A Gondviselés rendelhette, hogy anyanyelvünkben rokonunk, Tytti Isohookana Asunmaa, az Európa Tanács finn képviselőasszonya megérezte és megértette, sürgősen tenni kell a csángóság ügyében. Vállalta, hogy jelentést készít a hazai csángók helyzetéről, gondjairól. Több ízben járt körükben, elbeszélgetett velük, találkozott a csángók szervezeteivel, megismerte a hazai törvényeket, amelyek lehetővé teszik a csángók számára anyanyelvük használatát az oktatásban és most már az illető településeken a közigazgatásban is. A képviselőasszony összeállította a jelentést és ez megvitatásra került az Európai Tanács kulturális bizottságában. A Strasbourgban akkreditált román újságírók a vitát szokásukhoz híven a magyarellenességre hajló romániai képviselők szája íze szerint kommentálták. Mint más esetekben is, megvártuk, amíg Strasbourgból hazaérkezik Frunda György, és megkértük, tájékoztasson, mi is történt valójában.
A jogi és emberjogi bizottság tagjaként részt vehetek bármely más, így a kulturális bizottság ülésén is, de szót csak a bizottság tagjainak egyetértésével kaphatok és nincs szavazati jogom. Amint a programom megengedte - nem volt ülés a jogi bizottságban, ahol kötelező részt vennem, annál is inkább, mert alelnöke vagyok -, elmentem a kulturális bizottság ülésére. Megjegyzem, ez más a vita második napja volt. Tudomásomra jutott, hogy az előző napon a román küldöttség három tagja - Ghiorghi Prisăcaru, Radu Berceanu és Corneliu Vadim Tudor, - nagyon kemény hangon és egyesült erővel heves támadást intéztek a jelentés ellen. A finn képviselőasszony által összeállított dokumentumban ugyanis benne foglaltatik a javaslat, hogy a román kormány támogassa a csángókat magyar identitásuk megőrzésében, hagyományaik ápolásában, művelődésükben, anyanyelvhasználatukat biztosítani kell az oktatásban és más megfelelő fórumokon. A román Külügyminisztérium úgy tájékoztatta Tytti Tsohookana Asunmaa képviselőt, hogy ez törvényileg biztosított. Más kérdés, hogy a gyakorlatban ezt miként alkamazzák, konkrétan milyen akadályokat gördítenek helyi szinten az anyanyelvi oktatás elé... Nos, mint jeleztem, a magyarországi küldöttség másik három tagja társaságában megjelentem a kulturális bizottság ülésén, ahol Corneliu Vadim Tudor azonnal szót kért és tiltakozott a magyar küldöttség tagjainak részvétele ellen, mondván, hogy nyomást akarnak gyakorolni a bizottság tagjaira, már puszta jelenlétükkel is. Attól viszont valóságos dührohamot kapott, amikor szót kértem, és ezt mint a jogi bizottság alelnökének, meg is adták. Én jogi érvekkel támasztottam alá a csángóság magyar identitása, hagyománya, anyanyelve használatának jogosságát. és elmondottam azt is, nem értem a román kollégák magatartását a kérdésben, hiszen maga a neves történész, Nicolae Iorga is elismerte, hogy a csángók magyar törzsből származnak, és jogosnak tartotta, hogy ápolják az identitásukhoz tartozó hagyományokat, gyakorolják magyar anyanyelvüket. Corneliu Vadim Tudor erre kifakadt, mondván, nem tudja elfogadni, hogy a román küldöttség egyik tagja -vagyis én - a hivatalos román álláspont ellen érvel. Olyan hangnemben lépett fel és olyan stílusban nyilatkozott, hogy a rögtön ezután sorra kerülő szavazáson, amikor Radu Berceau indítványáról kellett voksolni, melynek értelmében a csángókat ne magyarosan cs-vel, hanem angolosan tch-vel írják, jobbára csak a román küldöttek szavaztak igennel, néhányan tartózkodtak, a többség pedig ellen voksolt... Külön ki kell emelnem a raportőr képviselőasszony példásan korrekt és tisztességes magatartását. Elmondotta, hogy több ízben megfordult a csángók körében, jól ismeri helyzetüket, gondjaikat és felelőssége teljes tudatában tette meg ajánlásait. Az ülésen részt vett egy dél-tiroli, német anyanyelvű képviselő is, aki a képviselőasszonnyal meg az énáltalam felsorakoztatott érvekkel összhangban szólt hozzá, messzemenően támogatva a csángók anyanyelvhasználatát. Ennek üzenete azért is rendkívüli jelentős, mert Dél-Tirolban már évek óta élnek az autonómia jótéteményeivel, különböző ajkúak a legteljesebb egyetértésben nyilatkozhatnak meg. És nem fordult fel ettől a világ, mi több, békesség és nyugalom uralkodik az élet minden területén. A jelentés sorsa felől végleges döntés nem született. Isztambulban kerül sor a következő bizottsági ülésre, ahol majd az ajánlásokat is véglegesítik. Ennek jelentősége abban áll, ha a csángók úgy tapasztalják, hogy a román állam nem tartja be az ajánlásban lefektetett kötelezettségeket, kérhetik monitorizálását, emberi jogaik akadálymentes gyakorlását.
 

Béres Katalin
Brassói Lapok, 2001. május. 11.

Vissza a kezdőlapra