 Ennek a lexikonnak valójában mindenki munkatársa volt, aki a kitöltött kérdőívet visszaküldte. Amellett van néhány munkatárs, akinek valóban végtelenül hálás vagyok. Hiszen volt, aki száznál több adattal is hozzájárult a kötet minél teljesebbé tételéhez.

 Személyi vonatkozásban a lexikon nem irodalomtörténet. Tehát nem szempont az, hogy szeretem vagy nem, szimpatikus vagy nem szimpatikus, jelentősnek vagy kevésbé jelentősnek tartom-e a szerzőt. Egy alapelvet határoztam meg: a „belépődíj” legalább egy megjelent könyv volt. Nem minden esetben sikerült ezt betartanom. Hiszen helyet kaptak benne olyan fiatalok, akiknek egy-két év múlva fog csak megjelenni első kötetük, és még inkább helyet kaptak azok a két háború közötti szerzők, akik jelentős mértékben közreműködtek az akkori folyóiratokban, mellékletekben. Például Bencz Boldizsár, akinek nem volt önálló kötete, de szükségszerűen fel kellett venni. A lexikon nem minősít. Ott a bibliográfia, a szekunder irodalom, és abból kiderülnek a vélemények az illető szerzőről vagy intézményről.

 - Elégedett-e a kötettel?

 - Munkámmal elégedett vagyok, de még elégedettebb lennék, ha a már most észrevett néhány hiba nem csúszott volna be, s ha mindenkit, akinek helye lett volna benne, sikerült volna felvennem. Még így is, azt hiszem, első változatra a lehető anyag több mint kilencven százalékát bevettem. Remélem, hogy két éven belül lesz egy új, bővített, javított változata, amelybe az íróportrék is bekerülnek majd, s amelyben majd helyesbíteni lehet a kimaradt vagy esetleg pontatlan adatokat, és új adatokkal bővíteni.

 Végezetül még csak annyit, hogy Gerold László kötetének bemutatója február 23-án délután 6 órakor lesz a Forumban, ahol a lexikont a két recenzensen, dr. Bori Imrén és dr. Bányai Jánoson kívül még Bordás Győző szerkesztő ismerteti.
 

Vissza a kezdőlapra