Az  Úr szolgájáról szóló  harmadik ének
Iz 50.4-11.

Isten, az Úr megadta a nyelvet,
    a tanítványok nyelvét.
Hogy megfelelhessek a fáradtaknak,
    maga adja ajkamra a szót.
Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet,
    hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.

Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet.
S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg.
Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek,
    arcomat meg, akik tépáztak.
Nem rejtettem el arcomat azok elől,
    akik gyaláztak és leköpdöstek.

Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent.
Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla,
    s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.
Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.
Ki szállhat velem perbe?

Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem?
Jöjjön ide hozzám!
Isten, az Úr siet segítségemre.
Ki ítélhet el?
Lám, mindnyájan elenyésznek, mint a ruha,
    amelyet a moly emésztett meg.

Mind, aki közületek féli az Urat,
    az ő szolgája szavára hallgasson.
Ha meg sötétségben jár és nincs világossága,
    bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!
De ti, mind, akik tüzet gyújtottatok,
    és tüzes nyilakat csináltatok,
    jussatok a saját tüzetek lángjába,
    és a tüzes nyilak közé, amiket gyújtottatok!
Az én kezemből ér ez utol benneteket, mind,
    ott hevertek majd gyötrelmeitekben.

Vissza a kezdőlapra