Telt ház volt a Budapesti Kongresszusi Központban 2001. április 7-én a Sacra Corona díszbemutatóján. Az előadás után nem tört ki a szokásos zsivaj, ám lelkes tapsok köszöntötték a film alkotóit. A film megérintette a közönséget. Méltatásra, elemzésre, kritikára nem is merek vállalkozni.

A szöveg sokszor érezhetően nekünk szólt, összefogásra, a törvények általi hatalomgyakorlásra, tisztességre buzdított, s egyben az ellenséggel szemben a kérlelhetetlen szembeszállásra is, amelyhez  azután a győztes nagylelkűsége és megbocsájtó képessége társul. Mindez azonban csak annak sikerülhet, aki életét Istenre építi és aki szívét osztja szét. Álljon itt befejezésül a záródal utolsó néhány szakasza.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl értik majd szavát.

Az légy, ki sose fél - ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét.
Választott, ki a múltat magában oldja fel,
őrző, ki érzi  a hajnalt - tudja ébredni kell.

Ha félsz, gyere bújj mellém,
szívem szívedhez ér.

Surján László