Térségfejlesztés
- Az ünnep színét, melegét a hétköznapok alapozzák meg. A falunak, a vidéknek ma nem gond nélküliek a hétköznapjai. Egyre gyakoribb téma, hogy az ország egyik fele nagyon elszakad a másiktól. Egyetért-e ezzel a megállapítással, s van-e receptje a folyamat megakadályozására?
- Nehéz örökség ez. Sok még a tennivalónk. Vannak viszont biztató jelek, és a receptek is régről ismertek: be kell kapcsolni a gazdaság vérkeringésébe azokat a területeket, amelyek leszakadnak. A századelőnek a vasútépítés volt az eszköze, most az új század, új évezred elején az autópálya-építés. Az elmaradott vidékek irányába jó minőségű, nemzetközileg is használható utakat kell építeni. Ezért az M3-as építése ma a legfontosabb. Az a tény pedig, hogy a kormány döntése szerint az útépítéseket magyar vállalkozások, sok száz helyi kis- és középvállalkozó bevonásával végzik, azt jelenti, hogy maga az építkezés is sokat pezsdít a gazdaság életén. Azt követően pedig az út biztosítja a gazdaság vérkeringésébe való bekapcsolódás lehetőségét. Bátorító jel, hogy a munkanélküliség csökkenése immár nemcsak Budapesten és a Dunántúlon figyelhető meg, hanem a hagyományosan magas munkanélküliséggel sújtott északkeleti megyékben is. Ma vettem kézhez az év első három hónapjának építőipari tevékenységéről szóló kimutatásokat. Ebből is tudhatom: az építőipari tevékenység az ország elmaradottabb térségeiben gyorsabban nőtt, mint az ország nyugati részében. A napokban néztük át a kistérség-fejlesztési programokat. Öt kistérség-fejlesztési program már biztosan megkezdődik. Ebből jutott szerencsére az Alföldre is, például Mórahalomra, Fehérgyarmat környékére. A másik három Gödöllőn, Pápán és Csurgón indul. A kistérség-fejlesztési programok során egyszerre több helyen sok minden történik: például templomfelújítás, csatornázás, útépítés, panzióépítés, oktatási intézmények fejlesztése. A következő tervekben szerepel Villány és környéke, Szekszárd és környéke, Vásárosnamény, Esztergom és a Válvölgyi-térség. Ez lehet a következő öt kistérség-fejlesztési program. A Széchenyi-terv keretében már 181 nyertes pályázat született. Budapest és Pest megye áll az első helyen, de utána Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar következik, majd Somogy, Veszprém, Csongrád és a középmezőnyben Borsod, Szabolcs-Szatmár-Bereg.
- Egyes régiókban, különösen az Alföldön nagy az elvándorlás. Hogyan hatnak erre a fejlesztési programok?
- Valóban tapasztalunk olyan jelenséget az Alföldön, amit pusztásodásnak lehet nevezni: hagyományos nagy-alföldi térségek kezdenek kiürülni. Hiszem ugyanakkor hogy ez a folyamat, ha nem is egy-két éven belül, de megfordítható. A jelenség összefügg az ország demográfiai helyzetével is: a gazdaság egyre több embernek tud munkalehetőséget kínálni, de sajnos nem egyenletesen az egész ország területén. Így a bővülő munkalehetőségek elszippantják az erős, munkaképes lakosságot a munkahelyet kevésbé kínáló térségekről.
- Egy nemrégen készült felmérés tapasztalata, hogy az M5-öst szinte alig használják a mezőgazdaságból élő vállalkozók.
- Az M5-ös az egyetlen olyan autópálya, amelyet eddig nem tudtunk bevonni az országosan egységes autópálya-építési és állami működtetési rendszerbe. Ma egy, az ország összes autópályájára érvényes hetijegy szinte kevesebbe kerül, mint egy oda-vissza út az M5 autópályán. Folynak a tárgyalások annak érdekében, hogy ezen a helyzeten változtatni tudjunk. Ha nem sikerül megállapodni, akkor ki kell várnunk 2003-at. Ez a szerződés ugyanis nemcsak az M5-ös mostani működtetési rendjéről szól, hanem azt is megtiltja a magyar államnak, hogy 2003-ig önállóan építsen autópályát az M5-ös meghosszabbításaként. Utána azonban gőzerővel, állami alapon az M5-öst is megépítjük az országhatárig.

Életesélyek
- Mire számíthat az a gyerek, aki most az új évszázad első évében születik Magyarországon, akkor, amikor annyi idős lesz, mint a magyar miniszterelnök ma? 
- Az a gyerek, aki ma Magyarországra születik, jó helyre születik és szerencsésnek mondhatja magát. Egyöntetű nemzetközi vélemény, hogy életminőség szempontjából Magyarország a régió legjobb kilátásokkal rendelkező országa. Arra számítunk, hogy a következő 15 évben felzárkózunk néhány, az Európai Unióhoz tartozó ország életszínvonalához, és a rákövetkező 10-20 évben elérjük az uniós középmezőnyt is. Elérhető távolságban van az a korszak is, amikor a nálunk szerencsésebb történelmi Ausztriát is utolérjük majd. 
- Mire számíthat, aki 2001-ben megy nyugdíjba? 
- Arra, hogy egy olyan állam polgára lesz, amelyik a bővülő munkalehetőségek miatt nem úgy tekint a nyugdíjasaira, mint akik kiszorulnak az aktív életből. Ha a nyugdíjasok úgy gondolják, hogy még vannak szakmai terveik, akkor megvalósításukra lesz lehetőségük. Másfelől most arra is számíthatnak - az elmúlt három év ezt meggyőzően bizonyította -: a magyar gazdaság elég erős ahhoz, hogy a nyugdíjak megőrizzék valóságos értéküket. 2002-ben elmondhatjuk, hogy négy esztendő alatt 10-12 százalékkal tudtuk növelni a nyugdíjak értékét. 
- A társadalomban él a félelem, főleg a mai középgenerációban, hogy mire nyugdíjba mennek, nem is lesz nyugdíj vagy nem olyan lesz, amiből meg lehet élni. 
- Aki nyugdíjjárulékot fizet, az nyugdíjat is kap majd. A magam korabeli középkorúak ebből a szempontból biztonságban érezhetik magukat. Bár személyes meggyőződésem, hogy teljes biztonságban csak akkor tudhatja magát az ember, ha két-három vagy még több gyermeket fel tudott nevelni. Nem kapott nyilvánosságot, ezért most elmondom: a múlt hét végén tartott kormányülésen a legfontosabb napirendi pont az állami nyugdíjrendszer reformja volt. Azt szeretnénk, ha minden egyes embernek névre szóló számlája lenne a nyugdíjfolyósítónál, így mindenki tudja majd, hogy élete során melyik évben, hány forintot fizetett be nyugdíjjárulék formájában, és ezért menynyi nyugdíj jár. A nyugdíjasokkal kapcsolatos elvünk, hogy a pontos elszámolás - hosszú barátság. Megreformáljuk és erősítjük az állami nyugdíjrendszert, s visszavárunk, sőt visszahívunk tíz- és százezreket a magánnyugdíjrendszerből. 
- Ebből a reformból, elképzelésből mikor lesz valóság? 
- Úgy számolunk, hogy még a parlament nyári szünete előtt, vagyis júniusban a nyilvánosságot is tájékoztatni tudjuk terveinkről. Már most bizonyos, hogy föl kell számolni azt a tarthatatlan kényszert, hogy az első munkahelyükre belépő fiataloknak kötelező átlépni a magánnyugdíjrendszerbe. Ez persze csak egyik eleme a tervezett változásoknak, számos más elképzelést is szeretnénk majd megvalósítani. Például keressük a módját, miképpen szüntethetnénk meg a nyugdíjkorhatárt. Az emberek maguk dönthessék el - miután tudják, hogy mennyi pénzt fizettek be és ezért menynyi nyugdíj jár -, hogy mikor kívánnak nyugdíjba menni. Ha korábban mennek, kevesebbet fognak kapni, ha később, akkor pedig egyre növekvő értékű lesz nyugdíjuk. Lehessen ez mindenkinek a saját döntése. 
- A nyugdíjasok tábora örömmel fogadta a legutóbbi híreket arról, hogy az infláció növekedése miatt kiegészítik a járandóságot, de kérdés: honnan van a kormánynak hirtelen ennyi pénze, hogy autópályára, bérrendezésre és még nyugdíjak korrekciójára is jut. 
- Két forrásból. Az első a gazdasági növekedés, amely az utolsó húsz esztendőt alapul véve tavaly volt a legnagyobb. A másik forrás pedig az, hogy Magyarország továbbra is számíthat olyan külföldi és belföldi beruházásokra, amelyek munkát adnak az embereknek. Ha pedig munkát adnak, akkor az emberek adót fizetnek, ha jövedelmük van, akkor fogyasztanak, és áfát fizetnek, így az állam által szétosztható pénz is nő.

A földhözjutásért
- Falun elég nagy a bizonytalanság a mezőgazdaság jövőjét illetően és ez a többi között azért van így, mert az emberek nem igazán értették az utóbbi évek folyamatait az agrárgazdaságban. Ön miként szerzett információt a mezőgazdaság helyzetéről? 
- Magam is falusi vagyok, sok személyes ismerősöm és barátom él ott. Tekintélyes részük a szó legszorosabb értelmében kisgazda, gazdálkodó ember. Ők a legfontosabb információs forrásaim, de gyakran támaszkodom az apósom véleményére is, aki régi, igazi kisgazda. Tőle is tudhatom, hogy mikor megy rosszabbul, mikor jobban. A mezőgazdaság elmúlt három évének megítélésében a minisztériumra és annak vezetőjére vonatkozó közvélekedést élesen külön kell választani attól, hogy mi történik a mezőgazdaságban. A minisztériumokról általában nem sok jót gondolnak. A mezőgazdaság kijelölt fejlődési irányával viszont az emberek általában egyetértenek. Úgy tapasztalom, hogy a földalap létrehozását, a középbirtokosság földhöz juttatását, az olyan földalapú támogatást, amely a kisebbeket és a középnagyságú birtokokat előnyben részesíti a nagybirtokokkal szemben, és azt a mezőgazdasági politikát, amely többet fordít szőlő- és ültetvénytelepítésre, a gazdák támogatják. S nemcsak a szájukkal mondanak véleményt, hanem a kezük munkájával is. Ha önök utaznak az országban, láthatják, hogy műveletlen földet szinte nem lehet találni. Ez jó jel. Sőt a Dunántúl számos vidéke földhiánytól szenved: a megerősödött gazdák szeretnének földet vásárolni, de nemigen tudnak, mert a földek elkeltek vagy városi emberek kezében vannak. Ezért fontos az a törvényjavaslat, amelyet még ebben a ciklusban szeretnénk elfogadtatni. Meggyőződésem: a gazdákat földhöz kell juttatni. Olyan Európában ismert, például Dániára jellemző megoldást kellene választanunk, amelynek révén a helyben lakó, főállásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó gazdák kezébe kerül a magyar termőföld. Virágzó, családi alapú vállalkozásokat szeretnénk. A miniszterelnök mellett dolgozik egy földbizottság, amelynek tagjait arra kértem, hogy a gazdák földhöz juttatásának szabályrendszerét dolgozzák ki. Hamarosan megszületik az előterjesztésük. 
- Térjünk vissza az ünnepekre. Orbán Viktor az idei húsvéton is locsol majd? 
- Családi kötelezettségeim ,,súlyosak´´: a szűk családba a feleségem és a három lányom tartozik. Négy hölgyet tehát már biztosan meg fogok locsolni. Mindenképpen elmegyek az édesanyámhoz is Székesfehérvárra, ezt minden húsvétkor megteszem, és talán a nagymamámat is meglátogatom, aki kórházban fekszik. 
- A fiával jár? 
- A fiam már kora hajnalban rángatni szokta a paplan sarkát, hogy most már induljunk el. Locsolóversmondásban már lefőz engem, minden évben több verssel készül. Én már csak egyet tudok elmondani. 
- Melyik ez a vers? 
- Húsvét másodnapján mi jutott eszembe, 
Locsoló üveget vettem a kezembe, 
Elindultam véle piros tojást szedni, 
Engedelmet kérek, szabad-e locsolni? 
Nekem ezt tanította édesanyám, amikor ötéves voltam, azóta minden húsvétkor ezzel rukkolok elő.