Század-vég
 

távolból hallod, odaátról
talán, hisz oly messzi a hang,
mint szíved dobbanása. fekszel
a fűben, hangyákat bosszantva;
nem értik: miért torlaszoltad el
útjukat s véred áradása miért
otthonukra tör? odébb is
múlhatnál; nem tehetnek rólad;
lehettél volna figyelmesebb
célpont... bakancsok tapossák
földbe dohogásuk – közvetlen
közelről még egy golyót kapsz.
távolból hallod, odaátról
talán, hisz oly messze a hang,
mint szíved dobbanása: szabad
vagy, szabad vagy, szabad vagy;
szabad! otthon van.. benyithatsz.
 
 

Időelőtti Idő

még ezt a percet; még a következőt;
még ezt a csöndet; s jöjjön a hallgatás.
legyen, Uram, míg pipám füstje foszlik,
egy arc, mely olvad benne; a hűs homály
átölel, bevon fínom pókhálóval;
ne most! még ne... még adj egy piciny csodát:
miképp csodálja örömét a bánat,
tornyozva égig a nemlét aranyát.
rossz volt a század. vér, verejték, könnyek,
trónfosztott hit; rongyos, hontalan hazák;
időelőtti időt élek mégis:
ülök szoborként, mint vénséges király.
ne hagyj elmennem. ne hagyj megérkeznem.
ne hagyj halnom; de hagyd, hogy eltemessen;
 

Vissza a kezdőlapra