Január 6-án véget ért a karácsonyi ünnepkör, amelyet az a szokás is jelez, hogy ilyenkor  szedik le a karácsonyfát. Több fontos bibliai esemény is kapcsolódik hozzá. Már Bod  Péter így írt róla: "Vízkereszt napja Boldogasszony havának hatodik napjára esik, amely  napot a rómaiak szenteltek Augustus császár tisztességére. A keresztények pedig a  magok vallásokra alkalmaztatták, és nagy szorgalmatossággal szokták volt  megszentelni. Micsoda nevei voltanak ennek az innepnek? Mondották ezt epifániának,  megjelenés innepének, mert ezen a napon jelent meg az új csillag a bölcseknek. Melyre  nézve nevezték a régiek festum luminarium, világosság innepének is. Mert a bölcsek  megjelentek Jeruzsálemben, mert a Krisztus is ezen a napon megkeresztelkedvén,  hivataljához fogott, és kijelentette ki légyen: arra nézve is mondatott teofániának, Isten  megjelenésének. Mert a lakodalmazó házban a vizet borrá változtatta, és a maga  hatalmát kimutatta, ezért nevezték ezt a napot bethfániának, háznál való  megjelenésnek... Vízkeresztnek nevezték a magyarok. Miért?... Krisztus vízzel való  megkeresztelkedésének emlékezetére..."
 A görög egyház egészen az 5. századig ekkor ülte meg Jézus születését és megkeresztelését. A nyugati egyház pedig ugyancsak igen régtől fogva Krisztus megkeresztelését és a kánai menyegzőt, a háromkirályok eljövetelét ünnepelte e napon. Ez utóbbiak történetét Máté evangéliumában olvashatjuk. Nevüket az evangélium nem nevezi meg, sőt azt sem jegyzi fel, hogy pontosan hányan és honnan jöttek, csak azt mondja el, hogy mágusok, napkeleti bölcsek voltak. Az ősi néphagyomány már úgy tartotta, hogy számuk három. Beda Venerabilis, a 8. Századi jeles író és tudós említette először a nevüket: Caspar, Melchior, Balthasar, azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A szír forrásokban az egyiket Gudophorhemnek nevezik, s néhány kutató e nevet azonosította Goudophare pártus királlyal, akit később Szent Tamás apostol keresztelt meg. Így alakult ki a háromkirályok elnevezés.
 Az ünnephez két szertartás kötődik: a víz- és a házszentelés. Az Egyház már az előző nap délutánján megáldotta a vizet, amelyet kádakban, dézsákban a templomfolyosókra, udvarokra helyeztek el, hogy a hívek tetszésük szerint vehessenek belőle, s otthonukat ezzel felszenteljék. A vízszenteléssel együtt történt a kréta szentelése is, amivel a pap a házak bejáratára felírta a három szent király nevét, oltalomként.
 A házak megszentelése általában igen látványosan zajlott le. Először a 16. századból van rá adatunk. A pap kíséretében angyaloknak és háromkirályoknak öltözött fiatalok jártak házról házra, és egy Jézus születését ábrázoló kép előtt többnyire verssel, énekkel köszöntötték az "Új királyt". Így alakult ki a háromkirályjárás szokása. A kolozsvári jezsuiták a 18. század eleji feljegyzésében maradt meg ennek egyik legrégibb szövege.
 

Vissza a kezdőlapra