Akkor hallgasson rám: az Istenért se növesszen szakállt! Manapság ne! Talán, majd..., egyszer ha megint divatba jön...
Tudni kell, ami őseinknek jó volt, lásd mondjuk: egyiptomiaknak, az aradi vértanuknak (Arcképük megtekinthető Budapesten, az Aradi utcában, a ki hinné: Aradi vendéglő hátsó helységében, ahol egyébként étkezni kell, különben morcos lesz a pincér.) na, de vissza a szakállhoz..., tehát: manapság a szakáll nem jó jel.
A nyugati civilázóiban a szakáll a szegénység, az idegenség stigmája. A nyugati metropolisok utcáin, aluljáróiban csak a hajléktalanok, komor török kebab árusok, a McDonald`s pultja mögül kivigyorgó az egyáltalán-nem-komputerszakértő indiaiak, a gyanús elveket valló művészek viselnek gyapjat az arcukon.
A hatalom/pénz igazi képviselői nem díszítik arcukat szőrrel.
Szakállas bankigazgató? Elképzelhetetlen. Még egy sunyi bajuszt sem igen látni az igazgatói ülésteremben és focibírót sem láttam már évek óta szakállal. És a tévében? Hol vannak a szakállas vidám talkmasterek? Néha-néha felbukkan egy kornyadt bajusz, de viselői inkább az idősebb generációhoz tartoznak.
De ami rosszabb: megtudtam, hogy a big szőrtelenség a testen is folytatódik, a belvárosi yuppie már testét is borotválja. A híres jamesbond-i mellpézsma nem divat (A mellkason szétpattant ing sem, csak a külvárosban.) a szőrös férfiláb, a gyomos alkar pedig megaout.
Ily sima korban élünk?, vetődik fel bennem a filozófia párhuzam. Lehetséges...
Persze, a politikában itt-ott vannak még igazi ellenállók.
De például Fidel Castronak, aki hatalmas szakálla miatt nem látja a kommunizmus okozta katasztrófát, mindegy. Ő viselhet szakállt kedvére, őt úgyis mindig és újra megválasztják saját szigetén.
Én pedig akkor most- ebben a lesimított, fagyos hangulatú korban - alázattal Isten szakállába kapaszkodom.

Kalász István
 

Vissza a kezdőlapra