2001. február 22.
Írta: K. Anna
...mondogatják időnként a magyar nyelvtanfolyam hallgatói, de aki kitartónak, szorgalmasnak bizonyult, egyre bátrabban, vidámabban gördíti a magánhangzókat, már nem találomra rakja az ékezeteket, a magyarországi utazások alkalmával pedig már nem tűnik oly idegennek az elhangzott szó, sem a feliratok.
Puhanic Marika lelkiismeretesen kíséri férjét az órákra, a három hónap alatt még egyszer sem hiányoztak, pedig minden alkalommal Naiceről kell beutazniuk a magyar oktatási központba.
Csendesen figyel. Magyarországi származású, a horvát nyelvet több éve tökéletesen elsajátította, és szeretné, ha férje viszont megtanulna magyarul.
Ellesem egy kicsit a szakmát - mondja mosolyogva -, ugyanis én otthon nem bizonyultam jó nyelvtanárnak, »óráink« a leggyakrabban komoly szócsatával végződtek, ezért megfogadtam, ha valaha 50 km-es körzetben magyar nyelvtanfolyam indul, bizony beíratkozunk. Aggódtunk kicsit az időjárás miatt, mivel a tanfolyam ideje a téli hónapokra esett, és a fényképészeti szaküzletünk sem maradhatott zárva erre az időre, szerencsére minden szépen megoldódott. Férjem nagyon lelkiismeretes, szorgalmas diáknak bizonyult, egyre inkább bízom abban, hogy valóban el fogja sajátítani a magyar nyelvet. Meghatódva figyelem óráról órára, milyen igyekezettel tanul a csoport minden tagja.
