szóló törvényjavaslat
vitája
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/3621. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/3621/4. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, elsősorban az alkotmányügyi és az emberi jogi bizottságot, kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1. pontjáról. Megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából.
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Egy, csak egy módosító indítvány van előttünk ennél a nagyon fontos törvénytervezetnél. Megpróbálom megindokolni, miért is nyújtottam be, még akkor is, ha ez a bizottságok előtt nem kapott támogatást.
A destruktív, önmagukat egyháznak nevező szekták, csoportok nem szoktak nyíltan vallásellenes vagy emberi méltóságot sértő magatartást tanúsítani, de úgy tudom, hogy minden képviselőtársam megkapta annak a csoportnak a levelét, amelynek képviselői kérik a szekták betiltásának lehetővé tételét. Az ő gyerekeiket ezek a magukat egyháznak nevező csoportok elszakították a családjuktól, szembefordították szüleikkel, barátaikkal, korábbi kapcsolataikkal, anyagilag tönkretették, pszichésen megdolgozták, önállótlanná tették. A társadalom hasznos tagjai helyett a társadalmat - lehet, hogy nem szándékosan, de mégis - romboló személlyé vagy a társadalmon élősködő személyekké tették őket.
Azon a kis beadványon túl, amelyet mindannyian megkaphattunk, nyilván évek óta rendszeresen tapasztalhatjuk a sajtóban megjelent cikkekből az ilyen gyermekek szüleinek a segélykiáltásait, a családok drámáit, és ez nem szűnik, folyton, újra és újra elölről kezdődik és újratermelődik.
A kérdés most az, hogy ezzel a törvénnyel, ami egy alapvetően jó előterjesztés, csak szerintem hiányos, véget akarunk-e vetni ennek a gyakorlatnak, ennek a családrombolásnak, ennek a társadalomromboló magatartásnak, vagy nem. Hagyni akarjuk ezeket a csoportokat tovább is ugyanígy működni, ugyanígy rombolni, vagy nem? Úgy gondolom, hogy az előterjesztés lyukas, hiányos. Olyan, egyáltalán nem apróságnak nevezhető dologról már nem is beszélve, hogy ezek a csoportok, ha magukat egyháznak nevezhetik egyáltalán, márpedig annak nevezik, ezáltal lejáratják az "egyház" megnevezést, lejáratják a valódi egyházakat, amelyek többletet adnak, értékeket adnak, pluszt adnak a társadalomnak, míg ezek a csoportok rombolnak, züllesztenek, elvesznek a társadalomtól. És most mind a kettőt egyháznak nevezzük.
Elég nehéz lesz dönteni az embereknek abban, hogy ha egyházakról van szó, akkor most melyikkel is azonosuljanak. A társadalom számára hasznos, úgynevezett elfogadott vagy történelmi egyházakkal, vagy a társadalom számára káros, destruktív magatartást kifejtő és negatív magatartást sugalló csoportokkal, hiszen ez is egyház, meg az is egyház. Hiszen ez az előterjesztés nem tiltaná ezt meg.
A fentiek miatt szeretném a módosító javaslatommal egyetlen szó beiktatásával elérni azt, hogy vallásnak csak olyan világnézet minősülhessen, amely az erkölcs és az emberi méltóság mellett nem sért társadalmi érdeket sem. Nem igazán tudom, hogy mi kivetnivalót találtak ebben a bizottságok, hogy a társadalmi érdek sérelme is bekerüljön. Talán valaki a bizottságban meg tudta volna magyarázni. Szívesen hallottam volna itt az illetékes bizottságok előterjesztőit, sajnos egyik sem jelent meg. Úgy látszik, nekik ennyire fontos ez a téma; nekem és a MIÉP-nek sokkal fontosabb.
Ezek a bizonyos destruktív csoportok ugyanis nem helyezkednek úgy nyíltan szembe a jogszabállyal, ahogyan megfogalmazza ezt, tehát nem nyíltan erkölcstelenek; nőtagjaikat nem küldik ki strichelni a sarokra. Nem sértik meg nyíltan az emberi méltóságot sem, és most nem akarok különböző esetgyakorlatokat mondani, hogyan lehet megsérteni őket. Így, nyíltan a jogszabállyal nem helyezkednek szembe. Magyarán: a mostani, eredeti előterjesztés szerint nem lehet őket betiltani, mert így az eredeti, szó szerinti értelmezésben ők nem sértenek jogszabályt, csak társadalmi érdeket sértenek. Az viszont az előterjesztésben most nincs benne.
Azonban szerintem az előbb vázlatosan említett családromboló és társadalomromboló magatartásukkal e csoportok - én nem nevezem őket egyháznak - súlyosan sértik egy nagyobb közösség, a társadalom érdekeit. És akkor megint felmerül a kérdés: melyik a fontosabb védendő tárgy? Az egyén joga, az individuális jogok, vagy a közösségi jogok, a társadalom joga és érdeke? Én azt hiszem, a társadalmi érdek védelme sokkal fontosabb, mint az egyéni jogok és érdekek védelme.
A módosító javaslatom elutasítása esetén ezek az említett csoportok sajnos nyugodtan továbbvégezhetik romboló tevékenységüket, és újra és újra találkozni fogunk azokkal a levelekkel és sajtóhírekkel, amelyek már mindannyiunkat sokszor megráztak. Remélem, hogy az előterjesztők szándéka talán mégsem ez, hiszen magából az előterjesztésből jó szándék látszik: definiálni, hogy mi minősül vallási tevékenységnek, definiálni, hogy mi nem minősül vallási tevékenységnek - gazdasági, sport-, politikai, egyéb tevékenység -, csak azt kérem, lássák be, hogy lyukas az előterjesztés.
Ezért - mint már jeleztem, az érintett bizottságok képviselői nem kíváncsiak ennek a részletes vitának a lefolyására - én kérem még egyszer az előterjesztőt és képviselőtársaimat is, gondolják át alaposan, nem lenne-e fontos a társadalmi érdek védelmének beemelése az előterjesztésbe. Én azt hiszem, még nem késő; még nem késő átgondolni, még nem késő rájönni arra, hogy ha komolyan gondoljuk, amit megcéloztunk - én most nem akarok ilyen csoportokat néven nevezni, mert valószínűleg több is van, mint amennyit én most kapásból fel tudnék sorolni -, ha komolyan gondoljuk, hogy ezeknek a csoportoknak a tevékenységét végre megállítsuk, akkor ennek a módosító indítványnak a beemelése nélkülözhetetlen.
Ehhez kérem képviselőtársaim és az előterjesztő támogatását. Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, ki kíván még felszólalni? Figyelemmel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett... (Lezsák Sándor jelentkezik.) De, igen, Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr most már az összes gombot megnyomta. (Lezsák Sándor: Igen, mert nem tudtam hirtelen, melyiket kell.) Feltételezem, hogy normál hozzászásra jelentkezett. (Lezsák Sándor: Hozzászólásra jelentkezem.) Köszönöm szépen. Öné a szó.
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A hét elejéig mindössze ez az egyetlen módosító indítvány érkezett ehhez a törvényjavaslathoz, miközben az Országgyűlés üléstermén kívül egymást érték a törvényjavaslatra vonatkozó ellenzéki sajtótájékoztatók és vitafórumok. Ezek lényege az volt, hogy elejét kell venni a történelmi egyházak és az állam aggasztó összefonódásának, és ennek jegyében csak akkor fogadható el ennek a törvényjavaslatnak egy része, ha a kormánytöbbség a költségvetési törvényben megváltoztatja az egyházak lakossági támogatásáról rendelkező jogszabályokat.
Mindeddig ezekről a feltételekről módosító indítvány formájában nem érkezett hivatalos iromány. Az elutasított módosító indítvány be kívánta volna venni a vallás kritériumai közé a társadalmi érdeket, vagy ahogy az egyháztudósok megfogalmazzák, a közjó követésének a szükségességét.
Bármennyire is egyet lehet érteni ezzel a gondolattal, a mai körülmények közepette véleményem szerint csak terméketlen vita tárgya lehetne a társadalmi érdek. Hit dolgában ellenfeleink számára évtizedek óta az volt a társadalmi érdek, hogy egyáltalán ne legyen vallásos ember Magyarországon, s ma ugyanazok az emberek azt kívánják elhitetni, hogy társadalmi érdek a családokat szétromboló anyagias, vagy akár az önkéntes halált is megkövetelő szekták elterjedése. Míg tehát a társadalmi érdek mibenlétét mindig manipulálhatja, megváltoztathatja a köz tudatát befolyásolni képes mediokrácia, addig az egyházi nyelvezetben használatos közjó fogalma ma stabilabbnak és kikezdhetetlenebbnek tűnik.
A társadalmi érdek előírásának elutasításában együtt szavaztak a kormánypárti és az ellenzéki képviselők, csak úgy vélem, teljesen más megfontolásból. Például ellenzéki részről gyakran hangot adnak annak a gyanújuknak, hogy a kormánypártok társadalmi érdekké kiáltanák ki az államigazgatás és a hagyományos történelmi egyházak érdekközösségét. Az oktatás, az egészségügy és a szociális gondozás területén már eddig is érvényesült a közjó iránti együttműködés, de a közélet más területein tevékenykedők többségét még mindig az a múltból örökölt meggyőződés vezérli, miszerint a történelmi egyházak működése nem szolgálja a társadalmi érdek érvényesülését.
A tények alapján teljesen valótlan az az ellenzéki állítás, miszerint az államigazgatásban ma túlzottan érvényesülnek a történelmi egyházak érdekei. A törvényjavaslat elutasításának ez is egy indoka. Ha már vizsgálódunk ebben a kérdéskörben, akkor ennek az állításnak az ellenkezőjét is meg kellene vizsgálnunk, miszerint mennyire érvényesülnek a mai közigazgatásban a kommunista korszakban kinevezett vezetők történelmi egyházakkal szembeni ellenséges nézetei. Ennek a kérdésnek a vizsgálata során, például a jövőben, az utókor tényekre támaszkodó pozitivista történetírása nyilván nem az újságok vagy a képviselők indulatait tükröző, de tényekre nem támaszkodó irományait fogja vizsgálni, hanem a bírói vagy a végrehajtó hatalom mindennapos döntéseit. Olyan történéseket vizsgálhat például, hogy miképpen lehetett büntetlenül fejszékkel egyházi iskolát rombolni, s a Megváltót ábrázoló szobrot széttörni a rendszerváltás utáni Magyarországon. Olyan bírói ítéletet vizsgálhat például az utókor, hogy hány havi átlagkeresettel felérő pénzbüntetésre ítéltek plébánost azért, mert csupán a hite szerinti meggyőződését tolmácsolta egy életvédelmi ügyben. Olyan népszámlálási kérdőíveket vizsgálhat például az utókor történésze, amelyekből egyértelműen kitűnik a múltból örökölt államigazgatás történelmi egyházakkal szembeni különös viselkedése, mondhatnánk arroganciája is.
Ez utóbbi állításomat röviden indokolnom kell, különben ugyanolyan, tényanyag nélküli vádaskodóvá válhatnék, mint vitapartnereink. Ma valamennyi ország nemzetiségi és vallások szerinti adatfeldolgozása vagy egy semleges gyakorlatot tükröz, vagy pedig a politikai rendszer értékítéletét. Semleges praktikum alatt azt értem, hogy valamely ország meghatározó nemzetisége és vallása 1-es kódszámot kap. A második leggyakoribb nemzetiség és vallás kódszáma a 2-es és így tovább. Az ilyen típusú adatfeldolgozás praktikus, a legkevesebb hibával jár, kíméli az összeírók és az adatfeldolgozók idejét, s a költségeket tekintve is ez a legolcsóbb megoldás. Ha ettől eltér egy államhatalom, például úgy, hogy a leggyakoribb vallás nem 1-es rangsort kap, hanem 13-ast vagy 109-est, akkor ez a hozzáállás minden esetben tükrözi az államhatalom és az egyház sajátos viszonyát is. Van erre példa a világ több országában is; olyan országokban például, ahol egy vallási kisebbség van hatalmon, s a statisztikában is tükrözteti a rangsorát, vagy olyan országban például, ahol hivatalból is üldözik vagy rosszallják a vallásgyakorlást. Ilyen esetekben a nehezen megjegyezhető számokat automatikusan is mellőzik az összeírók és a feldolgozók, és a végeredmény is így közeledik az államhatalom elvárásához.
Mit gondolnak, tisztelt képviselőtársaim, milyen kódszámot kellett beírnia most nemrégen az összeíróknak a leggyakoribb vallást, a római katolikus hitet követők összeírása során - 13-ast vagy 109-est? Ne is próbálkozzanak, nem fogják kitalálni az ilyen esetekben beírt 329-es számot. A második leggyakoribb vallás, a Református Egyház követői 561-es számot kaptak, az evangélikusok 551-est. Nyilvánvalóan ennek a számozásnak a következménye, hogy sok összeíró nem is bajlódott ezeknek a nehezen megjegyezhető számoknak a fellapozásával és beírásával.
Felvetődhet persze a kérdés, hogy mely felekezetek kapták meg a legegyszerűbb, legkönnyebben megjegyezhető kódszámokat. Nos, a Kelta Hagyományőrzők Egyháza a 10-es számra érdemesült; a Magyar Boszorkány Szövetség az 50-es számot harcolta ki magának; az ortodox hindu vallás lett a 100-as szám birtokosa; egy buddhista irányzat kapta a 200-as számot; a tűzimádó párszik a 300-ast, vagy hogy maradjak még a könnyen megjegyezhető számoknál, a metodisták örülhettek a 600-as, a Jehova Tanúi a 700-as kódszámnak, a 800-as kódszámot pedig a Magyar Iszlám Egyház tagjai kapták. A könnyen megjegyezhető kódszámokat egytől egyig kisegyházak kapták.
Említést érdemel, hogy nemcsak a történelmi egyházakkal szembeni sajátos ideológiát tükrözi egy ilyen táblázat, hanem az adóforintok iránti közömbösséget is. Csupán az első kódkocka segítségével a lakosság 97 százalékának a vallási hovatartozása feldolgozható lenne, azaz a népességből vett 1-2 százalékos minta alapján csupán egy kódkockát kellene feldolgozni. Természetesen ha a leggyakoribb felekezetek első számjegye nem irányadó - gondoljunk csak arra, hogy például a 3-assal kezdődő kódszámon osztozkodnak a katolikusok, az izraeliták és a párszik -, akkor csak drága feldolgozás révén szerezhető meg az az adat, amit olcsóbban is meg lehetett volna szerezni. Valahogy az az ellenséges álláspont sugárzik át ezen a feldolgozáson, hogy ha annyira akartok egy vallási hovatartozást is felmérő adatfelvételt, akkor ezért fizessetek, akár fölöslegesen, akár szükségtelenül is.
Mindeddig az idei népszámlálás rossz időket felidéző szemléletét taglaltam, de idézhetném a nemrég leadott adóbevallásokban az egyházakhoz átutalható adóforintok egyik feltételét, az egyházak technikai számait is. Itt sem az egyházak híveinek a gyakoriságát tükrözik ezek a technikai számok, például a 42-es sorszámot a Karma Decsen Özel Ling közösség kapta. A Magyarországi Karma Kagyüpa Közösség az 59-est, míg őutánuk kullog a Magyarországi Református Egyház a maga 66-os sorszámával.
Tisztelt Ház! Az elmondott konkrét példáim talán sokakat meggyőznek arról, miszerint korántsem a valóságot tükrözik az államhatalomnak és a történelmi egyházaknak az összefonódásáról szóló vádaskodások. A tények inkább arra utalnak, hogy a végrehajtó hatalomban a történelmi egyházakat leértékelő szemlélet sok helyütt még mindig meghatározó lehet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm. Lezsák Sándor képviselőtársam azt mondta, úgy kezdte a felszólalását, hogy a társadalmi érdek beemelése a törvénybe temérdek és értelmetlen vitákhoz vezethetne. (Lezsák Sándor: Terméketlen!) Nem tudom, hogy így van-e, lehet, hogy vitákhoz vezethetne, de mivel az egyházak bejegyzése, felügyelete és törlése jogi úton történik - bírói, ügyészi közreműködéssel -, nem látok aggodalomra okot a társadalmi érdek megítélésében. Hiszen jelenleg is egy élő és gyakran értelmezett, alkalmazott kategóriáról van szó. A társadalmi érdeket más vonatkozásban ma is sokszor alkalmazzuk, és különösebb vitákat ez nem gerjeszt.
De még ha nehéz is lenne ennek a társadalmi érdeknek a meghatározása, és vitákhoz is vezetne, még mindig inkább ezt az utat kellene választani, fel kéne ezt vállalni, nem pedig a szekták működésére a kiskaput meghagyni. Mert javaslatommal - még ha esetleg viták mellett is - mégiscsak lehetőség lenne a szekták betiltására, annak mellőzésével pedig azok vígan tovább működhetnek. Ez az igazi kérdés szerintem, és nem a társadalmi érdek definíciójának értelmezése, hogy az nehéz vagy nem nehéz. Ezt bízzuk rá az ügyészekre, akik javaslatot tehetnek egy magát egyháznak nevező csoport betiltására, akik vizsgálhatják a működését, és bízzuk rá a bíróságra, akik dönthetnek ebben.
Ne mi előlegezzük meg azt, hogy ez milyen nehéz lesz. Erre vannak a hivatott szervek. Kérem, bízzuk rájuk! Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétpercben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Érdekes volt a maga nemében Lezsák Sándor képviselő úr felszólalása, bár nem igazán az egyetlen módosító javaslatról szólt, legfeljebb az elejének egy rövid részében. De ha már elmondta, amit elmondott, és a végkövetkeztetés az volt, hogy ma, 2001-ben a végrehajtó hatalom a történelmi egyházakkal szemben fejti ki tevékenységét, vagy a történelmi egyházakat háttérbe szorító módon, nos, egyrészt arra hívnám fel a figyelmét, hogy a Központi Statisztikai Hivatal elnökét lecserélte ez a kormány, és egy politikailag hozzá közel álló közgazdász kollégát nevezett ki a Központi Statisztikai Hivatal élére.
Másodszor, azt kell elmondanom, hogy amikor a végrehajtó hatalom feje, a miniszterelnök minden gesztusában és lépésében határozott és éles különbséget tesz az úgynevezett történelmi egyházak és a többi, Magyarországon működő, bejegyzett egyház között, amikor a miniszterelnök egy nyilatkozatában kijelenti, hogy a kormány a Katolikus Egyház értékrendjét tette magáévá - ami nagyon durva különbségtétel, hogy ha nem is 15, de 10 millió magyar kormánya a maga részéről a 10 millió magyar egy részét tömörítő egyház értékrendjét teszi magáévá -, ebben az esetben egyszerűen érthetetlen az, amit Lezsák Sándor képviselő úr a fölszólalásának második részében elmondott.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr!
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Én is röviden reagálnék Lezsák Sándor hozzászólására; természetesen csak arra, ami a módosító indítványra vonatkozott. Fenyvessy Zoltán be akarja emelni a vallás definíciójába, a világnézet-kritériumába - annak a világnézet-kritériumába, amely vallásnak minősíthető - a társadalmi érdeket. Az eredeti javaslatban, amit gondolom, a koalíció támogatott, az szerepel, hogy erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartási követelmények az emberi személyiség egészét átfogják.
Nos, ha a kifogás lényege az, hogy a társadalmi érdek nem egy abszolút objektív kategória, akkor persze ugyanúgy meg kell mondani, hogy az erkölcs, ami az eredeti javaslatban szerepel, nyilván az sem objektív kategória. Tehát amikor a nyilvántartásba-vétel a bíróság feladata, igen, tudomásul kell venni és el kell fogadni, hogy ha ez a törvény hatályba lépne, ma, 2001-ben Magyarországon a bíróság hivatott arra, hogy mérlegelje, hogy mi az a magatartási követelmény, ami erkölcsöt sért, és ugyanúgy mi az a magatartási követelmény, ami társadalmi érdeket sért. Ráadásul, ahogy az elhangzott példákból kiderült, itt a társadalmi érdek sérelme jórészt vagy sok esetben a családi életre és a családi élet mint érték sérelmére vonatkozik.
Nyilván azt kell tisztázni, hogy a mi mai társadalmunk a családban való élést, a gyermekek családi kötelékben történő fölnevelkedését, a családhoz való kötődést, a "Tisztelt atyádat és anyádat!" parancsát társadalmi érdeknek tekinti-e, mert ha ennek tekinti, akkor például nagyon sok esetben ez már eleve mértékadó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lehet a társadalmi érdek megítélésében.
Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum nagy örömmel vette azt tudomásul, hogy a kormány előterjesztette ezt a törvényjavaslatot, és az különösen fontos volt számunkra, hogy hosszú érlelés, előkészítés és szakmai, politikai egyeztetés után került a Ház asztalára ez a törvényjavaslat.
Rögtön azt szeretném elmondani, hogy a Magyar Demokrata Fórum ciklusok óta következetes ebben az ügyben, hiszen szigorú vagy legalábbis szigorúbb szabályozást sürgetett hosszú évek óta. Ennek a rövid, tömör összefoglalása úgy tehető meg, hogy száz év honossághoz vagy minimum tíz ezer fő alapítói létszámhoz kötötte volna az egyházi bejegyzés feltételét. Ehhez képest a kormány előterjesztését mint egy reális és minimális konszenzust fogadta el a Magyar Demokrata Fórum, és támogatta azt minden előkészítés és minden egyeztetés során, hiszen rendkívül fontos volt számunkra, hogy természetesen nem teológiai és filozófiai értelemben, de jogi és törvénykezési szempontból szükségesnek tartottuk és szükségesnek tartjuk mind a mai napig, hogy definiálva legyen az, hogy egyáltalán mi az, hogy vallás, miről beszél a törvény, és mi az, hogy vallási tevékenység.
Ezután, ha kronológiai sorrendben vesszük az eseményeket, a törvényjavaslat történetét, ha úgy tetszik, a Fidesz-MSZP-megegyezés lényegesen gyengítette volna ezt az általunk támogatott kormány-előterjesztést, az eredeti előterjesztést, de az MDF ezt a megegyezést, ezt a javaslatot még el is tudta volna fogadni, hiszen bár az az optimálisnál, az elvárásainknál sokkal kevesebbet ígér, mégis valami előrelépés lett volna ebben az ügyben, valamiféleképpen a semminél többet jelentett volna.
Néhány nappal később azonban az MSZP frakcióvezetője egyértelműen és világosan kifejtette, kijelentette, hogy újabb feltételt fogalmazott meg az MSZP a törvényjavaslat támogatásával kapcsolatosan, amelyet a Magyar Demokrata Fórum nem tud támogatni. Hiszen nem tudjuk elképzelni, hogy ebben az esetben, ebben az ügyben több engedményt, nagyobb kompromisszumot lehet-e tenni. Igazából a kérdéseink azok a Szocialista Párthoz, hogy miért nem vállalja a közös felelősséget, a közös felelősségünket, ha tetszik, miért nem hallja meg a társadalom többségének a hangját, és miért fordul szembe a történelmi egyházakkal. Hiszen azt gondolom, hogy olyan témáról, olyan törvényjavaslatról, olyan előterjesztésről van szó, amely nem lehet pártpolitikai téma, pártpolitikai ügy, hanem közös kormányzati és ellenzéki felelősségre van szükségünk. Rendkívül fontos lenne, és azt gondolom, még mindig meg lehet tenni, hogy az eredeti kormányjavaslatot támogassa a Ház.
Mindezek után a Magyar Demokrata Fórum számára nem maradt más, mint hogy az eredeti kormányjavaslatot támogassuk. Támogatjuk ezt az eredeti kormányjavaslatot, mert azt gondoljuk, hogy reális és minimális konszenzusként elfogadható mind a kormányzati, mind az ellenzéki oldalon. Támogatjuk, mert ha végigtekintünk az európai szabályozásokon, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy ez a kormány-előterjesztés európai, az európai normáknak és a magyar hagyományoknak megfelel, és támogatjuk azért, mert mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy közös felelősséggel védjük meg a társadalmunkat, védjük meg a családjainkat, védjük meg a fiataljainkat, a kiszolgáltatottakat, és minden törvényes eszközzel tegyük ezt meg.
Másrészt pedig abban vagyunk érdekeltek, hogy a vallás valóban szabad és valóban hiteles gyakorlása érdekében mindenféleképpen próbáljunk rendet teremteni, vagy legalább is a magunk lehetőségein, a magunk keretein belül tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezt a hiteles és valóban szabad vallásgyakorlást megtehessék az egyházak és vallásfelekezetek keretében az emberek.
Támogatjuk tehát az eredeti kormány-előterjesztést, és az Országgyűlésben pedig név szerinti szavazást fogunk kérni ezzel kapcsolatosan. Én azt gondolom, hogy ez fog valóban egy olyan helyzetet teremteni, hogy minden képviselő, minden frakció vállalja, vállalni tudja a véleményét és a döntésének a következményét.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak utólag szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni a Házszabály 104. § (3) bekezdésére, mely szerint most részletes vita zajlik, ilyenkor a módosító indítványokhoz, illetőleg az azokhoz szorosan kapcsolódó kérdésekhez lehet szólni.
Bauer Tamás képviselő úr kért két percben hozzászólási lehetőséget, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nehéz helyzetbe hoztak bennünket azok az MDF-es képviselő kollégák, akik elég kiterjesztően értelmezték a részletes vita fogalmát. A Házszabály azonban a kétperces hozzászólást arra találta ki, hogy az ember az elhangzottakhoz szóljon hozzá.
Szászfalvi képviselő úr a legtöbbet a be nem nyújtott módosító javaslatokról beszélt. Én ehelyütt Szászfalvi képviselő úrnak csak egy gondolatához szeretnék kapcsolódni. Ön részben a társadalmat fenyegető veszélyekről beszélt, részben pedig a többség álláspontjának a tiszteletben tartását várta el másoktól. Azt kell mondanom egyrészt, hogy ebben a vitában, az általános vitában meg a Ház falain kívüli vitában még nem tudták önök dokumentálni, hogy itt valóban létezne olyan veszély, amivel a szigorítás hívei a társadalmat riogatják. Ez az egyik mondatom.
A másik mondatom pedig az, hogy Bethlen Gábor és Eötvös József óta a lelkiismereti és vallási kérdésekben tartott tolerancia elve éppen arról szól, hogy a többség tolerálja a kisebbség másfajta nézetét, mert ennek a társadalomnak, ennek a sokhitű társadalomnak ez hozzátartozik az identitásához. És arra kérem mindazokat, akik a jelenlegi kormánykoalíció oldalán egyfajta új vallásháborút, vallási hidegháborút indítanak el újra meg újra, hogy tartsák tiszteletben a magyar társadalomnak ezt a nagyon fontos, sok évszázados tulajdonságát.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Csak nagyon röviden hadd reagáljak Bauer képviselőtársam hozzászólására. Én azt gondolom, hogy szó sincs vallásháborúról, szó sincs hidegháborúról. Azt gondolom, hogy Bethlen Gábor és Eötvös József szellemiségével próbáljuk ezt a vitát lefolytatni.
Én hiszem azt, hogy itt nem többség és kisebbség egymáshoz való viszonyáról van szó, hiszen azt gondolom, hogy az alkotmány ezt maximálisan garantálja, és ez az alkotmányosság - úgy érzem - nem is sérült.
A másik viszont: éppen a mai napon került a kezembe - csak azért szeretném jelezni ezt is, mert a nizzai csúcsnak volt egy nagyon fontos momentuma, amiről kevesebbet beszélünk - az úgynevezett Alapvető Jogok Chartájának az elfogadása, és ezen belül egy rendkívül fontos kitétel van ebben az Alapvető Jogok Chartájában, amellyel kapcsolatosan azt kell tudni, hogy nemzeti hatáskörbe utalja a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság egyes kérdéseit, de kimondja természetesen, hogy mindenkinek joga van a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadsághoz és ezek gyakorlásához.
Ez a törvény nem a vallás gyakorlásáról szóló törvény, hanem az egyházaknak, a vallásfelekezetnek az állam által elfogadott státusáról szól. Tehát szó sincs arról, hogy össze lehessen mosni ezt a két fogalmat: a vallás szabad gyakorlását és a másik oldalon pedig az egyházi státus kérdését. Azt gondolom, hogy ezt külön kellene választanunk, és kimondottan az egyházi státus kérdéséről folytassuk a diszkussziót és a vitát.
Tehát én azt mondom, hogy itt nem vallásháború megindításáról van szó, hanem a tízéves törvényi tapasztalat konzekvenciáinak a levonásáról, amely az elmúlt tíz évnek a gyakorlatában volt megélhető és megtapasztalható Magyarországon.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Kiss Gábor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!
DR. KISS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindvégig tartózkodtunk attól, hogy ebben a kérdésben bármilyen lelki, érzületi érzékenységet sértsünk. A képviselő úr emlékszik arra, hogy a Szocialista Párt ebben a kérdésben kompromisszumra is hajlandónak mutatkozott, egészen a Sasvári-indítványok megszületéséig.
Csak a rend kedvéért szeretném ismételten leszögezni, mint ahogy azt az általános vitában is megtettem, hogy az előterjesztőnek jeleztük, hogy egy olyan, a költségvetéshez készített módosító indítvány, amely azon elveken alapszik, amelyet Szászfalvi képviselő úr mint a jelenlegi kormánytöbbség által sem tolerált elvet vette figyelembe - azaz a százéves honosságot és a tízezres létszámot -, számunkra elfogadhatatlan lesz, és nagyon nagy mértékben meg fogja nehezíteni a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadását.
Az a véleményem tehát, hogy ebben a kérdéskörben igyekeztünk korrektül eljárni. Én nem gondolom, hogy ezért bennünket szemrehányás illetne.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván még felszólani. (Nincs jelzés.) Figyelemmel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Várhegyi Attila államtitkár urat, most vagy a zárószavazás előtt kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Várhegyi Attila: A zárószavazás előtt.) Köszönöm szépen.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.
