Érdekes hír a hírszegény Húsvétkor. Egyben rámutat arra is, milyen jól dolgozik a magyar Köztársaság római nyagkövete. Az a fiatal nő, akinek kinevezését sokan kétkedve fogadták, gúnyolódtak fiatalságán és megsértették női mivoltában is. Ő nagykövet, tehát diplomata, s végzi a dolgát. Mindszenty bíboros pap volt, az elvek embere. Rajta nem érdemes, sőt nem is szabad diplomáciai képességeket számon kérni. Utólag pedig márcsak azért sem érdemes, mert a történelem őt igazolta. A kommunistákkal megegyezni nem lehet. Kár, hogy az alábbi történet főhőse, a sajátos szemléletű újságíró erre a következetetésre nem jutott el.
Hogy miért keverem a szovjeteket a kommunistákkal? Kérem nézzék el: ezt az azonosítást ők végezték el, s bele verték az én generációm tudatába. Igaz, annak a szónak, hogy szovjet - ma már semmi értelme. Kérdésem, annak a
szónak, hogy kommunista, volt-e valaha értelme?

Surján László

A hír pedig, amelyet a fentiek bevezettek a következő:

                        Róma, 2001. árpilis 15. (MTI) - Indro Montanelli, az olasz újságírás egyik
                    legnagyobb alakja a Corriere della Sera húsvétkor megjelent számában
                    viszatért a néhai Mindszenty József bíboros történelmi szerepének a témájára,
                    válaszolva Győri Enikő római magyar nagykövetnek arra a levelére, amely egy
                    korábbi Montanelli-cikkre reagált.
                        Montanelli állandó levelezési rovatában április 4-én írt Mindszentyről. Felidézte
                    1956-os emlékeit - az olasz újságíró akkor éppen Budapesten volt -, és úgy jellemezte
                    a magyar hercegprímást, mint akinek kérlelhetetlensége, kompromisszumra való
                    képtelensége csak rontott a dolgokon. Montanelli akkori írásában úgy vélekedett, hogy
                    Mindszenty érzelmektől fűtve szította a lázadók kedélyeit, maga is hozzájárulva ezzel
                    ahhoz, hogy kiúttalanná tegye a helyzetet, amelyet pedig erőszakmentesen is meg
                    lehetett volna oldani".
                         A nagykövet asszony rendkívül udvarias hangú levelében meglepetését fejezte ki
                    Mindszenty történelmi szerepének ilyen fajta értékelése miatt, és arra kérte Montanellit
                    - akit egyébként személyesen is jól ismer, s akit milánói látogatása alkalmával Orbán
                    Viktor miniszterelnök felkeresett a lakásán -, hogy világítsa meg: miért tér el ennyire az
                    ő emlékeiben élő figura a legutóbbi évek történetírásainak értékelésétől, amely szerint
                    Mindszenty a magyar katolikus egyház legnagyobb hőse volt.
                         Montanelli válaszában azt írja: az 1956-os események idején Budapesten a
                    hajthatatlanság légköre uralkodott, és a lakosság szinte "szentségtörésnek" tartotta
                    volna, ha bárki "lepaktál" a szovjet elnyomókkal. Montanelli szerint Mindszenty maga is
                    ezt a hozzáállást erősítette az emberekben, amennyiben teljesen haszontalannak ítélte
                    a szovjetekkel való megegyezés keresését.
                         Mint a milánói publicista írja, ő az események idején hivatalban volt budapesti olasz
                    nagykövettől vélte tudni, hogy Nagy Imre ideiglenes kormánya el akarta hallgattatni a
                    hercegprímást. Egy amerikai kollégájától pedig azt hallotta, hogy Mindszenty a szovjet
                    invázió után egy feltétellel kapott menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen: ha
                    írásban vállal kötelezettséget arra, hogy "soha nem nyitja ki a száját". Az amerikai
                    nagykövet állítólag "robbanóaknánál is veszélyesebbnek" tekintette Mindszenty
                    Józsefet.
                         Montanelli válaszlevele végén elismeri, hogy az ő értékelése csak személyes
                    emlékeken, benyomásokon alapul, amelyeknek ellentmondhatnak a legújabb magyar
                    történetírás által feltárt bizonyítékok. Azt is bevallja, hogy mindentől függetlenül maga
                    is csodálattal adózik Mindszenty bátorságának, amellyel üldöztetésének esztendeiben
                    oly kitartóan védelmezte saját hitét. Írása végén ugyanakkor az olasz újságíró egy
                    bizonyos Schuster bíboros szavait idézi: "Ritkán fordul elő, hogy egy mártír jó
                    diplomatának is bizonyul."

Vissza a kezdőlapra