Ismét együtt az autonomisták

Csanak és Iszakov, a mozgalom élharcosai, kibékültek, és közös akciókról tárgyalnak -- Vajdaság kénytelen válaszolni az erősödő belgrádi nyomásra, hangsúlyozza Mile Iszakov, a reformisták elnöke

Úgy tűnik, bárki is van hatalmon, a vajdaságiak jó része állandóan elégedetlen a központi hatalomnak a tartomány iránti viszonyulásával. Így van ez most is, amikor a köztársasági vezetés egyrészt arra törekszik, hogy részben teljesítse a választási hadjáratban adott ígéreteit, vagyis egy kevés autonómiát kínál Vajdaságnak, ugyanakkor azonban minden jel szerint nem kíván lemondani az örökölt politikai hatalomról. Ezért sokan örömmel fogadták a hírt, hogy az autonomista mozgalom két élharcosa, Nenad Csanak és Miodrag Iszakov, kibékültek. A legutóbbi hetek történései, különösen a privatizáció körül felmerült problémák, arra késztették a két pártvezért, hogy a politikai érdekeket a személyes sérelmek és érdekek fölé helyezzék. Mile Iszakov, a Vajdasági Reformisták elnöke beszélgetésünk kezdetén megerősítette a kibékülésről szóló hírt.

-- Az utóbbi napokban, a tavaly szeptemberi választások óta először, két ízben is találkoztam Csanakkal. Megerősítettük, hogy pártjaink együttműködése fontos és elkerülhetetlen, valamint leszögeztük, hogy a személyes félreértésektől függetlenül mindkettőnk kötelessége hozzájárulni a minél sikeresebb együttműködéshez. Nyilvánvaló, hogy komoly feladatok előtt állunk, hiszen a belgrádi centralista eszmék nyomása egyre nagyobb. Erre Vajdaságnak feltétlenül válaszolnia kell. Kétségtelen, hogy a Liga és a reformisták, valamint a VMSZ a három legerősebb vajdasági párt, és bebizonyosodott, hogy ha közösen lépnek fel, erejük még nagyobb, és hogy akkor Vajdaság esélyei is jóval nagyobbak. Példa erre a Tartományi Képviselőház hétfői ülése, amikor a VSZL és a VR képviselőinek, a VMSZ jelentős számú képviselőjének támogatásával, sikerült megszavazni a számomra történelmi jelentőségű módosítási javaslatot. Tizenkét év után a vajdasági parlament ismét működik. A privatizációs törvényjavaslatról folytatott vita és a döntéshozatal során képviselőházunk bebizonyította, képes arra, hogy maga definiálja a tartomány autonóm státusát, hogy magára vállalja Vajdaság érdekeinek megvédését. Ezt ígértük programunkban, és ezért szavaztak ránk a választópolgárok. A Liga és a reformisták két rokon párt, egyazon eszme vezérli őket, mindkettő szociáldemokrata beállítottságú, autonomista párt. Valóban nem lenne természetes, hogy ne legyen közöttük szoros kapcsolat. Eddig is, tehát a választások óta is együttműködtünk, a kisebb-nagyobb nézeteltérések ellenére, mert erre maga a két párt programja, pontosabban hasonló programcéljaink köteleznek bennünket. A Csanak és közöttem kialakult személyes
nézeteltérés kétségtelenül zavarólag hatott, ezért úgy döntöttünk, félretesszük azokat, mert az általános érdekek sokkal fontosabbak, mint mi magunk, és a mi magánviszonyunk. Egyértelműen leszögeztük, hogy kötelesek vagyunk áthidalni félreértéseinket, és előtérbe helyezni az egyre dramatikusabb politikai folyamatokat, melyek során Vajdaság sorsáról kell dönteni.

VAJDASÁGI FRONT A LÁTHATÁRON

-- A privatizáció miatt felmerülő problémák mellett találkozásaik során szó volt-e más kérdésekről, konkrét akciókról? Az utcára vonulnak-e ismét a vajdaságiak?

-- Természetesen ezekről a dolgokról is tárgyaltunk. Hamarosan sor kerül a két párt legmagasabb szintű hivatalos találkozójára, melyen konkrétan megegyeznénk a jövőbeni közös akcióinkról. Elsősorban a privatizációs törvényre, a vajdasági vagyon kiárusítására gondolok, de a Vajdaság státusát érintő más kérdésekről is szó lesz. Így a Tartományi Képviselőház működéséről, az alkotmánymódosítás kérdéséről, képviselőink közös fellépéséről a köztársasági, valamint a szövetségi parlamentekben, az SZDE-n belüli együttes fellépésünkről. Mindezt várhatóan hamarosan egy közös sajtótájékoztatón jelentjük be. Ugyanakkor Csanak és én kezdeményezni fogjuk a vajdasági pártok újabb találkozóját, mert felmérésünk szerint az erősödő belgrádi nyomás ezt megköveteli. Egyre nyilvánvalóbb a belgrádi pártok vajdasági kirendeltségeinek árulása, melyek egy időben nagyon a közelünkbe férkőztek, szinte a vajdasági front részévé váltak. Pártközpontjaik parancsára most elálltak ettől, ledobták az autonomista álarcokat, és megmutatták igazi arcukat. Rájuk tehát nem számíthatunk, alapjában csak a saját erőnkre támaszkodhatunk. Ezért tömöríteni kell mindazokat az erőket, melyek őszintén Vajdaság autonómiáját szorgalmazzák.

-- Biztosítani tudják-e ez utóbbiak többségét a Tartományi Képviselőházban? Hiszen a héten még a VMSZ képviselőinek mindegyike sem szavazott a javasolt törvénymódosításra.

-- A három autentikus vajdasági párt mellett néhány kisebb párt képviselőjére a jelek szerint számíthatunk, akiknél nem az a mérvadó, milyen utasítást kaptak központjaikból. Ez történt egyébként a VMSZ esetében is: nyilvánvaló, hogy a párt vezetőségének állásfoglalása ellenére magán az ülésen képviselőik egy része, lelkiismeretükre hallgatva, rászavazott Alekszandar Kravics indítványára. Azt hiszem, hogy a VMSZ-nek, és más pártoknak is, komolyan foglalkozniuk kell ezzel a kérdéssel, hogy magán a párton belüli vitán eldöntsék, melyik oldalon állnak, és hogy bekapcsolódjanak a vajdasági frontba. Meggyőződésem, hogy az, aki nem itt lesz, a soron következő választásokon sokat fog veszíteni. Elsősorban saját választópolgáraik vonnák őket felelősségre, hiszen ők szavazataikkal a vajdasági opciót is támogatták. Tartományi szinten tömörülésünk az SZDE Vajdaságért elnevezéssel indult, és a polgárok elsősorban azért támogatták a koalíciót, mert tudták, hogy azon belül döntő szerep jutott a vajdasági pártoknak. Az autonómia kérdésében felmerülő nézeteltérések kapcsán hiszem, hogy a választópolgárok többsége továbbra is a vajdasági pártokat támogatja.

AZ AUTONÓMIÁÉRT FOLYTATOTT HARC CSAK MOST KEZDŐDIK

-- A vajdaságiak harca tehát nem fejeződött be a Milosevics-rezsim megdöntésével?

-- Nem, sőt csak most kezdődik az autonómiáért folytatott harc. Mi ezt tudtuk, de a tavalyi választási hadjáratban nem fordíthattuk erre a figyelmet. Azt is tudtuk, hogy a verbális autonomiáskodás ellenére a Belgrád-központú pártok nem őszintén szorgalmazzák a tartomány státusának javítását, mint ahogyan azt is, hogy a központi hatalom célja mindig az lesz, hogy minél többet vegyen el Vajdaságtól. Ezért nem hajlandóak jóváhagyni az olyan hatáskört, melynek köszönhetően a tartomány útját állhatná a további kizsákmányolásnak. Az itteni pártok természetesen a minél nagyobb jogokért, szabadságért, hatáskörért harcolnak, másrészt viszont Belgrád érdeke mindig az lesz, hogy a felsoroltakból minél kevesebb legyen, hogy amennyit csak lehet, átömlesszenek máshová. Szerintünk mindez megoldható korrekt tárgyalások útján. Vajdaság mindig készen állt segíteni a rászorulókon, de most először is saját magán kell segítenie, tehát csak akkor nyújthat valamit másoknak, ha előbb jómaga fölépül. Erre viszont csak úgy kerülhet sor, ha véget vetünk a tartomány kirablásának.

-- Az elmúlt hetek történései után, valamint a bejelentett tevékenységek folytán Ön szerint várható-e a Nenad Csanak leváltására irányuló kezdeményezés?

-- Nincs kizárva, hogy egyesek megpróbálnak ehhez a lépéshez folyamodni. Feltételezem, hogy bizonyos pártok elégedetlensége a tartományi parlament legutóbbi határozatai után még nagyobb lesz. Erre azonban véleményem szerint mégsem kerülhet sor, mert hiszem, hogy a képviselőházban többségben lennének azok az erők, melyek megakadályoznának egy ilyen döntést. Nem azért, hogy magát Csanakot védjék, hanem hogy kivédjék azokat a határozatokat és az elveket, melyekért ez az összetételű parlament síkraszállt. Ez egy folyamat, melyet szerintem többé nem lehet megállítani, Csanakkal vagy nélküle. Ha leváltják, más jön, aki esetleg még radikálisabb lehet követeléseiben. A Vajdaságon belüli viszonyok elkerülhetetlenül ilyen irányban fejlődnek: azok az erők, melyek az autonómiát szorgalmazzák, egyre jobban erősödnek. Ezzel Belgrádban meg kell békülniük, fel kell fogniuk a folyamat elkerülhetetlenségét. Minél előbb felfogják és alkalmazkodnak hozzá, annál jobb lesz Szerbiának, és nekik is. Ellenkező esetben csak még nagyobb problémákkal szembesülnének.

Orosz Klára
Magyar Szó

Vissza a kezdőlapra