Vissza
a kezdőlapra
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat, valamint a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, továbbá a határőrizetről és határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése. Az előterjesztéseket T/3707., T/3708., T/3709. és T/3710. számokon kapták kézhez.
Először megadom a szót Kontrát Károly belügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerint 35 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.
DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozása egyetértő támogatásra talált a hazai és a nemzetközi közvéleményben. A belépés feltételeinek mielőbbi megteremtése érdekében már eddig is sikeresen hajtottuk végre a feladatokat. Az egyik legnagyobb kihívást az illegális migráció kezelése és a szervezett bűnözés visszaszorítása jelenti.
A probléma megoldásának feltétele a nemzetközi összefogás, a célok és a jogszabályok összehangolása. A beterjesztett törvénycsomag jelentős állomása a felkészülési folyamatnak. Olyan szabályokat és alapelveket tartalmaz, amelyek elfogadottak a tagállamok gyakorlatában, és jól szolgálják hazánk érdekeit is.
A törvénycsomag tiszteletben tartja a külföldiek jogait, emberi méltóságát. A Magyar Köztársaság területén törvényeink betartása esetén mindenkinek garantálja a biztonságot és a szabadságot. Ugyanakkor határozott és szigorú fellépésre ad lehetőséget a jogszabályok megsértőivel szemben. Mindezek összhangban vannak az Európai Unió Tamperében, 1999-ben megtartott csúcsértekezletének döntéseivel. Ez a fórum határozta meg a bevándorlás, a menekültügy, valamint a bűnözés elleni küzdelem egységes joganyagának irányelveit, a közösség céljait, szándékait.
A magyar kormány és az Európai Bizottság közötti tárgyalások folyamatosak. Ennek keretében történik a bel- és igazságügyi joganyag átvilágítása. Várhatóan 2001 második félévében kerül sor az érdemi tárgyalásra. Ezért rendkívül időszerű az úgynevezett migrációs csomag parlamenti megvitatása, hiszen még ez évben számot kell adnunk a jogharmonizáció érdekében tett és tervezett intézkedéseinkről. Amennyiben ezek kedvezőtlen fogadtatásra találnának, akkor az nagy valószínűséggel hátráltatná a csatlakozásunk időpontját. Az Unió ugyanis döntött a harmadik pilléres normák közösségesítési szándékáról is.
Tisztelt Ház! A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat a schengeni elveknek megfelelően állapítja meg a beutazás feltételeit. A vízumrendelkezések lehetővé teszik, hogy már a csatlakozást megelőzően is tudjuk nemzeti érdekeinknek megfelelően alkalmazni a schengeni vívmányok egyes követelményeit. Lehetővé teszik, hogy felkészüljünk arra a joggyakorlatra, amelyet a csatlakozást követően kell folytatnunk. A határainkon kívül élő magyarság körében gyakran fogalmazódik meg, hogy a schengeni szabályok gátolják az anyaországgal való kapcsolattartást. Kétségtelen, hogy vannak olyan új, számukra is kötelező normák, amelyek a jelenlegihez képest bizonyos mértékben megváltoztatják a beutazás szabályait. A tartózkodási jogosultságok között azonban a törvényjavaslat már a csatlakozást megelőzően is nyújt olyan megoldásokat, amelyekkel a magyarok számára a jelenleg biztosított kedvezmények bővíthetők.
A törvényjavaslat kedvezményeket nyújt azoknak a külföldieknek is, akik családegyesítés érdekében kívánnak a Magyar Köztársaság területén tartózkodni vagy akár véglegesen letelepedni. A családi együttélés jogának biztosítása és a kísérő nélküli kiskorúak fokozottabb védelme a szabályozás egyik fontos alapelve. A törvényjavaslat megteremti a lehetőségét az Unió polgárainak arra, hogy a csatlakozást követően az ország területére szabadon beutazhassanak és tartózkodjanak. Ezek a rendelkezések azért is fontosak, hiszen a magyar állampolgárok a csatlakozást követően reményeink szerint azonos kedvezményben részesülnek majd az Európai Unió tagállamaiban.
Az Európai Unió egyik fő célkitűzése az illegális bevándorlás, az illegális munkavállalás elleni küzdelem. A törvényjavaslatban szigorúbb rendelkezések váltják fel a jelenlegi idegenrendészeti normákat. Nő a felelőssége azoknak, akik elősegítik a jogsértő cselekmények elkövetését. Védelmet nyújt ugyanakkor az áldozatoknak, akik készek arra, hogy a bűncselekmények felderítése érdekében a hatóságokkal együttműködjenek.
A javaslat egyszerűsíti az idegenrendészeti ügyekben eljáró szervek rendszerét, megváltoztatja a hatásköri szabályokat. Megteremti egy új, alapvetően civil migrációs struktúra létrehozásának lehetőségét. Ilyen szervezet már több tagállamban hatékonyan működik.
Tisztelt Országgyűlés! A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény megfelel az uniós követelményeknek. Az Európai Unió szakértői közreműködésével elkészült az a nemzeti akcióterv, amely a menedékjog harmonizálása érdekében szükséges módosításokat és intézményfejlesztéseket foglalta össze. A törvényjavaslat ennek megfelelően harmonizálja a menedékjogi fogalmakat, és kiegészíti a szabályozást. Megadja a menekültügyi hatóság számára a menedékjogi kérelem elutasításával egyidejűleg a kiutasítás jogát. Így nem érheti kritika az országot az eljárások esetleges elhúzódása miatt.
Tisztelt Ház! A javaslatban szereplő harmadik törvény a határőrizetről és a határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény módosítása. Elfogadásával a Magyar Köztársaság megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket az Európai Unió a Közösség külső és belső határainak védelme érdekében támaszt. A hatályos törvény biztosítja a külső államhatár uniós normáknak megfelelő védelmét. Az új szabályok főleg a leendő belső határokra vonatkoznak, és garantálják az uniós térség polgárainak szabad utazását.
A törvényjavaslat a csatlakozást követően biztosítja a belső határok ellenőrzés nélküli átlépésének lehetőségeit. Megteremti a jogi feltételeit annak is, hogy az ellenőrzés megszűnése ellenére a biztonsági kockázatot a lehető legkisebb mértékűre tudjuk csökkenteni.
(9.10)
A feladatok ellátására a határőrség már hosszabb ideje készül. Ezt szolgálják azok a szervezeti átalakítások, technikai fejlesztések, amelyeket a közelmúltban elvégeztünk.
Tisztelt Országgyűlés! A magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását is javasoljuk a benyújtott tervezetünkben. Ezt az indokolja, hogy minél nagyobb garanciát szeretnénk kapni arra, hogy állampolgárságot csak az arra méltó személyek kaphassanak. A törvényjavaslat lehetővé teszi az állampolgárság visszavonását is akkor, ha a hatóságokat tudatosan félrevezették; ezt az eljárást megengedi az európai állampolgársági egyezmény is. A törvényjavaslat kibővíti a kedvezményesen honosíthatók körét, ezzel elsősorban a hontalanok helyzetének rendezését kívánja elősegíteni.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat elfogadása jelentős előrelépés az uniós jogharmonizáció teljesítése érdekében, a változások egyaránt szolgálják a Magyar Köztársaság állampolgárainak és a hazánkba érkező külföldiek védelmét és érdekeit. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a benyújtott törvényjavaslatokat tárgyalja meg és fogadja el.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 25 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, aki a Fidesz képviselőcsoportja nevében mondja el véleményét; őt követi majd Gál Zoltán képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.
DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány által benyújtott és együttesen megvitatandó törvényjavaslatok összetartozását az határozza meg, hogy mind a négy törvényjavaslat - tehát a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról, a menedékjogról, a határőrizetről és a határőrségről, valamint a magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat - a magyar állam és a nem magyar állampolgárok viszonyát szabályozza. E viszony újraszabályozását - miként erre a törvényjavaslatok indokolása is utal - az európai uniós joganyag átvétele és a korábbi szabályozás gyakorlatban jelentkező hiányosságai indokolják.
A magyar állam és a nem magyar állampolgárok kapcsolatának szabályait alapjaiban közismert nevén az idegenrendészeti törvény tartalmazza. Olyan új törvény megalkotása vált szükségessé, amely a jogharmonizációs kötelezettségünknek eleget tesz. Megjelöli ez a törvényjavaslat azokat az európai közösségi jogszabályokat, amelyekkel a benyújtott törvényjavaslat összeegyeztethető szabályokat tartalmaz.
(9.30)
Az általános vita keretében a javaslat néhány alaprendelkezéséről, alapintézményéről kívánok szólni. A külföldiek beutazásának és magyarországi tartózkodásának általános feltételei közül kiemelném azt a változást, hogy a vízum nélkül beutazó külföldiek egyéb feltételek fennállása esetén - és ez a változás lényege - az első belépés időpontjától számított hat hónap alatt legfeljebb 90 napig tartózkodhatnak külön engedély nélkül az ország területén. Megszűnik tehát az az eddigi lehetőség, hogy a vízummentesen beutazó külföldiek 30, illetve 90 naponként ki- és beutazással évekig tartózkodjanak Magyarországon anélkül, hogy ehhez tartózkodási engedélyt kérjenek.
A vízummal történő beutazás és tartózkodás szabályai is megváltoznak az utazás céljától függően. A tranzitvízumon és az átutazó vízumon kívül a törvényjavaslat megkülönbözteti a rövid időtartamú vízumot és a tartózkodási vízumot. A rövid időtartamú vízum hat hónapon belüli egyszeri vagy többszöri beutazásra, és legfeljebb 90 napi tartózkodásra jogosít. Az ezt meghaladó, legfeljebb egy év időtartamú tartózkodásra a tartózkodási vízum biztosít lehetőséget, amely viszont meghatározott célú tartózkodásra váltható ki. Külföldi állampolgár munkavégzés céljából csak tartózkodási vízummal utazhat be a jövőben. Ehhez természetesen munkavállalási engedély szükséges, vagy önálló vállalkozás.
Minden beutazás alapfeltételei között fogalmazza meg a törvényjavaslat a magyarországi tartózkodás anyagi fedezetének igazolását. Tájékozódásunk szerint a mai napig hatályban van egy olyan alacsonyabb szintű jogszabály, amely ezer forint felmutatásával e feltételt teljesültnek látja. Ezt a bankjegyet a beutazó védőfóliával ellátva mutatja fel a határőrnek, aki kénytelen az anyagi fedezet meglétét tudomásul venni, jóllehet a határőr és a beutazó is tudja, hogy ez a pénzösszeg még néhány órás tartózkodásra is elégtelen. Felmerül a kérdés, hogy a valós anyagi fedezet felmutatása, illetve ezen kötelezettség szabályozása hátrányosan érintheti-e a szomszédos országokból érkező magyarokat. Úgy vélem, és ismereteim is azt igazolják, hogy nem őket sújtaná a valós fedezet felmutatásának, igazolásának törvényi kötelezettsége.
A javaslat szerint megváltoznak a tartózkodási engedélyek szabályai. Érvényes tartózkodási vízummal rendelkező külföldi tartózkodási idejének meghosszabbítása céljából tartózkodási engedélyt kérhet legfeljebb két év időtartamra, amely engedély alkalmanként újabb két évvel meghosszabbítható. Ha a tartózkodás célja munkavégzés, akkor az engedély legfeljebb négy évre is megadható, diákok számára pedig a tanévnek megfelelően évenként kerül meghosszabbításra az egyéves tartózkodási idő. Állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedély a letelepedési engedély, amelyet a hatályos törvény bevándorlási engedélyként határoz meg.
A változás nemcsak a két engedély elnevezésében van, hanem a hozzá kapcsolódó jogosultságokban is. A javaslat szerint az engedély visszavonható több más eseten kívül akkor is, ha a külföldi a Magyar Köztársaság területét hat hónapnál hosszabb ideig elhagyta, vagy külföldön rendszeresen vagy tartósan munkát vállal. E javaslat indokolása ugyan utal arra, hogy a határon túli magyarok számára a változás nem kedvezőtlen, nekem mégis vannak aggályaim.
Több olyan családot ismerek, akik a nyugati határ mellett letelepedve magyar úti okmánnyal a szomszédos Ausztriába utaznak napi rendszerességgel vagy heti öt nap időtartamban, hogy magyarországi megélhetésüket biztosítsák, és otthon maradt - külföldön maradt - családtagjaiknak is juttathassanak. Remélhetőleg a törvényi megfogalmazás nem őket, az engedéllyel külföldön munkát végzőket fogja sújtani, hiszen az ő esetükben az életvitelszerű magyarországi tartózkodás és a magyar állampolgárság megszerzése iránti törekvés nem kérdőjelezhető meg. A letelepedett külföldi lakóhelyének idegenrendészeti nyilvántartását reményeim szerint valóban csak a magyar állampolgárságtól eltérő jogállás indokolja.
A külföldiekre vonatkozó rendészeti szabályok között került szabályozásra a visszairányítás és a visszautasítás egymást kiegészítő jogintézménye. A visszairányítással olyan külföldi beutazását akadályozhatjuk meg, aki a törvényben előírt feltételekkel nem rendelkezik. Új intézménye a javaslatnak a visszautasítás. A toloncegyezmények alapján más állam hatóságától átvett külföldi származási országába vagy visszafogadására köteles más államba küldhető vissza, illetve olyan külföldi esetében alkalmazható, aki jogellenesen kísérelte meg az államhatár átlépését.
Az ország keleti határait jogellenesen átlépők visszautasítása a leggyorsabb és legegyszerűbb módja a toloncegyezmény alkalmazásának. A keleti határainkról érkezők közül sokan embercsempészek közreműködésével sikeresen távoznak Magyarországról az osztrák-magyar zöldhatáron keresztül. Sokukat az osztrák határőrök visszaadják Magyarországnak, mert zsebükben magyar cigarettazárjegyet, illetve buszjegyet találnak. Ezen a határszakaszon megdönthetetlen bizonyítékként igazolják ezek a fellelt bizonyítékok, hogy a határsértő Magyarországról érkezett. Hatékony eljárás az ő esetükben a visszautasítás alkalmazása, hiszen Magyarországról a keleti szomszédainkkal megkötött toloncegyezmény alapján ők 30 napon belül továbbíthatók a visszafogadásra köteles államba, az eddigi hosszadalmas idegenrendészeti eljárás helyett.
Az új idegenrendészeti törvény rendelkezései együttesen szolgálják a törvény bevezető rendelkezései között kiemelt célt, a Magyar Köztársaság belső rendjének és közbiztonságának védelmét, ugyanakkor a jogharmonizációs igényeket is kielégítik.
A menedékjogról szóló törvényjavaslat módosítja az 1997. évi LXXXIX. törvényt. A menedékjog a nemzetközi jog egyik legrégibb intézménye, mégis a rendszerváltozásig ritkán hallottunk e jogintézményről. Már az első világháborút követően a Nemzetek Szövetsége létrehozta a Nemzetközi Menekültügyi Hivatalt, amelynek elnöke a norvég sarkutazó, Nansen volt.
Az 1949-es magyar alkotmány a Szovjetunió alkotmányához hasonlóan menedékjogot biztosított azok számára, akiket - idézem - "demokratikus magatartásáért a társadalmi haladás, a népek felszabadítása, a béke védelme érdekében kifejtett tevékenységéért üldöztek". Hogy kik voltak azok, akik a szocialista tábor diktatúráitól kértek menedékjogot, nem nagyon tudhatjuk. Nem is írták alá az úgynevezett szocialista országok az ENSZ égisze alatt a menekültek jogi státusának rendezéséről szóló nemzetközi egyezményt 1951-ben, vagy a kiegészítő jegyzőkönyvet 1967-ben.
Egyetemi tankönyvem szerint - idézem - "a burzsoá államok nem alkalmazták azt az elvet, mely szerint az államok általában csak politikai tevékenységükért üldözött személyeknek nyújtanak menedéket, hanem számos esetben közönséges bűncselekményeket elkövető magyar disszidenseknek is menedéket nyújtottak", ami a tankönyv megállapítása szerint a menedékjoggal való visszaélésnek tekinthető. Hálásak vagyunk a burzsoá államoknak azért, hogy "visszaéltek" a menedékjoggal - ezt nyilván idézőjelben kell rögzíteni -, mert ezen eljárásoknak köszönheti a kommunista diktatúra bosszújától menekülni kényszerülő sok ezer honfitársunk az életét. Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai sorsa a proletár internacionalizmus nemzetközi jog felettiségét igazolja, de Mindszenty bíboros életét sem a magyar menedékjog mentette meg, amikor az Egyesült Államok nagykövetségéről 1971-ben távozhatott.
A rendszerváltozást követően a Magyar Köztársaság a nemzetközi jog elvárásainak megfelelően szinte erején felül nyújtott segítséget a háború elől menekülő magyarok, bosnyákok, horvátok ezreinek, a volt Jugoszlávia polgárainak. A menedékjog a fenti példákból is láthatóan élő jog, a magyar állam és a nem magyar állampolgárok kapcsolatát szabályozó jogintézmény.
A törvényjavaslat az Európai Unióban elfogadott fogalmakat építi be a hatályos törvénybe. A menedékes, a kísérő nélküli kiskorú, a biztonságos harmadik ország fogalmának meghatározása új eleme lesz az elfogadandó törvénynek.
A törvényjavaslat a gyakorlatban sokszor előforduló problémára is megoldást kínál. A jogellenesen Magyarországra érkező gyakran megalapozatlanul kéri a menekültkénti elismerését. Ez a jövőben is így lesz, mert a határőrizetről és a határőrségről szóló, és e vitában együttesen tárgyalt törvényjavaslat 19. §-a a határőrség kötelességévé teszi, hogy "közreműködése során biztosítsa a külföldi számára azt a lehetőséget, hogy a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerésre irányuló kérelem benyújtására vonatkozó szándékáról nyilatkozatot tegyen".
(9.40)
Ez utóbbi mondatot szó szerinti idéztem a javaslatból. Tehát egyfajta kioktatási kötelezettséget állapít meg a határőrizeti szervek részére.
A határőrség csak akkor hajthatja végre az ország elhagyására vonatkozó kötelezést megállapító intézkedését vagy határozatát, ha a külföldi ilyen kérelmet nem nyújtott be vagy a menekültügyi hatóság a kérelmét elutasította. A törvényjavaslat az Európai Unió minisztereinek állásfoglalásával összhangban megalapozatlannak tekinti a kérelmet olyan esetben, amikor a kérelmező még valószínűsíteni sem tudja származási országában való üldöztetését, vagy a kérelme a hatóság szándékos megtévesztésén alapul. A törvényjavaslat részletesen megjelöli az e következtetés levonására alkalmas, vizsgálandó körülményeket. Nyilvánvalóan alaptalan menedékjogi kérelmek a jövőben rövidített eljárásban bírálandók el.
Gyakorlati problémaként merül fel, hogy a tiltott határátlépést elkövető vagy a beutazás feltételeivel nem rendelkező külföldiek egy jelentős része az idegenrendészeti kényszerintézkedéseket - visszairányítás, kiutasítás - úgy kerüli ki, hogy menekültstátus iránti kérelmet terjeszt elő. Ebben az esetben nyitva áll számukra az országba való bejutás lehetősége, és kikerülnek az idegenrendészeti hatóságok vagy általában a hatóságok látóköréből. Ebben az esetben a beutazás feltételeinek ellenőrzésétől is el kell tekinteni, a határőrség a külföldit a menekültügyi hatóság által működtetett befogadóállomásra irányítja. Megoldás lenne a rövidített eljáráson belül is, ha a bírói felülvizsgálatnak nem lenne halasztó hatálya, hiszen ebben az esetben a menekültügyi hatóság a kérelem elutasításával egyidejűleg maga hozza meg a kiutasításról szóló döntését.
A határőrizetről és a határőrségről szóló törvényjavaslat módosítja az 1997. évi XXXII. törvényt. A törvény módosuló rendelkezései nem csak jogharmonizációs igényeket elégítenek ki, de megteremtik az összhangot a magyar állam és a nem magyar állampolgárok kapcsolatát rendező, most tárgyalt két másik törvényjavaslattal, és ugyanakkor az 1997. november 1-jén hatályba lépett törvény alkalmazása során felmerült értelmezési problémákra is választ ad. A belső és külső határ megkülönböztetésével és az ehhez kapcsolódó szabályok megalkotásával lehetőség nyílik arra, hogy a csatlakozást követően az Unió döntése alapján a schengeni végrehajtási egyezmény is alkalmazhatóvá váljék.
A törvényjavaslat meghatározza a határőrizet fogalmát és a határőrség rendészeti feladatait. Rendészeti feladatainak egy részét az idegenrendészeti törvény határozza meg, például a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése meghatározott esetekben a határőrség feladata lesz, így az embercsempészet esetében, a ki- és beutazás szabályainak megszegése esetén, illetve ha a külföldi a beutazási, illetve tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot vagy valótlan tényt közöl.
A törvényjavaslat 32. § (2) bekezdés g) pontja szerinti esetben, tehát ha a pénzbírság vagy a helyszíni bírság meg nem fizetése a kiutasítás, illetve a beutazási tilalom elrendelésének az oka, megítélésünk szerint akkor is célszerű lenne a döntést a határőrségre bízni, természetesen a beutazási tilalom tekintetében.
A visszairányítás és a visszautasítás hatósági intézkedését is a határőrség hozza meg. A határőrség jogosult elrendelni a visszautasítási őrizetet. A visszautasítási őrizet foganatosítása érdekében az idegenrendészeti törvény a határőrséget semmilyen kényszerintézkedésre nem jogosítja fel, indokolt lenne ezért a visszatartási intézkedés alkalmazását 12 órai időtartamban lehetővé tenni.
Egy másik ezzel kapcsolatos probléma, amely a gyakorlatban jelentkezik, hogy az előállításokkal kapcsolatosan számtalan esetben az jelenti a problémát, hogy a jogellenes cselekményt az illegális migránsok csoportosan követik el, és különböző országok állampolgáraiból áll ez a csoport. A határőrségnek az előállítás időtartama alatt kell megtennie az idegenrendészeti törvény alapján a személyes szabadságot korlátozó szükséges intézkedéseket, ami azonban csak tolmács igénybevételével lehetséges. A maximum 12 órás előállítási idő sok esetben nehézséget okoz, hiszen nagyon nehéz bangladesi, Srí Lanka-i, pakisztáni tolmácsot találni. A tervezet szerint az úgynevezett visszatartási intézkedések bevezetésével lehetőség nyílna arra, hogy az előállított külföldit a személyes szabadságában a hatóságok a jelenlegi 12 óra helyett 24 óra időtartamban korlátozzák.
A törvényjavaslatban egyértelművé kellene tenni, hogy az államhatárhoz kapcsolódó szabálysértések esetében a hatósági jogkört a határőrség gyakorolja. Ennek hiányában a rendőr által elfogott szabálysértőt a hivatalhoz, a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalához állítja elő, amely hosszadalmasabb és nagyobb költséggel járó eljárás keretében hozza meg a döntését, mintha - a toloncegyezmény alapján - a visszautasítás alkalmazására kerülhetne sor.
A határőrség regisztrációs feladatával kapcsolatosan felmerült egy további igény, és ez gyakorlati igény. A beutazó személyek, illetve gépjárművek adatainak 90 napos rögzítésére, regisztrálására ad lehetőséget a hatályos jogszabály. Ez az időtartam a határőrség megítélése szerint azonban kevés, legalább 6 hónapos nyilvántartási időt kellene rögzíteni a módosításkor az elfogadandó törvényjavaslatban, hiszen 90 nap alatt egy Magyarországon elkövetett bűncselekmény még a felderítés szakaszába sem juthat, nemhogy esetleg ezen rövid időtartam alatt meg lehetne tenni az elkövető felelősségre vonásához szükséges lépéseket.
A törvénycsomag negyedik eleme a magyar állam és a magyar állampolgárságot kérelmező nem magyar állampolgárok közötti kapcsolatot szabályozza. A javaslat messzemenően kielégíti a nemzetközi egyezményekben foglalt, minden állammal szemben megfogalmazott azon elvárást, hogy a hontalanok száma az állampolgárság elnyerésével csökkenjen; hontalan az, akit egyetlen állam sem tekint a polgárának. A javaslat ezért kedvezményes lehetőséget biztosít azon hontalanok számára, akiknek magyarországi kötődése fennáll: nyilatkozattal szerezheti meg a magyar állampolgárságot az a 19. életévét be nem töltött hontalan, aki Magyarországon született, de szülei külföldi állampolgárságát a külföldi jog alapján nem szerezhette meg, amennyiben ezen nyilatkozattevő legalább öt éve az ország területén él.
A javaslat szerint - és ez egy nagyon fontos újdonsága a törvényjavaslatnak - a családi név magyarosítását a külföldi a honosítással, illetve visszahonosítással együtt kérheti. A magyar állampolgársági kötelékbe visszatérők számára az egykori magyar családi név viselése vagy a külföldi jog kényszere folytán felvett toldalékok elhagyása vagy egyszerűen a családi név magyarra fordítása nemcsak a beilleszkedést könnyíti meg az anyaországba, hanem történelmi elégtétel is számukra, hiszen sokuk a határon túli temetőkben naponta szembesül még a fejfákon, síremlékeken található egykori családi nevükkel, gyökereikkel.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja a beterjesztett négy törvényjavaslatot, és bízunk abban - és a bizottsági vitából ez a következtetés vonható le -, hogy a magyar jogharmonizációs törekvésekkel azonosulva, az Országgyűlés többi frakciója is támogatásáról fogja biztosítani a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Gál Zoltán képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Koppánné Kertész Margit képviselő asszony.
Öné a szó, képviselő úr.
(9.50)
DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Talán nem tűnik túlzásnak, ha azt mondom, hogy a szóban forgó törvényjavaslat tárgyalása során olyan kérdésekről kell eszmét cserélnünk és véleményt mondanunk - és aztán majd döntéseket hozni -, ami már jelenleg is és a jövőben is az egyik, ha nem a legfontosabb problémája lesz a föld összes népének.
Arról van ugyanis szó, hogy miként reagál a világ, benne Európa és azon belül a magyar társadalom arra a jelenségre, ami már jó ideje tart, és ami az utóbbi években felerősödött. Nevezetesen, hogy milliók hagyják el szülőföldjüket, menekülve a háborúk, a megaláztatás, az üldöztetés elől, menekülve olyan helyzetekből, amiben világnézetükért vagy nemzetiségükért halál, jobbik esetben börtön vagy kirekesztés fenyegeti őket. Milliók vágnak neki a tengereknek, megmászhatatlannak tűnő hegyeknek annak reményében, hogy valahol befogadják őket, és ezzel elkerülik az éhhalált.
Arról a jelenségről van szó, tisztelt Országgyűlés, ami miatt Európa boldogabbik felén is tüntetések és ellentüntetések zajlanak. Arról a jelenségről van szó, amelynek kapcsán komoly tudósok arról írnak, hogy több idegen befogadása esetén elolvad egy-egy nemzet vagy nép, míg mások arról értekeznek, hogy ha nem fogadnak be újabb idegeneket, akkor belátható időn belül nem lesz, aki eltartsa az időseket.
Arról a jelenségről van szó, amikor egyes országok egyidejűleg csábítják más nemzetek szakembereit jól fizetett állások ígéretével, és határoznak meg ugyanakkor másokkal szemben kvótákat, munkavállalási tilalmakat. Arról a jelenségről van szó, aminek kapcsán egyesek ma már egy egységes európai állampolgárságról is beszélnek, míg mások - és ez a magyar viszonyokra is vonatkozik - politikai karriert építenek "ki az idegenekkel!" jelszóra.
Tisztelt Országgyűlés! Mi, magyarok sok más nemzettel szemben e kérdésben is sajátos helyzetben vagyunk. Kis túlzással ezeréves történetünket leírhatnánk menekülések és befogadások történeteként is; sőt volt olyan időszak, amikor egyszerre menekültünk és egyidejűleg fogadtunk be más népeket. Mi magunk is hosszú vándorlás után nyertünk új hazát, egy olyan hazát, amely először keletről nyugatra vándorlók, majd nyugatról keletre indulók útvonalába esett. Történelmünk során sokszor kerültünk válaszút elé, döntenünk kellett, milyen sorsot szánunk a hozzánk segítségért fordulónak. Történelmünk folyamán egész népeket is befogadtunk. Volt viszont olyan időszaka történelmünknek, amikor saját honfitársaink százezreit taszítottuk a halálba vallásuk vagy nemzetiségük, származásuk miatt.
Tisztelt Országgyűlés! Van talán igazság ezek után abban a véleményben, hogy Magyarország más országokhoz képest több tapasztalattal rendelkezik a menekültügy, a más országbeli állampolgárok befogadása, a velük való bánásmód és az ezzel kapcsolatos jogi szabályozás terén. Napjainkban azonban az adott történelmi helyzet, a világban végbemenő változások és azok hatásai sok tekintetben új helyzetet teremtettek és teremtenek számunkra, amelynek következtében eddig nem tapasztalt kihívásokkal kell szembenéznünk, új követelményeknek kell eleget tennünk.
Ennek kapcsán a Szocialista Párt véleménye szerint mindenekelőtt három, egymással nagyon szorosan összefüggő kérdésre kell valamilyen választ adnunk. Az egyik talán úgy jellemezhető, hogy most is, jelenleg is, megint csak úton vagyunk. Úton vagyunk abban az értelemben, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennünk az ország modernizációja érdekében, amelynek döntő feltétele az Európai Unióhoz való mielőbbi csatlakozásunk. Ez sok más mellett azt is jelenti, hogy el kell fogadnunk és képesnek kell lennünk érvényesíteni azokat az elveket és az ezeken alapuló konkrét szabályokat és gyakorlatot is, amelyeket ez a közösség a menekültügyben és a közös határok védelmében kialakít.
A másik, hogy a globális kapitalizmus itt dübörög a fejünk felett, pontosabban szólva: itt dübörög rajtunk keresztül. A rendszerváltozás révén magunk is részesei vagyunk ennek a megállíthatatlan, és azt hiszem, joggal nevezhető konkrétan és átvitt értelemben is egy újabb kori népvándorlásnak. Geostratégiai helyzetünk, amely sokszor a hadak útjába helyezett bennünket és amely kompországgá tett, ma is egyszerre jelent, jelenthet előnyt és hátrányt számunkra ebben a folyamatban.
Hazánk a globalizációt sem megkerülni, sem elvetni nem tudja. Képessé kell válnunk tehát rugalmasan alkalmazkodni kihívásaihoz, kiaknázni előnyeit, csökkentve negatív hatásait. Az egyik ilyen előny lehet például, ha az ország éppen geostratégiai helyzetét és Illyés Gyula szavaival élve a "magyar tekenő" történelmi tapasztalatait felhasználva és erre építve egyfajta regionális tranzitközpontja lehet gazdasági, pénzügyi mozgásoknak. Ismert, hogy egy ilyen helyzet hallatlan sok előnnyel járna az ország számára, de - és témánk szempontjából ennek van igazán jelentősége - egy ilyen helyzetben, mondjuk, az "idegenszerűség" kifejezés nem lehet szitokszó politikusok szájából, és nem lehet az "idegenszerűség" kifejezését mások kirekesztésére használni.
Egyszerűen arról van szó tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy aki a-t mond, mondjon b-t is. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy e folyamatok következtében Magyarország újra és megkerülhetetlenül a nemzetközi migráció fő áramába került, és egy darabig mindenképpen ott is marad.
A harmadik elem, amit mi nagyon fontosnak tartunk - éppen az előzőkből következően - az, hogy egy új magyar nemzettudatra van szükség. Ennek a nemzettudatnak többek között választ kell adnia a globalizáció és integráció és a nemzet, ezen belül a nemzetállam viszonyának kérdéseire, és ami témánk szempontjából különösen fontos, további két elemet feltétlenül magába kell foglalnia. Az egyik, hogy az új magyar nemzettudatnak szövetségben gondolkodónak kell lennie, amelyet nem kínoz a magára hagyatottság, az "egyedül vagyunk" és a bezártság élménye és érzése, és amelyek alapján a magyarság saját képességeire és értékeire épít, nem pedig szembenállásra és ellenségképre.
A másik, hogy az új magyar nemzettudatnak szolidaritás-központúnak kell lennie, amelyben a nemzeti és a szociális szolidaritás szorosan összekapcsolódik, és a társadalom belső integrációjára, kohéziójára törekszik. Mindez azért fontos, mert a mai magyar társadalomban ezekkel ellentétes folyamatok és eszmék nyernek teret, és aminek következtében - legalábbis tudományos vizsgálatok szerint - a magyar társadalomban meglehetősen erős az idegenellenesség.
Nem nehéz belátni, hogy ha az ország lakosságának jelentős része nem lát maga előtt lehetőséget szociális helyzetének javítására, ha nem elég erős a társadalomban az egymás iránti szociális szolidaritás, ha nem elég elterjedt az előítéletesség ellen ható értékrend és a politika erre még rá is játszik, akkor számolhatunk vele, hogy ez a helyzet nem fog változni.
(10.00)
Márpedig a kormány politikájának egésze, nyelvezete, nyílt és rejtett ideológiája, avítt nemzettudata gyengíti a társadalom belső kohézióját, amiből egyenesen következik az emberek megosztottsága, a másokkal szembeni és a mássággal szembeni elutasítottság. Sok jel mutat arra, hogy a magát nemzetinek mondó kormánynak ez a politikája még a határon túli magyarság iránti hazai segítőkészséget is csökkentheti. Fennáll tehát annak a veszélye, tisztelt Országgyűlés, hogy az egész menekültügy, valamint a határon túli magyarok magyarországi tartózkodása és az úgynevezett státustörvény végrehajtása társadalmi konfliktusok forrása lehet és lesz.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt tehát elsősorban a törvényjavaslatok társadalmi hátterével kíván foglalkozni, és az ezzel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják. A jogi szabályozottság a megfelelő társadalmi fogadókészség nélkül ugyanis üres keret marad vagy jogi bűvészmutatvánnyá degradálódik. Elfogadjuk, hogy a jogi keretek ezt a társadalmi hátteret önmagukban nem tudják megteremteni, de az joggal várható el, hogy egyértelmű fogalmakkal, átlátható eljárással, mindenki által megismerhető szervezeti keretekkel segítsen mind az érintetteknek, mind pedig a hazai társadalomnak eligazodni abban, hogy milyen célokat, milyen értékrendet követünk e téren.
A beterjesztett törvényjavaslatok a maguk korlátait is figyelembe véve nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek. Az erre vonatkozó részletesebb kritikát a képviselőtársaim el fogják mondani. Ezúttal azt szeretném hangsúlyozni, ami talán az egész témának a legfontosabb oldala, hogy az eddigi egyoldalú, részleges és főleg védekező jellegű kormányzati magatartást a mai magyar társadalmi igényekhez, a nemzetközi kötelezettségekhez igazodó, a belátható jövőre is tekintettel lévő komplex és aktív menekültügyi politikának kell felváltania.
Teljes mértékig megértjük és támogatjuk azt, hogy ennek a kérdésnek nagyon komoly rendőri, idegenrendészeti összefüggései is vannak, hiszen, mint ahogy itt erről már szó került, az embercsempészés ma egy nagy nemzetközi és jól fizető iparággá vált. De mégis nagyon szeretném kiemelni, hogy az eddigi, főleg rendőri, rendészeti, szociális és külpolitikai taktikai megfontolásokat ki kell egészíteni ebben a témában gazdaságfejlesztési, munkaerő-piaci, közoktatási, egészségügyi és az ezekhez igazodó emberi jogi, humanitárius és nemzetbiztonsági követelményeknek. És mindezt egységes rendszerré kell szervezni.
Sajnálattal kell megállapítanom, hogy sem a törvényjavaslat hivatalos indokolásában, sem az államtitkár úr expozéjában az erre való kormányzati szándéknak még csak a nyomát sem lehetett felfedezni. Ezen az expozén is átsütött az a szemlélet, amely a kormány egész politikáját áthatja, nem csak migrációs ügyekben, nevezetesen az a felfogás, hogy a társadalom minden konfliktusa rendőri vagy rendészeti eszközökkel megoldható. Ahogy az élet más területén, úgy a migrációs problémák sem kezelhetők kizárólag ilyen módon. Tisztában vagyunk természetesen azzal, hogy azon fenyegetettség miatt, amelyet sokan e téren éreznek, nem kevesen hisznek az ilyen eszközökben. De a politika és a szakemberek felelőssége abban van, hogy hosszabb távú nemzeti érdekek érvényesítése érdekében vállalni mer átmeneti konfliktusokat. Ezekre tekintettel és a most elfogadandó jogi keretek ismeretében javasoljuk, hogy az Országgyűlés tárgyaljon meg és fogadjon el egy nemzeti migrációs programot, amely mintegy négy-öt esztendőre összefoglalja a magyar migrációs politika elveit és céljait, ideértve azt is, hogy ezek megvalósításában milyen szerepet és feladatot kell vállalnia az államnak és a civil szervezeteknek.
Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt véleménye szerint e kérdésben sem dughatjuk homokba a fejünket. Nem kerülhetjük el, hogy szembenézzünk azokkal a problémákkal, amelyeket az újabb kori népvándorlások számunkra is jelentenek. Ezen bonyolult gazdasági, kulturális, egészségügyi, nemzetbiztonsági és sok más szakpolitikát érintő kérdésben egyet biztosan tudunk, nevezetesen azt, hogy bezárkózni nem lehet. Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor próbáljuk a hozzánk jövő idegen, a segítségért hozzánk forduló menekült és a magunk számára is érvényesíteni Tamási Áron intelmét, nevezetesen azt, hogy mi, magyarok is, és mindenki más, aki idejön, ebbe az országba, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.
Tisztelt Országgyűlés! Ami a törvényjavaslat részletesebb kérdéseit illeti, abba most nem kívánok belemenni, annál is inkább, mert az előttem szóló képviselőtársam részletesen ismertette a törvényjavaslat konkrét rendelkezéseit. A Szocialista Pártnak összességében az a véleménye, hogy módosításokra feltétlenül rászorul ez a törvényjavaslat, és mint ahogy az előkészítésben is, készek vagyunk ezeket a módosító javaslatokat megfogalmazni, és készek vagyunk ezekről tárgyalni, figyelemmel arra, hogy kétharmados törvényekről van szó. Szeretném jelezni, hogy a készségünk egészséges kompromisszumok megkötésére megvan.
Abban a kérdésben pedig, amelyről itt már szó esett, hogy időszerű-e most ez a törvénycsomag vagy nem, szakértők véleményével szemben is azt mondjuk, hogy ha tudunk most egy korábbinál jobb szabályozást kialakítani, akkor vágjunk bele. Az, hogy hogyan alakul majd az Európai Unió migrációs politikája, majd később fog kiderülni, és akkor természetesen alkalmazkodnunk kell hozzá. De nagyon nagy nyomatékkal szeretném még egyszer hangsúlyozni, amit a hozzászólásomban megpróbáltam kifejteni, hogy nem szabad ezt az egész ügyet valamifajta idegenrendészeti vagy szervezett bűnözés elleni harcként kezelni, bár része ennek a témának ez is, de ha valóban nem tudunk kialakítani egy összefüggő és a társadalom többsége által elfogadott és támogatott komplex összetett migrációs politikát, akkor tényleg bevásárolhatunk komoly társadalmi konfliktusokat, mert akárhogy is alakul itt a schengeni határvédelem rendszere, akárhogyan is sikerül a határőrizetet megerősíteni, megkerülhetetlen lesz az, hogy ha nem is tömegesen, de Magyarországra sok idegen fog jönni. Egyike hozza a pénzét, a másika pedig egyszerűen élni akar. És ha nem tudjuk az integrációjukat valamilyen módon - ha ők persze ezt kívánják - megoldani, akkor tényleg társadalmi konfliktusok elé nézünk. És ezt csak egy tudatos, összetett és komplex nemzeti migrációs politika keretében lehet megoldani. Ennek a kialakítására szeretném felhívni a parlamenti pártokat, mert megint csak olyan kérdésről van szó, amelyet nem lehet külön-külön érdekek alapján megközelíteni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
B.Ágnes