Ezekben a hetekben tárgyalja a Parlament a vallásügyi törvény módosításához elkészített javaslatot.

Mi mindnyájan, akik a Segítő Barát Munkaközösség alapító tagjai vagyunk, és gyermekeink immár 6-8 éve különféle szekták fogságában vannak, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a vallásügyi törvény módosítása tartalmazza a destruktív: azaz a családromboló és a másként is társadalomellenes szekták szigorú betiltását.

Komolytalanná válik az egyház fogalma az emberek előtt, amíg a jelenlegi törvény lehetővé teszi pl. évente 20 új „egyház” bejegyeztetését, és állami támogatásban részesítését.

Kérjük az Országgyűlés döntéshozóit, ne pártpolitikai érdekek határozzanak a 2/3-os törvény megszavazásánál, hanem a magyar ifjúság iránt érzett közös felelősség!

Mi tudjuk: a saját gyermekeinken már nem biztos, hogy segíthet egy még sokkal szigorúbb törvény megszavazása sem, - hiszen az eltelt évek alatt szinte visszafordíthatatlan pszichikai károsodás és személyiségváltozás következett be náluk. Viszont felelősséget érzünk mindazokért, akik tájékozatlanságból, tudatlanságból „biztos fogást” jelentenek a zavarosban halászó szekták számára.

Üdvözöljük a jó szándékú médiákat, amelyek segítenek a tájékoztatásban, és leleplezik a csupán gazdasági, vagy „gyógyító” tevékenységre alapított ú.n. „egyházakat”.

Köszönjük azoknak a rendeletalkotóknak józan döntéseit, akik már eddig is igyekeztek különbséget tenni a több-száz éves (ezeréves) egyházak és az utóbbi 10-12 év alatt bejegyzett, újdonsült „egyházak” között.

Önök, az Országgyűlés tagjai is édesanyák és édesapák. Gondoljanak a saját gyermekeikre (unokáikra) és ez vezesse döntésüket!

Bár a mi gyermekeink esélye a családba és a társadalomba való visszailleszkedésre napról-napra egyre csekélyebb, nem akarjuk feladni a reményt, hogy mégis sikerülhet.

Kérjük, ne feledjék, hogy gyermekeink - és nagyon sok jövendő áldozat - sorsa az Önök kezében van!

Budapest, 2001. március 5.