Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Az előterjesztést H/3658. számon, az ajánlásokat pedig H/3658/1-4. számokon kapták kézhez.

Először megadom a szót Harrach Péter szociális és családügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás értelmében 15 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság kormánya az Országgyűlés elé terjeszti a munkavédelem országos programjának tervezetét, illetve az arra vonatkozó határozati javaslatot. A munkavédelemről szóló törvény az állam feladatává teszi, hogy a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyeztetve kialakítsa az egészség, a munkavégző-képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, amelynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja. Ez az állami kötelezettség összhangban áll az Európai Unióban érvényesülő szabályozással és gyakorlattal, az Európai Szociális Chartában vállalt kötelezettségeinkkel, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet megerősített egyezményeivel.

A program elkészítését a jogi kötelezettség mellett sürgetővé tették az utóbbi évtizedben végbement olyan mélyreható változások, mint a vállalkozások számának robbanásszerű növekedése, a lakosság tragikus egészségi állapota, a munkavédelmi ismeretek hiánya, az önkizsákmányolás normává válása, a feketegazdaság kiterjedése, az állam szerepének megváltozása.

A program áttekinti a gazdasági és társadalmi közeget és annak változásait, a munkavégzés tárgyi és személyi feltételeit, a baleseti és betegségi mutatókat, kiemeli a szomorú statisztikát, például a férfi lakosság európai viszonylatban egyik legmagasabb halálozási arányát, illetve az általános biztonságtudat alacsony színvonalát.

A program kedvező megállapításai között szerepel az, hogy hazánkban lényegében jogharmonizált szabályrendszer állapítja meg a munkavédelem előírásait, és kellően differenciált, megfelelő hatáskörrel rendelkező felügyeletek ellenőrzik a normák végrehajtását. A program ugyanakkor nem feledkezik meg a fogyatékossággal élő munkavállalók foglalkozási rehabilitációjáról sem, azt rendszerszerű megközelítésben tárgyalja. Elfogadása és végrehajtása esetén a vonatkozó magyar jogszabályoknak és a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően hozzájárul a fiatalok, a terhes és szoptató anyák fokozottabb védelméhez. A program végül a stratégiai alapelvek és irányok keretei között a munkavédelem legfontosabb jogi, szakmai, gazdasági területeihez igazodva meghatározza a legfontosabb feladatokat. Ezek közül ki kell emelni az önálló balesetbiztosítási rendszer kialakítását, az Európai Közösségre vonatkozó jogharmonizáció folyamatos megvalósulását, a munkavédelmi információs rendszer működtetését, a veszélyes anyagok, készítmények kezelését, a foglalkozási ártalmak csökkentését, a kiemelten veszélyes munkatevékenységek figyelemmel kísérését, a kisvállalkozások segítését, a hatósági ellenőrzés feltételeinek javítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szólni kell a programban foglaltak végrehajtásának lehetséges költségvetési hatásairól, pénzügyi terheiről is. A program Országgyűlés által történő elfogadása után nyílik lehetőség arra, hogy a kormány részletes intézkedési tervet készítsen a program megvalósításáról, megjelölve a feladatokat, azok költségvonzatát, a végrehajtás felelőseit és a feladatok teljesítésének határidejét. Fontos hangsúlyozni, hogy e kormányhatározat csak a központi költségvetés helyzetének lehetőségein alapulhat, és hogy a program végrehajtása következtében általában nem növekednek, nem növekedhetnek számottevően a munkáltatók, illetve a gazdálkodó szervezetek terhei. A jelenlegi munkavédelmi szabályozás nem vonatkozik a munkájukat kizárólag egyedül végző vállalkozókra.

A program jelentős előrelépésként határozná meg, hogy a későbbiekben a védelem kiterjedne rájuk is, összhangban a fejlett európai szabályozással. Az ő esetükben a munkavédelem színvonalának emelkedése nyilvánvalóan átmeneti és szükségszerű tehernövekedést eredményez. Természetesen a munkavédelmi követelmények maradéktalan kielégítése nagyobb terhet ró majd a gazdaság veszélyesebb munkakörülmények között tevékenykedő szereplőire. Ugyanakkor a javuló munkafeltételek kedvező hatással lehetnek a munkaerőpiac területi egyenetlenségeire, és a lakosság egészségi állapotának javulása hosszabb távon megtakarítást jelent az egészségügyi szolgáltatásokban, illetve javítja az egész nemzetgazdaság versenyképességét.

A baleset-biztosítási rendszernek a program teljesítésével összefüggő elkülönítése a kezdeti időszakban kismértékben megnövelheti a munkáltatói járulékterheket, ez azonban a megvalósítás módjától függ. A későbbiekben az elkülönítés a járulékokat nem növeli, csak a kockázatok szerint differenciálja. Az államháztartási teher kisebb mértékű növekedése jelentkezik a költségvetési intézmények munkavédelmi feladatai, a hatósági munka megerősítése, a munkakörülmények rendszeres figyelése és értékelése, kutatás, oktatás támogatása, a kommunikáció és informatika javítása tekintetében. A konkrét összegek jól ütemezhetők, és a költségvetés helyzetének lehetőségeire figyelemmel az adott esztendőre tervezhetők.

Tisztelt Ház! A munkavédelemről szóló törvény a nemzetközi egyezményekkel összhangban leszögezi, hogy a program megvalósulását időszakonként felül kell vizsgálni, ezért a határozati javaslat előírja, hogy a kormány a program felülvizsgálatát végezze el.

Végezetül nyomatékosan fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a program minden részletében az érintett partneri viszonyokra épít, amely a felelősségek pontos elhatárolása mellett kiterjed az állami, közigazgatási szervek, munkáltatók és munkavállalók érdekképviseleti szervei munkahelyi biztonsághoz és egészségvédelemhez kapcsolódó, a munka világát érintő rokon szakmai területek közötti együttműködésre, illetve szélesebb értelemben az egész társadalom hatékony és folyamatos együttműködésére.

Mindezekre tekintettel fontos, hogy az Országgyűlés e határozatával felkérje a munkavédelem világában érintett valamennyi szereplőt - személyt, szervezetet -, hogy működjön közre a program megvalósításában. Különösen fontos a tömegtájékoztatás segítése abban, hogy a munkavállalók és minden más polgár megismerje a testi épség és egészség védelmének legfontosabb tudnivalóit, illetve az általános biztonságtudat megerősödését.

Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzottakat értékelve kérem önöket, hogy a munkavédelem országos programját támogassák, fogadják el, és a végrehajtásban is szíveskedjenek segítséget nyújtani.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás értelmében 10-10 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Rákos Tibor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Filló Pál képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Öné a szó.

RÁKOS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslatot a '94-ben hatályba lépett munkavédelmi törvény írja elő, hogy a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseletével egyeztetve országos munkavédelmi programot kell kidolgoznia a kormánynak. Ez a tervezet fekszik most előttünk és erről vitatkozunk, illetve erről cserélünk eszmét.

Három aspektusból tekinteném át ezt a tervezetet, ezt a programot. Az első aspektus a jelenleg hatályos szabályozás és a jelenlegi helyzet, amely előzményként e program felvezető írásában található. A második aspektus az az intézményi rendszer, amely a most hatályban lévő munkavédelem és a foglalkoztatás-egészségügy szabályait próbálja alkalmaztatni. A harmadik aspektust jelentik azok az elérendő célok, amelyeket ez a program megfogalmaz, és ezeknek a helyessége.

A hatályos szabályozás, a '93. évi munkavédelemről szóló törvény szabályozza a munkavédelemről szóló feladatokat. Azt lehet mondani, mindannyian tapasztaljuk a valós életben, hogy a munkáltatók és a munkaadók, a munkáltatók és a munkavállalók érdekei ezen szabályozás mentén sajnos nem mindig az optimális irányban indulnak el, ugyanis mivel a munkavállalók minél nagyobb bérhez szeretnének jutni, ez egy önellentmondás, mert a munkaadók pedig nyilván szeretnének minél kevesebbet költeni a biztonságos munkavégzés biztosítására. Így különböző pótlékrendszerek alakultak ki, amelyek e szabályozást szerintem szerencsétlen irányba terelték, mert nem arra ösztökélik a munkaadókat, hogy biztonságos munkafeltételeket teremtsenek, hanem a munkavállalók a minél magasabb munkabér elérése érdekében különböző pótlékokért hajlandóak az ezen jogos igényeikről való lemondásra.

Ezenkívül döbbenetesek azok a számok - azt lehet mondani, hogy a politikai és a gazdasági rendszerváltozás előtt, mivel döntően állami munkáltatói, foglalkoztatási viszony volt, durván 15-17 ezer munkáltató 4,5 millió munkavállalót foglalkoztatott. E társadalmi átalakulással a következő helyzet alakult ki: hazánkban 1 millió munkáltató van, de ebből csak mintegy 6 ezren foglalkoztatnak 50-nél több munkavállalót, és 25 ezren 10 főnél többet.

Tehát azt lehet mondani, hogy azon intézményrendszer, amely a munka világának e részét próbálja ellenőrizni, egy olyan feladattömeggel került szembe, amely a korábbi állapotokhoz képest szinte felmérhetetlen volt. Azt lehet mondani, hogy az új vállalkozási formákkal, amelyeket a különböző törvényi szabályozás lehetővé tett, bizonyos vállalkozói körök pedig egyáltalán nem kerültek bele ezen ellenőrzések körébe, például az egyéni vállalkozók, az önfoglalkoztatók. Ebből kifolyólag egy igen komoly és nagyon nehezen ellenőrizhető területről van szó.

Az intézményrendszerről azt lehet mondani, hogy az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség végzi a munkavédelmi ellenőrzéseket, illetve a '97. évi egészségügyről szóló törvény alapján az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat végzi a foglalkozás-egészségügyhöz kapcsolódó ellenőrzéseket. Tehát azt lehet mondani, hogy itt is egyfajta koordinációra van szükség, mivel több intézmény részhatásköröket valósít meg, illetve részellenőrzéseket végez. Ezeknek a koordinációját mindenféleképpen szükségeltetik összehangolni.

Némely előttem szóló képviselőtársam már említette, hogy ezek az ellenőrző szervek milyen körülmények között végzik a munkájukat. Nyilván ekkora feladattömeggel ezzel a mostani létszámmal nagyon nehezen lehet megküzdeni, tehát mindenféleképpen célszerű, ami ebben a programban is megfogalmazódik, hogy ezeknek a feladatoknak az áttekintését követően újabb forrásokat és nyilván a mindenkori költségvetési lehetőségek függvényében, illetve a költségvetési pozíciók kialakulásakor forrásokat teremteni arra, hogy e felügyeleteket megfelelő eszközzel, infrastruktúrával és személyi létszámmal lehessen ellátni.

A tervezet, illetve a program nagy hangsúlyt fektet - megítélésem szerint helyesen - egyrészt a munkavállalók képzésének, illetve a munkavállalók személyiségi fejlődésének a lehetőségére; azaz a médián keresztül lehetőséget biztosítani szükséges arra, hogy ezt a mostani kialakult helyzetet, illetve a mostani életképet átformálni arra, hogy a saját érdekükben felmérjék, milyen felelősséget vállalnak azzal, ha a megfelelő munkabiztonsági eszközöket nem használják, illetve ha lemondanak bizonyos jogaikról; vagyis átformálni a munkával és a munkavédelemmel kapcsolatos képüket.

Ezenkívül nagyon fontos eleme ennek a programnak - és úgy érzem, az egyik legkardinálisabb eleme - az önálló baleset-biztosítási rendszer létrehozása, amely a munkaadók részéről nyilván a mindenkori kormányzattal szemben egyfajta olyan bizalmatlanságot hordoz, amely a sajtóban is több helyen megjelent és amely véleményüknek hangot adtak, hogy törekednünk kell arra, hogy ne járjon tehernövekedéssel, a gazdaság szereplőinek ne kelljen többletforrásokat fordítaniuk ezen ágazatra, hanem egyfajta olyan átcsoportosítás legyen, amely érdekeltté teszi őket abban, hogy ebben a programban s ennek az ágazatnak a kialakításában részt vegyenek.

Egyetértek azzal, és úgy gondolom, nagyon helyes az a cél, hogy arányos befizetésekre kerüljön sor, tehát minél kockázatosabb munkahelyeket üzemeltető társaságok, illetve gazdasági szereplők nagyobb mértékben járuljanak hozzá ezen ágazat finanszírozásához.

Továbbá az is kívánatos cél, és úgy érzem, hogy helyes cél, hogy azok, akik viszont olyan mértékben fordítanak forrásokat baleset-megelőzésre, és különböző, nyilván a korszerű technológiákkal változó követelményeknek megfelelő technikai fejlesztéseket hajtanak végre, amely a balesetmentes munkakörnyezet megteremtését lehetővé teszi és balesetmentes környezetet biztosít, egyfajta kedvezményként egy csökkenő járulékbefizetéssel számolhassanak.

Ezenkívül nagyon fontosnak tartom annak az országos figyelői hálózatnak a kiépítését, amely a programban megjelenik. Pontosan azért, mert jól tudjuk és a program előszavában olvashatjuk, hogy azt lehet mondani, a balesetek egynegyede statisztikailag meg sem jelenik, mivel a munkaadók és a munkavállalók érdeke ebben az esetben azonos, tehát hogy ne jelenjen meg a baleseti számokban. Ezért célszerűnek tartom, hogy valóban kialakítsuk ezt a hálózatot, pontosan azért, mert szükséges, hogy minél nagyobb rátekintésük legyen, és a jogalkotói feladatokat megkönnyítse, tehát lássuk azokat a feladatokat, amelyek itt megjelennek, és mindig tudjuk az aktuálishoz, az élet változásaihoz igazítani.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra következik Filló Pál képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Zakó László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan országgyűlési határozati javaslatot tárgyal a tisztelt Ház, amely, úgy gondolom, a magyarországi munkavállalók tömegeit igen súlyosan érinti. Néhány szót szeretnék arról szólni, hogy ennek az anyagnak a kapcsán nekünk, politikusoknak milyen fokozott felelősségünk van. Fokozott felelősségünk van, hiszen valamennyien tudjuk, és az anyag is korrekt módon tartalmazza azokat a problémákat, amelyek a munka világában manapság Magyarországon fellelhetők. Melyek ezek? A munkavállalók testi épségének megőrzése, a kulturált munkafeltételek megteremtése, az egészségmegőrzés, az emberhez méltó munkakörnyezet kialakítása.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Elmondható, hogy a rendszerváltás óta drasztikusan romlott a munkavédelmi helyzet. Ennek okairól az anyag is szólt, képviselőtársaim is. Úgy hiszem, alapvetően a problémát oda lehet visszavezetni, hogy átalakult a gazdaság struktúrája, nagyon sok olyan cég alakult, amely viszonylag kis létszámot foglalkoztat, és egy olyan elemet is szeretnék itt kiemelni, amelyet, úgy hiszem, nem kerülhetünk meg, hiszen Magyarországon a fizetések, a bérek nagyon alacsonyak.

Az, hogy a bér alacsony, magával hozza tulajdonképpen azt a problémát, amelyet több képviselőtársam már megfogalmazott, hogy a munkavállalók számára a legfontosabb a minél magasabb bér elérése. Hozzá szeretném azt is fűzni, hogy nemcsak a munkavállalók érdekeltek abban, hogy önmagukat kizsákmányolják, hanem sajnálatos módon a munkaadók is, hiszen a jelenlegi adó- és járadékterhek abba az irányba nyomják a munkaadókat, hogy lehetőség szerint minél kisebb létszámmal valósítsák meg a feladataikat. Hiszen minden egyes újonnan felvett munkavállaló újabb és újabb pluszterheket jelent, míg ha a kevés munkavállaló - durván fogalmazva - halálra túlórázza magát, az lényegesen kevesebb terhet jelent a munkaadó számára.

Úgy gondolom, hogy körbe kell járnunk azokat a problémákat, amelyek alapvetőek az országban. Azt hiszem, az, hogy munkaruhában dolgozzanak a munkavállalók, enyhén szólva már szinte a vágyálmok kategóriájába tartozik, különösen a kisebb létszámot foglalkoztatók esetében. Ugyanilyen súlyos gondot jelent az alapvető higiénés körülmények hiánya: öltöző, az étkezés megoldása, a melegétkeztetés megoldása, különösen a tisztálkodás, a munkavédelmi ismeretek hiánya, és tulajdonképpen erre a sorra rá lehet még csatlakoztatni az ellenőrzés viszonylagos ritkaságát, amelynek elsősorban az az oka, hogy a munkavédelmi felügyelőségek létszáma és anyagi helyzete finoman is fogalmazva nem rózsás.

Úgy gondolom, hogy ezen a helyzeten feltétlenül szükséges segíteni, ezért örülünk annak, hogy ez az anyag ide került az Országgyűlés elé, támogatjuk azokat a célokat, amelyek az anyagban meg vannak fogalmazva, hiszen azt hiszem, alapvető érdek - és független ez politikai pártoktól -, hogy a munkavédelmi és munka-egészségügyi helyzetet Magyarországon alapvetően meg tudjuk javítani. Ugyanakkor el kell hogy mondjam, véleményünk szerint amennyire jót lehet megfogalmazni az anyag tárgyilagosságáról és a problémák felsorolásáról, tulajdonképpen a legnagyobb hibáját a jelenlegi határozati javaslatnak ott látjuk, hogy nem igazán lehet korrekt módon ebből az anyagból megállapítani, hogy milyen feltételrendszerek, milyen anyagi háttér lesz biztosítva annak érdekében, hogy ez a gyönyörűen megfogalmazott program megvalósulhassék. Ez az alapvető kérdés, kedves képviselőtársaim.

Nem tudom, emlékeznek-e még: az elmúlt év decemberében, a költségvetés vitájában az általunk benyújtott módosító javaslat tárgyalásakor is elmondtam, hogy mi alapvető fontosságúnak tartanánk, hogy erre a területre több anyagi eszköz jusson. Sajnálatos módon ezt a módosító indítványt akkor az Országgyűlés elutasította. Ugyanakkor annak örülünk, hogy a jövő évtől kezdődően ezek a források valamivel kevesebb összegben, mint ahogy mi szerettük volna, de mindenképpen bővülni fognak.

Néhány szót szeretnék arról szólni, hogy melyek a fokozott védelmet igénylő munkavállalói csoportok. Az anyag is foglalkozik ezzel, én úgy gondolom, hogy a legsúlyosabb és legnagyobb odafigyelést igénylő területek a tanulók, a fiatalok, a kezdő munkavállalók betanítása és oktatása, itt komoly hiányosságok vannak. Nagyon fontos, hogy a megváltozott munkaképességű, sérült, beteg emberek számára különösen nagy odafigyeléssel teremtsék meg a munkahelyi környezetet, és védjék őket az egészségük további romlásától. Ugyanilyen fontosnak tartom azt, hogy a nők esetében az általuk végzett munka a testi felépítésükhöz jobban igazodjon, ne emeltessék a hölgyeket, ne dolgoztassák olyan területen, amely sajnálatos módon később bizony akár a megrokkanásukhoz is vezethet, és különösen fontos ez a terhes anyák esetében.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! A magyar lakosság egészségi állapota közismerten válságos. Nem jobb a helyzet a munka világában sem. Az anyag is tartalmazza, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1991-92-ben Magyarországon járt bizottsága megfogalmazta, hogy a nyugat-európai országokhoz képest a dolgozók biztonsággal és egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és érdeklődése sajnos Magyarországon nem fejlődött, sőt ennek a fejlődésnek még a csíráit sem igazán tudták megtalálni Magyarországon. Remélem, hogy majd ez a program és az ezzel együtt járó tájékoztatás, és remélem, hogy egy teljes összefogás a munkaadók, munkavállalók és a kormányzati szervek között meghozza azt, hogy ezen a területen előbbre tudunk lépni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden törvény annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Úgy gondolom, hogy az ezt a területet szabályozó törvények viszonylag jónak mondhatók, megfelelnek az uniós elvárásoknak, a gond ebben az esetben is a megvalósulással van. Az állami intézményrendszer, amely ezzel a területtel foglalkozik, megosztott. Három minisztérium alá tartoznak az illetékes hatóságok, szervezetek, és ez együtt jár azzal, hogy a célok és a munkamódszerek is bizony különbözőek, sőt időnként még a prioritások is. Így összehangolt munkáról beszélni nagyon nehéz. Bízunk abban, és mi, szocialisták reméljük, hogy mód lesz arra, hogy a program végrehajtásának feltételei oly módon is megteremtődnek, hogy egy egységes szervezet és tulajdonképpen intézményrendszer szempontjából is egy kézben tartott egységes irányítás megvalósulhat majd a jövőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden program annyit ér, amennyit meg tudunk belőle valósítani. Nagyon bízom abban, és mi a Szocialista Párt részéről mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a programban meghatározott célok mellé majd a minden évben tárgyalt költségvetések folyamán a kellő anyagi és technikai eszközökhöz szükséges anyagi források, pénzügyi források is odakerüljenek, hiszen azt gondolom, hogy enélkül merő álom azt feltételezni, hogy a helyzet önmagától meg fog javulni.

Ugyanakkor most fontosnak tartanánk, hogy a kormány által kidolgozott, megfogalmazott program vonatkozásában az Országgyűlés már most határozzon meg egyfajta határidőt. Jó lenne, ha ez ebben az esztendőben megtörténne, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy hosszú éveket kellett várni a törvény elfogadása óta arra, hogy a program kidolgozásra kerüljön, és jó lenne, ha ezt a folyamatot az Országgyűlés is fel tudná gyorsítani. Fontosnak tartjuk azt, hogy minél több munkahelyen munkavédelmi képviselők megválasztására kerüljön sor. Azt hiszem, hogy ez nem annyira anyagi kérdés, elsősorban szervezési kérdés, ez viszonylag rövid időn belül megvalósítható, és amint már említettem, alapvető fontosságúnak tartjuk a felügyelőségek hatósági tevékenységének javítását, az ehhez szükséges anyagi és pénzügyi eszközök megteremtését.

Végezetül és talán nem utolsósorban azt szeretném megfogalmazni, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy az adó- és egyéb törvények tárgyalásánál majd meg kell teremteni a munkaadóknak az esélyt arra, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) érdekeltté váljanak abban, hogy a saját cégüknél, a saját munkahelyükön jobb, tisztességesebb és egészségbarátabb környezetet tudjanak kialakítani a munkavállalók számára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

B.Á.

Vissza a kezdőlapra